Ebben a cikkben a Grecsák Károly témáját tágabb és multidiszciplináris szemszögből vizsgáljuk. A Grecsák Károly olyan téma, amely érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein, a politikától a populáris kultúráig. A történelem során a Grecsák Károly döntő szerepet játszott társadalmi, gazdasági és kulturális valóságunk alakításában. Ezzel az elemzéssel igyekszünk megérteni a Grecsák Károly összetettségét és dimenzióit, valamint életünkre gyakorolt hatását. Az eredetétől a jelenlegi relevanciájáig ez a cikk bemutatja a Grecsák Károly különböző oldalait, és azt, hogy miként alakította ki az általunk lakott világot.
Grecsák Károly | |
Magyarország igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1917. augusztus 8. – 1918. január 25. | |
Előd | Vázsonyi Vilmos |
Utód | Vázsonyi Vilmos |
Született | 1854. november 15. Versec |
Elhunyt | 1924. december 17. (70 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Párt | Nemzeti Párt |
Foglalkozás |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Grecsák Károly témájú médiaállományokat. |
Grecsák Károly (Versec, 1854. november 15. – Budapest, 1924. december 17.)[1] magyar politikus, jogász, országgyűlési képviselő, bíró, kúriai tanácselnök, igazságügy-miniszter.
Grecsák Károly (1828–1889)[2] és Milloschitz Anna (1833–1888)[3] fiaként született Versecen, a Temesi Bánság népes városában.
Jogi tanulmányait Budapesten végezte, 1877-ben tett ügyvédi vizsgát . Ezt követően Versecen ügyvédkedett 1881-ig amikor a Mérsékelt Ellenzék országgyűlési képviselője lett. A képviselőtársával, a magyar mágnás, gróf Károlyi Istvánnal történt szóbeli incidens után 1891-ben otthagyta a képviselőséget. 1884-1891 között az első német nyelvű ellenzéki napilap, a Budapester Tageblatt alapítója és szerkesztője volt. A lap azzal a céllal indult el, hogy a Mérsékelt Ellenzék pártprogramját megismertesse a német nyelvű lakossággal. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter 1891-ben, az ítélőtáblák szervezésekor a szegedi táblához nevezte ki bíróvá.
1901-től Budapesten kúriai bíró,[4] 1913-1917 között kúriai tanácselnök volt. 1917. június-augusztus között az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, majd 1917. augusztusától 1918. januárjáig igazságügy-miniszter. Miniszteri nyugdíjazását követően Budapesten ügyvéd. 1920-ban alapítója, majd két évig elnöke volt a Magyar Rendpártnak, (mely 1922-ben gróf Bethlen István miniszterelnök Egységes Pártjához csatlakozott.)
1884-ben az Erzsébetvárosi Kör megszervezője. 1907-ben – többéves küzdelem után – ő alapította meg az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületet, amelynek 15 éven át elnöki pozícióját is betöltötte.
1904-től 1916-ig szerkesztője a Magyar Döntvénytár 21 kötetének, 1911-ben főszerkesztője a Codex Hungaricus című Magyar törvények tízkötetes gyűjteményének. 1912-től 1916-ig az Új Döntvénytár kereskedelmi jogi köteteit is szerkesztette. 1914-től egyik alapítója, szerkesztője, majd főszerkesztője lett a Kereskedelmi Jog című szakfolyóiratnak.
Elsősorban kereskedelmi joggal foglalkozott, számos, a gyakorlatban igen elterjedt kommentárt (váltójog, csődjog, ker.-i jog stb.) írt.
Házastársa Konstantinovits Anna (1862–1943)[5][6] volt.