Nagy Emil

Ebben a cikkben a Nagy Emil témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző körökben és területeken. A Nagy Emil évtizedek óta tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, és relevanciája ma is növekszik. Az idők során a Nagy Emil különböző módon hatott az emberekre, a társadalmakra és a közösségekre, végtelen véleményeket, álláspontokat és megközelítéseket generálva. Ebből az alkalomból elmélyülünk a Nagy Emil legrelevánsabb, legvitatottabb és legjelentősebb aspektusaiban, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, és megértsük hatását a különböző kontextusokban.

Nagy Emil
A Második Magyar Királyság igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1923. június 11. – 1924. február 21.
ElődDaruváry Géza
UtódBethlen István (ideigl.)
Született1871. november 16.
Kaposvár
Elhunyt1956. augusztus 20. (84 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
PártFüggetlenségi és Negyvennyolcas Párt
(1905-1918)
Egységes Párt
(1922-1924; 1926-1931?)
Pártonkívüli
(1924-1926; 1931?-1935)
VálasztókerületSzolnok
(1905-1911)
Jászladány
(1922-1935)
HázastársaKenessey Adél
(1899[1]-1910[2])
Emődy Ilona
(?-1917)
Göllner Mária
(1918-1956)
Gyermekei
Foglalkozáspolitikus
DíjakGrand Cross of the Order of the White Rose of Finland (1941. április 2.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Emil témájú médiaállományokat.

Vámosi Nagy Emil Ede Mór (Kaposvár, 1871. november 16. – Budapest, 1956. augusztus 20.) politikus, ügyvéd, tárcaíró, igazságügy-miniszter.

Családja és származása

Édesapja vámosi Nagy Sándor vármegyei alügyész, bíró, édesanyja szakácsi Csorba Hermina (1848–1926) volt.[3] Az anyai nagyszülei szakácsi Csorba Ede (1819–1898), szegedi ügyvéd,[4] és Blauhorn Matild voltak.[5]

1899. február 3-án feleségül vette Balatonkenesén,[6] a nemesi származású kenesei Kenessey Adél (Balatonkenese, 1879. november 24.–Budapest, 1910. július 11.) kisasszonyt,[7] akinek a szülei kenesei Kenessey Pongrác (1838–1924), földbirtokos,[8] és Nagy Adél voltak. Nagy Emil és Kenessey Adél 12 éves házasságából született: Nagy Adél, Nagy Erzsébet, Nagy Éva, Nagy Ádám és Nagy Margit. Első felesége halála után Nagy Emil 1918. november 21-én Budapesten, elvette a református felekezetű dr. Göllner Mária Franciska Erzsébet (Budapest, 1894. november 13.–Bázel, 1982. január 19.) magyar művelődéstörténészt,[9] akinek a szülei dr. Göllner Aladár (1865–1927), orvos, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tartalákos ezredorvos,[10] valamint petneházi és vetési Szabó Mária (1872–1935) voltak.[11]

Magánélete és leszármazottjai

Nagy Emilnek összesen tíz gyermeke született három házasságából. Első felesége Kenessey Adél volt, aki 1910-ben, alig harmincévesen hunyt el gyermekágyi lázban; vele öt közös gyermeke volt: Adél (Hárs Györgyné), Erzsébet (Khoór Ödönné), Éva (Emődy Józsefné), Ádám és Margit. Második felesége Emődy Ilona lett, ő szintén korán, 1917-ben halt meg; Emil és Kató édesanyja volt. 1918-ban nősült harmadjára, ekkor Göllner Máriát vette el. István, Sándor és Kristóf (írói neve: N. Christoph de Nagy) lettek e frigy gyümölcsei.

Fiai közül Ádám 1935-ben öngyilkos lett, míg Emil 1943-ban autóbalesetben vesztette életét.[12] István Vámosi Nagy István, míg Kristóf N. Christoph de Nagy néven futott be írói karriert.

Göllner Mária és két kisebb fia, Sándor és Kristóf 1946-ban, illetve 1948-ban Svájcba emigráltak, ahová Nagy Emil nem követhette őket, nem kapott útlevelet.

1951-ben, 80 éves korában kitelepítették, ahonnan csak 1953-ban térhetett haza.

Unokája Hárs József (1925-2016) soproni helytörténész volt.[13]

Tanulmányai

Kaposvárott elemibe, majd 1882-től a Budapesti Királyi Katolikus Főgimnáziumba járt. 1890-ben, érettségi után egy évre Németországba ment tanulmányútra. Budapesten jogot végzett. 1898-ban tette le az ügyvédi vizsgát.

Jogászi pályája

1895-ben egy évig Párizsban volt gyakornok. 1898-tól 1946-ig kisebb megszakításokkal ügyvédi gyakorlatot folytatott Budapesten. Kezdetben büntetőjogi praxist folytatott, három évig volt a neves kriminalista ügyvéd, Friedmann Bernát irodájának a vezetője. Miután (el)ismertségre tett szert, áttért a magánjogi praxisra, így mások mellett például 1907-től 1923-ig az Esterházy–hitbizomány jogtanácsosa volt.

1926-tól az International Law Association tagja.

Közéleti pályafutása

Az 1905-ös választásokon indult először a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt színeiben Szolnokon, melyet meg is nyert. Ebben az évben az Interparlamentáris Uniónak is tagja lett. Az 1906-os és az 1910-es választásokon is diadalmaskodott. Mérsékelt politikai nézeteivel közel került Tisza Istvánhoz, de a Tisza-féle Nemzeti Munkapárthoz csatlakozni nem akart, s miután az 1910-ben megnyerte a választásokat, az előre látható konfrontáció és parlamenti obstrukció elől 1911-ben lemondott mandátumáról és visszatért ügyvédi hivatásához; újra Esterházy Miklós herceg ügyvédje és bizalmi embere lett.

Az első világháború utáni második, 1922-es választásokon tért csak vissza a politikába; ekkor a választásokon győztes Egységes Párt képviselőjelöltjeként nyert mandátumot Jászladányban. Ott 1923. június 11-étől 1924. február 21-éig igazságügy-miniszter volt a Bethlen-kormányban. Közte és Bethlen között hamar komoly nézeteltérések támadtak mind gazdasági, mind szociális és egyéb ügyekben, ami miatt lemondása után a kormánypártból is kilépett és ellenzéki (Bethlent ellenző) szerepbe helyezkedett. Mikor ellenzékiségét kilátástalannak ítélte meg, Angliába távozott hosszabb tanulmányútra.

Az 1926-os választásokon (ami előtt ismét belépett az Egységes Pártba[14]) újra megválasztották Jászladányban, ezúttal már pártonkívüliként. Nagy Emil a revizionizmus egyik magyarországi szónoka volt. 1927-ben újra Angliába utazott, ahol a Londoni Egyetemen és az Angol Királyi Külügyi Társaságban is előadásokat tartott a trianoni békeszerződés felülvizsgálatának szükségességéről, aminek kapcsán barátságot kötött Lord Rothermere-rel, aki ekkoriban karolta fel a magyar ügyet. Emiatt újfent élesen szembekerült Bethlen Istvánnal, aki a témát nem tartotta időszerűnek feszegetni, majd később, más kérdések kapcsán véglegesen elmérgesedett köztük a viszony. Ennek ellenére 1930-ban a búza katasztrofális áresése után beszüntette támadásait Bethlen ellen.

1931-ben a frissen alakult 33-as bizottság egyik ellenzéki tagja lett, melyben egy ideig jelentős tevékenységet fejtett ki, majd a kormánypárt programtalanságát látva végül lemondott e tisztségéről.

Az 1931-es választásokon megint a Jászladányi kerületben nyert mandátumot, újra pártonkívüliként. 1935-ig volt képviselő.

Egy időben a Keresztény Szociális Szövetség és a Magyar Külügyi Társaság alelnöke, a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége, illetve 1937-től a Magyar–Finn Társaság elnöke is volt.

Írói tevékenysége

Publicisztika

1904 és 1944 között a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap hasábjain rendszeresen megjelentek cikkei, gyakran vezércikket is írt. További publicisztikák: Bizalom (1929-1944), Danubian Review (1934-1944), Tiszavidéki Újság. [15]

Könyv

  • Emile de Nagy–Maximilien Fenyő (Nagy Emil–Fenyő Miksa): Le Traité de Trianon et ses conséquences (Athenaeum, Budapest, 1927)
  • Az út az orvoslás felé In: Igazságot Magyarországnak! (Magyar Külügyi Társaság, Budapest, 1928; Babits, Szekszárd, 2003)
  • Jogos-e az a követelésem, hogy Bethlen István gróf nekem teljes elégtételt adjon az írói becsületem ellen elkövetett súlyos sértésért? (Budapest, é.n. , magánkiadás)
  • A Duna–Tisza-csatorna világszemszögből (In: Bizalom 1931/11. sz.; Országépítő 2001/2. sz.)
  • Nagy Emil londoni levelei (Singer és Wolfner, Budapest, 1936)
  • A magyar–finn kultúregyezmény megkötésének ünnepére (In: Északi Rokonaink, 1. 1939, június 7-8. o.)
  • Finn–magyar párhuzamok (In: Északi Rokonaink, 2. 1940, március 65-67. o.)
  • Egy politikus élete. Budapest, 2011
  • A Kossuth-párttól a kitelepítésig (Egy Horthy-miniszter emlékiratai). Szerk: Juhász József. Kárpátia Stúdió, Köröstárkány–Balatonfőkajár, 2022

Jegyzetek

  1. ↑ Nagy Emil életrajza az 1906-1910-es országgyűlés Sturm-féle almanachjában
  2. ↑ A Farkasréti temető 2003-ban (adattár), Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
  3. ↑ familysearch.org - római katolikus anyakönyvek - Kaposvár - keresztelők - Nagy Emil keresztelője
  4. ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Szeged - halottak Csorba Ede halála - 1898. júl. 7.
  5. ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Budapest - I. Kerület - halottak - Nagy Sándorné Csorba Hermina halála 1926. júl. 31.
  6. ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Balatonkenese - házasságok - Nagy Emil és Kenessey Adél házassága - 1899. feb. 3.
  7. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - Nagy Emilné Kenessey Adél
  8. ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Budapest - I. Kerület - halottak - Kenessey Pongrác halála - 1924. aug. 30.
  9. ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Budapest - VIII. Kerület - házasságok - Nagy Emil és Göllner Mária házassága - 1918. nov. 21.
  10. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - dr. Göllner Aladár
  11. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - dr. Göllner Aladárné Szabó Mária
  12. ↑ Hárs József (szerk): Deportált levelei a Rákosi-korszakból. (Dr. Nagy Emil volt igazságügy-miniszter mint száműzött egykori választókerületében) (Eredeti levelek.), pályázat, 2002.
  13. ↑ harsjozsef.hu; Soproni Szemle 2015/3, 205-206.
  14. ↑ , Az Est - 17. évf. 86. sz. (1926. április 17.)
  15. ↑ Nagy Emil: A Kossuth-párttól a kitelepítésig 495.old

Források