A Daruváry Géza világában sokféle szempontot kell megvizsgálni és elemezni. Legyen szó a Daruváry Géza hatásáról a kortárs társadalomra, történelmi gyökereiről vagy mai relevanciájáról, ez kétségtelenül figyelmet és tanulmányozást érdemel. Az évek során a Daruváry Géza nagy érdeklődést váltott ki, és számos vitát és vitát váltott ki. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy elmélyüljünk a Daruváry Géza körül létező különböző megközelítésekben, valamint a jelenségnek a különböző területeken gyakorolt következményeiben. Ezért kulcsfontosságú, hogy a Daruváry Géza-hez kapcsolódó összes szempontot kimerítően és részletesen kezeljük, hogy megértsük a valódi hatókörét és fontosságát.
Daruváry Géza | |
Arcképe a Tolnai Világlapjában (1923) | |
Magyarország külügyminisztere | |
Hivatali idő 1922. december 19. – 1924. október 7. | |
Előd | Bánffy Miklós |
Utód | Bethlen István |
Született | 1866. január 12. Pest |
Elhunyt | 1934. augusztus 3. (68 évesen) Budapest |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1888) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Daruváry Géza témájú médiaállományokat. |
Daruvári Daruváry Géza (Pest, 1866. január 12. – Budapest, 1934. augusztus 3.) magyar diplomata, politikus, a Bethlen-kormány igazságügy-, illetve külügyminisztere.[1]
A nemesi származású daruvári Daruváry család sarja. Apja daruvári Daruváry Alajos (1822–1912), valóságos belső titkos tanácsos, a királyi kúria másodelnöke, pesti királyi ítélőtáblai bíró,[2] anyja Fluk Laura (1839–1911).[3] Az apai nagyszülei daruvári Daruváry Ferenc (1794–1852), királyi ügy-igazgatósági ügyvéd,[4] és Seeburger Erzsébet (1802–1878) voltak.[5] Daruváry Ferenc, aki a "Czinege Ferenc" név alatt született, 1839. május 2-án birtokadományt, magyar nemességet és családi címert szerzett adományban V. Ferdinánd magyar királytól; egyben az uralkodó megengedte a névváltoztatást is és így a "Daruváry" vezetéknevet vette fel a "Czinegét" teljesen hanyagolva.[6]
A gimnaziumot Pesten és Besztercebányán, jogi tanulmányait a lipcsei és budapesti egyetemen végezte. 1890. július 3-án bírósági gyakorlatra lépett. 1892. február 1-jén ügyvédi vizsgálatot tett.[7] 1894-től külügyi szolgálatba lépett, konzul volt több külföldi államban.[8] Bírósági, majd külügyi szolgálat után 1905-ben a kabinetiroda magyar osztályának vezetésével bízták meg, ahol 1916-ig szolgált. 1912-től titkos tanácsos.[9]
IV. Károly trónra lépésekor nyugalomba vonult, az ellenforradalmi rendszer első éveiben azonban ismét hivatalt vállalt. A Bethlen-kormányban, pártonkívüliként, 1922. június 16-tól 1923. június 11-ig igazságügy- és 1922. december 19-től 1924. október 7-ig külügyminiszter volt. Minisztersége idején zajlottak le a Szovjetunióval a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló, végül is eredménytelen tárgyalások.[10] Jogi tanulmányait Budapesten és Lipcsében végezte. Rövid ügyvédi és törvényszéki gyakorlat után 1891-ben igazságügy-miniszteri segédfogalmazóvá nevezték ki, 1895-ben külügyi szolgálatba lépett és alkonzul, később konzul volt Odesszában, Szófiában, Skutariban, Belgrádban, Szalonikiben, Kijevben, Amszterdamban, végül Frankfurtban. 1905-ben a kabinetirodába rendelték szolgálattételre, majd 1910-ben kabinetirodai osztályfőnökké nevezték ki.[11]