Nicolae Ceaușescu

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Nicolae Ceaușescu
A Román Kommunista Párt 2. főtitkára
Hivatali idő
1965. március 22. – 1989. december 22.
ElődGheorghe Gheorghiu-Dej
Utódtisztség eltörölve
A Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának 2. elnöke
Hivatali idő
1967. december 9. – 1989. december 22.
ElődChivu Stoica
Utódtisztség eltörölve
Románia 1. elnöke
Hivatali idő
1974. március 28. – 1989. december 22.
Elődúj tisztség
UtódIon Iliescu
Született1918. január 26.
Scornicești
Elhunyt1989. december 25. (71 évesen)
Târgoviște
SírhelyGhencea temető
PártRomán Kommunista Párt
HázastársaElena Ceaușescu
Gyermekei
Iskolái
  • Nizzai Sophia Antipolis Egyetem
  • M. V. Frunze Katonai Akadémia
  • Közgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest
Halál okalőtt seb
Vallásvallástalan
Díjak
  • Order of the Hero of Socialist Labour
  • Karl Marx-rend
  • Arany Olimpiai Érdemrend (1985)
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ ( – 1989. december, 1980)
  • Grand Cross of the Order of the Southern Cross
  • Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (1979)
  • Hero of the Socialist Republic of Romania (1971)
  • Order of the Victory of Socialism
  • Star of the Socialist Republic of Romania, 1st class
  • Októberi Forradalom érdemrend
  • Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem
  • Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem
  • Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem
  • emlékérem a Fegyveres Testvériség Erősítéséért
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1971. május 17.)
  • Order of the Yugoslavian Great Star
  • Sztara Planina Érdemrend
  • Royal Order of the Seraphim
  • Knight of the Order of the Elephant
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword
  • Sikatuna-rend
  • anniversary medal at the occasion of the 2500th anniversary of the founding of the Iranian Empire
  • José Martí-rend (1973)
  • Order of the Liberator General San Martín (1974)
  • Lenin-rend (1971, 1988)
  • Szocialista munka hőse (1964)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga (1969)
  • Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem
  • Order of the Crown of the Realm
  • The honorary doctor of Lebanese University
  • a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1969. szeptember 20.)
  • Star of the Socialist Republic of Romania
  • Order "13 Centuries of Bulgaria"
  • Order of the Yugoslav Star
  • Osztrák Köztársaság Érdemjele
  • Order of Civil Merit
  • Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
  • Elefántrend
  • Bath-rend
  • Szent Olav-rend
  • Military Order of Saint James of the Sword
  • Déli Kereszt Országos Rendje
  • Order of the Sun of Peru
  • olimpiai érdemrend
Nicolae Ceaușescu aláírása
Nicolae Ceaușescu aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Ceaușescu témájú médiaállományokat.

Nicolae Ceaușescu (ejtése: , nem *, vö. román IPA /ni.ko.ˈla.je ʧaʊ.ˈʃes.ku/) Scornicești, 1918. január 26.Târgoviște, 1989. december 25.) román kommunista politikus, a Román Kommunista Párt vezetőjeként Románia vezetője 1965-től 1989-es kivégzéséig.

Ifjúkora

Ceaușescu 1933-ban

Ceaușescu az Olt megyei Scornicești faluban született, Romániában. Szülei egyszerű parasztemberek voltak. Apja, Andruță Ceaușescu (1886–1969), Polovragiból (Vrancea megye) származó pásztor volt, aki szerette az alkoholt, és elég gyakran megverte a feleségét és a gyerekeit. Miután Scorniceștibe költözött, egy szerény házban élt családjával. Támogatta a Nemzeti Parasztpárt színeiben politizáló Ion Mihalachet, aki egy ideig Scornicești polgármestere volt.

Nicolae Ceaușescu kivégzése után egy évvel elterjedt a román médiában, hogy tatár származású lenne, pontosabban édesanyja, Alexandrina lett volna tatár nemzetiségű, s állítólag nem is tudott jól románul. Az állításra azonban kézzelfogható bizonyíték nincs, s nyilvánvalóan a forradalom utáni időszak feszült hangulatának eredménye ama feltevés, hogy Ceaușescu nem volt román. Ebben a feszült légkörben akkortájt igen erősek voltak a soviniszta és nacionalista érzelmek, emiatt a diktátor apját, Andruță Ceaușescut is egyesek cigány nemzetiségűnek titulálták. Tény ugyanakkor, hogy a Ceaușescu vezetéknév a török çavuş (magyarosan: csausz) tisztségnévből származik.

Nicolae 11 éves korában, elemi iskolái befejezése után Bukarestbe ment, és cipészinasként vállalt munkát. 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba (PCR), mely akkoriban illegális szervezetnek számított. Részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban. Kiskorában lenyűgözte a Vasgárda, de többször is azt hangoztatta, hogy ő maga lesz „Románia Sztálinja”. Elsőként 15 évesen volt rendőrségi ügye, de nem kommunista eszmék terjesztése, hanem utcai verekedés miatt. Ennek ellenére később többször is letartóztatták kommunista eszmék terjesztéséért. 1936-ban bezárták a Doftána börtönbe. Szabadulása után nem sokkal, 1940-ben ismét letartóztatták és bebörtönözték. 1943-ban átszállították a zsilvásárhelyi börtönbe, ahol Gheorghe Gheorghiu-Dej cellatársa és védence volt.

A második világháború kitörése után Ceaușescut a Kommunista Ifjúsági Szövetség (UTC) elnökévé választották.

1947-ben feleségül vette Elena Petrescut, akivel 1939-ben ismerkedett össze. Három gyermekük született, Valentin Ceaușescu (1948–), Zoe (Zoia) Ceaușescu (1949–2006) és Nicu Ceaușescu (1951–1996).

Az állami és pártvezetésben

Miután Romániában a kommunisták hatalomra kerültek, 1947-ben először mezőgazdasági, majd 1950–54 közt honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett.

Legfelső vezetőként

1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után követte őt a kommunista párt élén mint titkár, majd főtitkár. Ekkor szerezte be az érettségi bizonyítványát is. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. Az 1960-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.

Legnagyobb népszerűségét akkor érte el, amikor a keleti tömb országai közül egyedüliként elítélte Csehszlovákia 1968-as megszállását. Augusztus 21-én Bukarestben százezres népgyűlésen bírálta a bevonulást, a belügyekbe avatkozást, ugyanakkor hitet tett a mellett, hogy a szocialista országok tárgyalásokon fogják rendezni a helyzetet. Ezzel a gesztusával elnyerte a nyugati országok szimpátiáját.

Ceaușescu és Richard Nixon (1973)

A román diktátor egyike volt a keleti blokk azon kevés politikusainak, akiket nyugaton a „jó kommunisták” közé soroltak. Külföldi népszerűségét egyrészt az ország államadóssága visszatörlesztésének (amivel végképp nyomorba taszította országát, mert minden elképzelhető megtermelt dolgot a visszafizetésre fordítottak, és ez alapvető cikkek megvonását jelentette a lakosságtól) köszönhette, másrészt pedig annak, hogy a szocialista országok közül Jugoszlávia és Kína mellett Románia is küldött sportolókat a Szovjetunió által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpiára.

A forradalmat követő rendszerváltás után fény derült arra, hogy Ceaușescu nem önszántából hajtotta végre ezeket a merész külpolitikai lépéseket. Mind a csehszlovákiai inváziótól való távolmaradást, mind a Los Angeles-i olimpián való részvételt a szovjetek előre jóváhagyták. Miután pedig Ceaușescu beférkőzött a nyugati hatalmak, illetve a szovjetekkel szembekerült Kína és Jugoszlávia bizalmába, rajta keresztül a Szovjetunió információkhoz jutott nyugati és egyéb riválisairól.

1988. április 29-én Ceaușescu bejelentette, hogy az ezredfordulóig végrehajtják az ún. település-szisztemalizálási tervet. Ez a „szisztemalizálás” nemcsak a falvakat, hanem az erdélyi városokat és a szász- valamint magyarlakta falvakat is érintette. Június 27-én Budapesten 40-50 ezren tiltakoztak a Hősök terén a tervezett falurombolás ellen. Másnap válaszként Bukarest – egyoldalú döntésként – bezárta a kolozsvári magyar konzulátust. Végül augusztus 28-án Aradon találkozott Grósz Károly és Ceaușescu, de a több mint 8 órás megbeszélés nem hozott eredményt.

Ceaușescu országa kilátástalan gazdasági helyzetét figyelmen kívül hagyva, nagyszabású építkezésekbe kezdett a fővárosban, hogy saját megalomán ízlése szerint formálja át: a város központjában egész kerületeket dózeroltatott el, hogy helyükbe a diktatúrának kedves szocialista-realista stílusú épületeket emeljen. Miközben az ország népe éhezett, Ceaușescu egy mesterséges dombon márványpalotát építtetett magának, melyet a párizsi Champs-Élysées-nél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Az építkezések költségeiről nem maradtak fenn adatok, viszont több mint 20 ezer kőműves és sorkatona dolgozott rajta. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, bár az utóbbi átadását már elsöpörte az 1989-es forradalom. A román fővárosra mind a mai napig rányomja bélyegét a diktátor építészeti stílusa, bár az utóbbi években komoly beruházások indultak a város korszerűsítésére. Bukarest azonban valamennyi történelmi épületét elvesztette és óvárosát már soha többé nem lehet újjáépíteni.

Ceaușescu tervei között szerepelt, hogy a város lakóinak napi élelmezését központilag, a Nagy Bukaresti Menzán bonyolítsa le. Ez sem valósulhatott meg, de a 20 emeletes szerkezetkész Menzát csak a közelmúltban bontották le.

Miután Románia 1989 tavaszán teljes mértékben visszafizette a külföldi adósságát, a diktátor azt tervezte, hogy bankot alapít a harmadik világ országainak, főleg arab tőke felhasználásával, megkerülve így a kizsákmányolónak tartott nemzetközi pénzügyi intézményeket. Erről a tervéről a diktátor testvérének, Marinnak (aki a bécsi kereskedelmi képviseletet vezette 17 éven át) a lánya számolt be egy interjúban.

Személyi kultusza

Magát „a Kárpátok géniuszának” neveztette. Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceaușescuval együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták, Elenát például jeles vegyésznek kiáltották ki, ám köztudott, hogy semmilyen felsőfokú tanintézményt nem végzett el. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének.

Idejében olyan román történelmi filmek készültek, amelyek messze elrugaszkodtak a valóságtól. Bár a pazar megjelenése ezen filmeknek vitathatatlan, s hitelességét tekintve ilyen filmek a keleti blokk más országaiban is jellemzők voltak, azonban lényegi különbség, hogy főszereplőiket (mint pl. Vitéz Mihály fejedelmet, a törökök elleni harcok egyik hősét) úgy ábrázolták, hogy abban nehéz lett volna nem felismerni magát Nicolae Ceaușescut. Ez a rendkívül patetikus eszményítés mindent túlszárnyalt.

A magasztosítás ellenére saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni. Tipikus példája ennek fia Nicu, aki semmirekellő, alkoholista és garázda felnőtté vált. Családja befolyását és hatalmát kihasználva kicsapongásaival rettegésben tartotta Bukarestet. Bár a hivatalos hatósági közlemények mindig igyekeztek őt tisztára mosni a lakosság előtt nem volt titok mit művel a diktátor fia, ami annál jobban szította a Ceaușescuk elleni gyűlöletet.

Ceaușescu személyes kezdeményezése volt a „Megéneklünk, Románia” (Cîntarea României) fesztiválok szervezése. Abból a célból, hogy a román népet ismét naggyá tegye, megtiltotta a fogamzásgátlók használatát. Szerette volna, ha Románia lakossága elérné a 35 millió főt (ezen elképzelésében kínai mintát követett). Ennek eredményeképp nyomorúságos árvaházak teltek meg a nem kívánt gyermekekkel, illetve sok gyermek megfertőződött az AIDS-szel. Ceaușescu nem törődött az egészségüggyel, annak finanszírozásával vajmi kevés összegeket fordítottak. Ennek rendkívül súlyos következményeit még a 2000-es években is érezni lehetett, s a helyzet csak napjainkban javult jelentősebb mértékben.

Minden hivatalos román újság, rádióadó, televízió nap mint nap megemlítette és dicsérte az ő és felesége nevét. Minden román könyvesboltban, de még kisebb könyveket is árusító standokon ott voltak a művei. A neki tulajdonított életmű több száz különféle terjedelmű könyvből, esszéből, iratból és egyéb más írásokból állt, amelyekben „igazolni” próbálták mindenki előtt, hogy mély erkölcsiséggel bír, humanista, emberszerető, tudása egekbe törő, hihetetlen a realitásérzéke, bölcs és tévedhetetlen. Valószínűtlen azonban, hogy ennyi könyvet képes lett volna ő vagy akár felesége megírni. Odáig mentek mindezzel, hogy a könyveket programszerűen több nyelvre lefordíttatták és külföldön is terjesztették, hogy a külső közvéleményt is igyekezzenek megtéveszteni.

A Ceaușescu házaspár a saját születésnapjából nemzeti ünnepet csinált, amely más diktátoroknál is jellemző volt. Ilyenkor pompázatos lakomákat tartottak, hatalmas vendégsereggel, miközben emberek tömegei éheztek, mert a mezőgazdasági termékeket az államadósság csökkentése érdekében mind külföldre vitték, holott a havasalföldi terület Európában is egyedülállóan termékeny talajjal rendelkezik. A román gazdaságpolitikát dilettantizmus jellemezte. A nagyüzemi mezőgazdaságban elavult, korszerűtlen, sőt alkalmatlan eljárásokat használtak. A termelést úgy kívánták felgyorsítani, hogy hektáronként jóval több gabonát szórtak ki a földekre, de így a szárba szökkenő vetés a magok sűrűsége miatt elhalt, mert a magok egymást fojtották meg a talajban. Ennek következménye gabonahiány lett. Ceaușescu inkább arra törekedett, hogy Románia iparilag önellátó legyen, ne szoruljon behozatalra. Óriási összegeket költöttek nehézipari létesítmények és egyéb gyárak fejlesztésére. Mivel azonban a munkamorált a párthoz való feltétlen hűség határozta meg a szakértelem helyett Romániában egy nagyon nívótlan, sőt inkább látványos produktumok előállítására törekvő ipar jött létre, amelynek termékei sokszor használhatatlanok voltak.

A hetvenes években Ceaușescu külön luxusvonatot készíttetett magának és feleségének, az akkori teljes komforttal és kényelemmel, valamint teljes felszereltséggel. Maga a vonat szerkezete csak sejteti, mekkora anyagi erőfeszítéseket öltek mindebbe bele, amikor az országban már elmélyülőben volt a nyomor. A diktátor paranoiáját tükrözi vissza, hogy milyen pontos, aprólékos biztonsági felszerelésekkel látták el a vonatot, amelyben soha nem látott méretű volt a luxus. A többi politikusnak és az újságíróknak ugyan nem tartottak fenn ilyen részleget, ám a nekik készült kocsik is megfeleltek az egyszerűbb luxusvonatoknak, amelyek Nyugaton közlekedtek.

Ő és felesége felmérhetetlen mennyiségű luxustárgyat halmozott föl, amelyekkel villáikat, palotáikat és egyéb luxusházaikat rendezték be. A berendezések a legkülönfélébb stílusú és különféle korokból való tárgyak voltak. A káprázatos, ámde giccses és rosszízlésű stílusukról filmfelvételek is tanúskodnak, mivel a Ceaușescu házaspár szerette, ha mindennapi életüket megörökítik. A filmek témája legnagyobbrészt Nicolae és Elena, akik sokszor idillinek tűnő hangulatban élik gondtalan életüket. Ennek ellenére a filmeken mégis észrevehető, hogy a házaspár, sőt némelyik gyermekük, vagy az idős nagyszülők is előszeretettel italoznak, s még az olyan magas rangú külföldi vendégek, mint Nixon elnök jelenlétében sem adnak sokat az illemre.

Ceaușescu nem sokat törődött az államügyekkel, mint az privát filmjein is meglátszik. Annál jobban szerette családjával tölteni az időt, vadászatokon részt venni, vagy nyaralni a Kárpátokban. A legnagyobb megdöbbenés is épp akkor következett, amikor a forradalom után napvilágot láttak ezek a privát filmek, melyek a diktátort övező józan ésszel felfoghatatlan pazar jólétről tettek tanúbizonyságot. Lakásuknak a konyhája is még olyan berendezésekkel bírt, amelyekkel inkább nappalikat rendeznek be luxuslakásokban vagy villákban.

A család saját ellátására külön földeket műveltetett főleg Snagov környékén, ahol kedvenc villájuk is volt. Ceaușescu különösen kedvelte ezt a környéket és úgy vélte, hogy itt igazán egészséges élelmiszerek termelhetők. Ételeik más részét külföldről hozatta, szintén a legdrágább és a legjobban ellenőrzött fajtából. Helytelen táplálkozásának és alkoholizmusának viszont cukorbetegség lett a következménye, sőt számos szervi probléma gyötörte emiatt, amiről viszont ő azt hitte, hogy ellenségei, vagy külföldi titkosszolgálatok (KGB, CIA) mérgezik őt valamilyen úton módon. Épp ezért, ha valakivel kezet fogott utána alkohollal fertőtlenítette a kezét, nehogy véletlenül elkapjon tőle bármit is.

Híres volt arról, hogy sose vette fel kétszer ugyanazt az öltönyt. Az év 365 napjára mind külön-külön öltönye volt. Miután már levetette az aznapi öltönyt a ruhát rögvest el is égették. Ez a szokása is csak a maga paranoiáját tükrözte, mert úgy hitte, hogy akár a ruháján keresztül is megmérgezhetik. Ezt akkor vette a fejébe, amikor a fülébe jutott, hogy a CIA hasonló módszert próbált bevetni Fidel Castro ellen.

1988-ban annyira nem volt élelem, hogy a maroknyi adagokért a közértekben verekedések, vagy nagyobb utcai rendbontások törtek ki. Ekkor Ceaușescu egy olyan törvényt vezetett be, amely megszabta, hogy a különféle társadalmi rétegek mennyi eledelt fogyaszthatnak, ami abszurdumainak tetőpontja volt már. Mindezt a népesség tudományos táplálkozásának elősegítését célzó törvénynek nevezték, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy a nyomor Romániában törvényes, tudományos, jogos és megalapozott.

Személyi kultuszát tápláló magyar nyelvű kötetek

A bukás és a vég

Sírja a bukaresti temetőben

1989. december 15-én este magyarok és románok élőláncot alkotva védték Tőkés László református lelkészt, ezzel kirobbantva a román forradalmat, mely 20-ra elsöpörte a Ceaușescu-rendszert. A Temesváron kipattant forradalmi szikra miatt néhány nap alatt az egész ország felkelt a kommunista rezsim és személyesen Ceaușescu ellen. A diktátor december 21-ére tömeggyűlést szervezett a fővárosban saját támogatására. Az elnöki palota erkélyéről szónokolt, amikor a több százezres tömeg váratlanul a diktatúrája elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság nagyon gyorsan átállt (bizonyos nézetek szerint jól előkészített puccs történt). A tömeg elfoglalta a televízió épületét. A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott és feleségével együtt helikopteren menekült el Bukarestből. A forradalom oldalára átállt hadsereg légi irányítása azonban légtérzárat rendelt el, ezért le kellett szállniuk. Gyalog indultak a közeli Târgoviște városába, ahol egy kutatóállomáshoz nyitottak be. A vállalat emberei értesítették a rendőröket, akik elfogták és a helyi laktanyába szállították őket.

Ion Iliescu, a Bukarestben hatalomra került Nemzeti Megmentési Front elnöke december 24-én rendeletet adott ki egy rögtönítélő katonai bíróság felállításáról, melynek feladata a Ceaușescu pár perének lefolytatása volt. A sebtében felállított rögtönítélő bíróság előtt december 25-én a katonai ügyészség népirtás bűntette (Btk. 357. § (1) bekezdés c. pont), államhatalom aláásásának bűntette (Btk. 162. §), felforgatás bűntette (Btk. 163. §), állambiztonság veszélyeztetése céljából elkövetett ipari létesítmények megsemmisítése bűntette (Btk. 164. §) és a nemzetgazdaság lerombolása bűntette (Btk. 165. §) elkövetésével vádolta meg. Az ügyész mindkét vádlottra halálbüntetés kiszabását indítványozta. A vád lényege szerint Ceaușescu személyes döntése miatt a kórházak nem kaptak megfelelő gyógyszerellátást, a parasztságtól minden terményt elvettek, ezáltal éhezésnek tették ki a lakosságot, amely ezen felül megfelelő orvosi ellátást sem kaphatott. A perben terhére rótták, hogy a temesvári tüntetések során tűzparancsot adott a katonáknak, valamint a falurombolást is. Mindkét vádlott végig tagadta bűnösségét, emellett vitatták a bíróság legitimitását. A per egy nap alatt lezajlott, kizárólag a vádlottak meghallgatására került sor, valamint okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre. Mindezek alapján az öttagú bírói tanács Ceaușescut és feleségét golyó általi halálra ítélte, az ítéletet azonnal végre is hajtották az épület udvarán. A pert a pár nappal korábban öngyilkosságot elkövetett Vasile Milea helyére maga Ceaușescu által kinevezett, de a forradalom pártjára állt honvédelmi miniszter, Victor Atanasie Stănculescu tábornok részvételével folytatták le. A bíróság tagja volt még Gelu Voican-Voiculescu (aki a Nemzeti Megmentési Front alelnöke lett), Virgil Măgureanu (aki az 1990. márciusi marosvásárhelyi események után újjáalakuló titkosszolgálat főnöke lett), és mások.

A kivégzés olyan gyorsan történt, hogy a tárgyalás egészét rögzítő tévéstábnak nem maradt ideje áramellátást biztosítani a külső helyszínen. Bár egy kamerával így is rögzítették a kivégzés pillanatait, az utóbb nyilvánosságra került felvételekről mintegy öt perc, maga a kivégzés és az utána következő percek hiányoztak – e körülmény spekulációkat és legendákat szült. A kivégzés után másfél évvel hozták nyilvánosságra a hiányzó felvételt. „Mielőtt a sortűz eldördült, a méltóságteljesen lépkedő Ceausescu azt kiáltotta: »Éljen a szocialista Románia! Halál az árulókra!«” – emlékezett vissza 2013-ban a helikopter pilótája.

A holttesteket álnéven temették el a bukaresti Ghencea temetőben, nehogy meggyalázzák őket, ma már valódi nevük szerepel a sírkövön.

Ceaușescu napjainkban

A Ceaușescu névből több romániai párt próbált politikai tőkét faragni. A Ceaușescu házaspár gyerekeit, Zoet és Valentint többször felkérték, hogy a nevük miatt csatlakozzanak valamelyik párthoz. Emellett több reklámügynökség is felhasználta képét: „reklámozott” már mobiltelefon-társaságot, rumos csokoládét, gumiabroncsot, állatvédő egyesületet, sőt, óvszert is. A forradalom óta eltelt 20 év után a Ceaușescu-kultusz újra hódít Romániában. A romániai Nyílt Társadalom Alapítvány 2007-es felmérése szerint a román állampolgárok egynegyede Nicolae Ceaușescut tartja az eddigi legjobb román politikusnak. Egy 2009-es CURS-felmérés szerint a románok 83%-a úgy tartja, hogy Ceaușescu nem volt rossz vezető.

2010 júliusában a család kérésére kihantolták a Ceaușescu házaspár nevével jelzett sírokban fekvő holttesteket, hogy DNS-vizsgálattal azonosítsák a maradványokat, mert az iratok alapján kétséges volt, valóban ők nyugszanak a megjelölt helyen. A vizsgálatok igazolták, hogy tényleg Ceaușescut és feleségét temették a sírokba.

Magyarul olvasható művei, beszédei

Az akkori rendszer, a romániai állapotok nyomán a kötetek-füzetek fordítóiról szinte semmit sem lehet tudni. És miképp az állami vezetők esetében oly gyakran, kérdéses, hogy valójában ki volt az adott személy neve alatt megjelent művek megszövegezője. Az alábbiakban – részint elszörnyesztésképp... – a Románia utolsó szocialista vezérének neve alatt megjelent magyar nyelvű kiadványok listáját közöljük. Jellemző a "baráti szocialista országok" viszonyára, hogy a több mint 200 önálló kiadvány közül egyetlen egy akad, amelyet Magyarországon adtak ki (az is társszerzős).

Beszédek, brosúrák

Önálló kötetek

Irodalom

Jegyzetek

  1. a b https://www.capital.ro/adevaruri-nestiute-despre-nicolae-ceausescu-ce-salariu-avea-fost.html
  2. Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila 2006. Helyesírás. Budapest, Osiris Kiadó.
  3. a b "La taifas - Nepotul..."
  4. "Clanul - Arborele genealogic...", " Între ștranduri...", "Le dictateur...", "Poetul .Ceaușescu..."
  5. "Clanul - Arborele genealogic..."
  6. A zsarnok,a terroristák és a rendbontó elemek (Korunk 2003. március)
  7. Ceausescu - Behind the Myth
  8. Transtelex: Színjeles volt Ceaușescu érettségije, igaz, 47 évesen tette le, amikor pártfőtitkárnak választották
  9. 1968. augusztus 21-i beszéd (híradófelvétel)
  10. Mihaela Moraru interjúja Archiválva 2013. december 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, jurnalul.ro
  11. Kent Klick: Children Of Ceaușescu, ISBN 1-884167-10-1
  12. https://www.antikvarium.hu/konyv/mircea-malita-szasz-janos-koszontjuk-romania-elnoket-520817
  13. „Tőkés László és Temesvár népe örökre beírta magát a történelembe” https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20191214-tokes-laszlo-es-temesvar-nepe-orokre-beirta-magat-a-tortenelembe Archiválva 2019. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2019.12.15
  14. A diktátor utolsó repülése – Népszabadság, 2013. december 27.
  15. Ceaușescuékat álnéven temették el, realitatea.net
  16. Alkalmazott Aranykor, transindex.ro
  17. CURS felmérés Archiválva 2009. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, jurnalul.ro
  18. Kihantolták a Ceausescu házaspártIndex, 2010. július 21.
  19. Ceausescu nyugszik a bukaresti temetőbenIndex, 2010. november 3.
  20. Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2019. január 12.)

További információk