Valentiny Ágoston
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Valentiny Ágoston hatását a mai társadalom különböző aspektusaira. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a tudományos életben betöltött fontosságáig a Valentiny Ágoston kitörölhetetlen nyomot hagyott életünkben, gondolkodásunkban és kapcsolatainkban. A Valentiny Ágoston ősidők óta lenyűgöző és vita tárgya, számos értelmezést és reflexiót generált. Részletes és multidiszciplináris elemzésen keresztül megpróbáljuk megfejteni a Valentiny Ágoston rejtélyeit és jelentéstartalmát, valamint azt, hogy hogyan formálta történelmünket és a jövőre vonatkozó elvárásainkat.
| Valentiny Ágoston | |
| Magyarország igazságügy-minisztere | |
| Hivatali idő 1944. december 22. – 1945. július 21. | |
| Előd | Budinszky László |
| Utód | Ries István |
| Született | 1888. október 6.[1] Kalocsa |
| Elhunyt | 1958. augusztus 21. (69 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | Magyarországi Szociáldemokrata Párt |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Szegedi Tudományegyetem (–1913, jogtudomány)[2] |
| Vallás | katolicizmus |
Valentiny Ágoston (Kalocsa, 1888. október 6. – Budapest, 1958. augusztus 21.) magyar ügyvéd, szociáldemokrata politikus, igazságügy-miniszter.
Életpályája
Hatgyermekes munkáscsaládban született. Apja géplakatos, mozdonyvezető volt. Valentiny Ágoston a jogi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1919. január 1-jén lépett be az MSZDP-be. Az SZDP szegedi szervezete végrehajtó bizottságának 1919-től a tagja, majd 1923-tól az elnöke volt. A német megszállás alatt, 1944 elején internálták. Szeged „felszabadulása” (1944. október 11.) után a város polgármestere lett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt annak 1944. december 22-ei alakulásától 1945. július 21-ei feloszlatásáig, ahol egyben a kormány igazságügy-minisztere is volt.
A kommunisták támadásai következtében az 1945-ös választást követően lemondásra kényszerült. Ezt követően Budapesten ügyvédi irodát nyitott. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték. 1955-ben egyéni kegyelem folytán szabadlábra helyezték. Halála után, 1962-ben rehabilitálták a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának ítéletével.
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16328.htm, Valentiny Ágoston, 2017. október 9.
- ↑ https://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1944-45/1944_ngy_a_t471.htm
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 145–146. o. ISBN 963-9257-19-2
- A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. (A szócikket Strassenreiter Erzsébet írta)
- Gantner Péter: Valentiny Ágoston, az elfelejtett államférfi; I.A.T., Bp., 2010
