Nezvál Ferenc

Ebben a cikkben a Nezvál Ferenc jelenséget különböző nézőpontokból elemezzük, hogy megértsük a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatását. Az elmúlt évtizedekben a Nezvál Ferenc egyre fontosabbá vált különböző területeken, vitákat és vitákat generálva jelentésével és következményeivel kapcsolatban. Történelmi, szociológiai, politikai, gazdasági és kulturális megközelítésből megvizsgáljuk, hogyan alakította a Nezvál Ferenc azt, ahogyan a társadalomhoz viszonyulunk, gondolkodunk és megszervezzük magunkat. Hasonlóképpen, különböző elméleteket és tanulmányokat fogunk megvizsgálni, amelyek segítenek megvilágítani ezt a jelenséget és annak az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatását. Mély és szigorú elemzésünkkel arra törekszünk, hogy olvasóinknak egy teljes és gazdagító képet nyújtsunk a Nezvál Ferenc-ről és annak a mai világban betöltött szerepéről.

Nezvál Ferenc
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1957. május 9. – 1966. december 7.
ElődMolnár Erik
UtódKorom Mihály
Született1909. február 7.
Győr
Elhunyt1987. november 26. (78 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Párt
Foglalkozás
Nezvál Ferenc aláírása
Nezvál Ferenc aláírása

Nezvál Ferenc (Győr, 1909. február 7. – Budapest, 1987. november 26.) bőripari munkás, jogász, város- és községgazdálkodási miniszter, később igazságügy-miniszter; eszperantista.

Élete

Apja Nezvál Ferenc cipészsegéd, MSZDP-tag, akit a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt vállalt szerepe miatt 12 év börtönre ítéltek, ám csak néhány évet kellett letöltenie. Anyja Hegedüs Ágnes volt, 6 gyermeket neveltek. 5 elemi elvégzése után 11 évesen a Khuen-Héderváryak uradalmában volt kocsis, 1924-től fogva cipész apja mellett volt inas, a következő évben felszabadult. Ekkor belépett a Bőripari Munkások Szakszervezetébe, majd három év múlva a KIMSZ-be is felvételt nyert. 1929. november 7-én egy kommunista tüntetés alkalmával lefogták, két és fél év börtönre ítélték. 1931-ben a KIMSZ II. kongresszusán küldött volt, s még ugyanebben az évben a KIMSZ KV-be is beválasztották. 1934-ben újra letartóztatták, 10 hónapot volt vizsgálati fogságban. 10 éven keresztül házi internálásban volt, majd megszökött, s hat éven keresztül - a második világháború alatt - illegalitásban élt Magyarországon. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, tisztségviselő volt, majd a '48-as egyesülés után az MDP-be, ahol szintén magas beosztásban dolgozott. 1945-től 12 éven át országgyűlési képviselő. 1951-ben jelentkezett az ELTE Állami- és Jogtudományi Karára, 1955-ben diplomázott. 1954-56-ban város- és községgazdálkodási miniszter helyettese, 1956. október 26-tól öt napon át miniszter, novemberben és decemberben pedig helyreállítási kormánybizottsági tag volt. 1956. december 29-től 1957. május 9-ig az Igazságügyi Minisztérium vezetője volt, majd igazságügy-miniszter is, egészen 1966. december 7-ig. 1957 és 1965 között az MSZMP KB tagja, 1957 és 1962 között pedig az Központi Ellenőrző Bizottságban vett részt. 1981-től fogva a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke is volt. 1987-ben halt meg, a Fiumei Úti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.[1]

Művei

  • A Szovjetunióban járt tanácsi küldöttség tapasztalatai; Népszava, Bp., 1952 (Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások)
  • Hatályos jogszabályok gyűjteménye. 1945–1958; összeáll. Nezvál Ferenc, Szénási Géza, Gál Tivadar irányításával az Igazságügyminisztérium munkaközössége; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1960

Jegyzetek

  1. ↑ 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

Források

További információk

  • Nezvál Ferenc. Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.)
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987–1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1076. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959–1962
  • Korom Mihály: Megemlékezés dr. Nezvál Ferencről, Magyar Jog, 1988. január. 1–2.
  • Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere, Hamvas Intézet, Budapest, 2001
  • Horváth Miklós: A forradalmat követő megtorlás a katonai igazságügyi szervek tevékenységének tükrében, In Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában, 1945–1958. Szerkesztette: Okváth Imre. Történeti Hivatal, Budapest, 2001. 199–239.