Tasnádi Nagy András

	Tasnádi Nagy András
	Magyarország igazságügy-minisztere
	Hivatali idő; 1938. november 15. – 1939. november 9.
Előd	Mikecz Ödön
Utód	Radocsay László
Született	1882. január 29.; Budapest
Elhunyt	1956. július 1. (74 évesen); Budapest
Sírhely	Új köztemető
Párt	Egységes Párt; Nemzeti Egység Pártja; Magyar Élet Pártja;
Szülei	Nagy Gyula
Foglalkozás	politikus; jogász;
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vallás	kálvinizmus
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tasnádi Nagy András témájú médiaállományokat.

Tasnádi Nagy András (néhol Tasnády-Nagy) (Budapest, 1882. január 29. – Budapest, 1956. július 1.) magyar politikus, igazságügyi miniszter az Imrédy- és a második Teleki-kormányban, az 1945 előtti képviselőház utolsó elnöke. A református egyház főgondnoka. A háború után háborús bűnösként elítélték, börtönben halt meg.

Tasnádi Nagy András Sztójay Döme berlini magyar nagykövet és SS tisztek társaságában

Élete

A Budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jog- és államtudományi doktorrá avatták. 1908-tól ügyvédként dolgozott. 1910 és 1925 között MÁV ügyésze, majd 1925–26-ban főügyésze volt. 1933-ban az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára lett. 1935-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárává nevezték ki, az 1935-ös választásokon pedig Hajdúszoboszló országgyűlési képviselője lett a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja színeiben. Az 1939-es választásokon megismételte eredményét és újabb mandátumot nyert a Magyar Élet Pártjává átnevezett kormánypárt színeiben. Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügyi miniszter volt.

1939. november 1-je és 1945. március 29-e között a képviselőház elnöke volt az Országgyűlésben. A nyilas hatalomátvételt követően elnökségi tagja lett az általuk felállított Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, ami miatt a második világháború után a népbíróság elé került mint „háborús bűnös”. Golyó általi halálra ítélték, amit kegyelemből életfogytiglani börtönre módosítottak. A fogságban halt meg. Szász Lajossal együtt a magyarországi református egyház főgondnokai voltak, együtt ítélték őket halálra, Szász kivégzéséig együtt raboskodtak.

Művei

Gróf Apponyi Albert emlékezete; Sylvester, Bp., 1933
Az ezeréves magyar alkotmány; Egyetemi Ny., Bp., 1939 (Az Országos Nemzeti Klub kiadványai)
Tasnádi Nagy András két beszéde. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat együttes bizottsági és képviselőházi tárgyalása során; Váci Fegyintézet Ny., Bp., 1939
Három interpelláció... Az Országgyűlés képviselőházának 1938. évi december 14-én, szerdán tartott 353-ik ülésén elmondotta Hubay Kálmán. Az interpellációkra válaszoltak Keresztes-Fischer Ferenc, Imrédy Béla, Tasnádi-Nagy András; Magyar Nemzeti Szocialista Párt, Bp., 1939
Tasnádi Nagy András beszéde az ellenforradalom húsz éves évfordulójának hajdúszoboszlói ünnepén; Váci Fegyintézet Ny., Bp., 1939
Gömbös Gyula emlékezete; Athenaeum, Bp., 1942
A magyar alkotmány szelleme; Sylvester Ny., Bp., 1943 (A Magyar-Német Társaság kiadványai)

Források

Tasnádi Nagy András a Magyar életrajzi lexikonban
Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 28.
Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002, 297-300. oldal. Argumentum Kiadó, 2002

Tasnádi Nagy András

Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1938. november 15. – 1939. november 9.
Előd	Mikecz Ödön
Utód	Radocsay László

Született	1882. január 29. Budapest
Elhunyt	1956. július 1. (74 évesen) Budapest
Sírhely	Új köztemető
Párt	Egységes Párt Nemzeti Egység Pártja Magyar Élet Pártja

Szülei	Nagy Gyula
Foglalkozás	politikus jogász
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vallás	kálvinizmus

A Wikimédia Commons tartalmaz Tasnádi Nagy András témájú médiaállományokat.

m v sz Magyarország igazságügy-miniszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848 Deák Ferenc 1848–1849 Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 Vukovics Sebő
Az Osztrák–Magyar Monarchiában	1867–1871 Horvát Boldizsár 1871–1872 Bittó István 1872–1875 Pauler Tivadar 1875–1878 Perczel Béla 1878–1886 Pauler Tivadar 1886–1889 Fabiny Teofil 1889–1895 Szilágyi Dezső 1895–1899 Erdély Sándor 1899–1905 Plósz Sándor 1905–1906 Lányi Bertalan 1906 Gegus Gusztáv 1906–1907 Polónyi Géza 1907–1909 Günther Antal 1909–1910 Wekerle Sándor 1910–1913 Székely Ferenc 1913–1917 Balogh Jenő 1917 Vázsonyi Vilmos 1917–1918 Grecsák Károly 1918 Vázsonyi Vilmos Tőry Gusztáv
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918 Buza Barna 1918–1919 Berinkey Dénes 1919 Juhász Nagy Sándor
A II. Magyar Királyság alatt	1919 Szászy Béla Baloghy György Zoltán Béla 1919–1920 Bárczy István 1920 Ferdinandy Gyula 1920–1922 Tomcsányi Vilmos Pál 1922–1923 Daruváry Géza 1923–1924 Nagy Emil 1924 Bethlen István 1924–1929 Pesthy Pál 1929 Bethlen István 1929–1932 Zsitvay Tibor 1932–1938 Lázár Andor 1938 Mikecz Ödön 1938–1939 Tasnádi Nagy András 1939–1944 Radocsay László 1944 Antal István Vladár Gábor 1944–1945 Budinszky László Valentiny Ágoston
A II. Magyar Köztársaság, majd a Népköztársaság alatt	1945–1950 Ries István 1950–1952 Molnár Erik 1952–1953 Décsi Gyula 1953 Kovács Béla 1953–1954 Erdei Ferenc 1954–1956 Molnár Erik 1957–1966 Nezvál Ferenc 1966–1978 Korom Mihály 1978–1988 Markója Imre 1988–1990 Kulcsár Kálmán
A rendszerváltás után (III. Magyar Köztársaság)	1990–1994 Balsai István 1994–1998 Vastagh Pál 1998–2002 Dávid Ibolya 2002–2004 Bárándy Péter 2004–2007 Petrétei József 2007–2008 Takács Albert 2008–2009 Draskovics Tibor 2009–2010 Forgács Imre 2010–2014 Navracsics Tibor 2014–2019 Trócsányi László 2019–2023 Varga Judit 2023– Tuzson Bence