Ebben a cikkben a Fabiny Teofil lenyűgöző világát fedezzük fel. A kezdetektől a mai alkalmazásokig a Fabiny Teofil fontos szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. Egy részletes elemzésen keresztül elmélyülünk azon különböző szempontokba, amelyek miatt a Fabiny Teofil releváns, vizsgálatra érdemes téma. Az előnyöktől a kihívásokig a Fabiny Teofil körüli különböző perspektívákkal foglalkozunk, és olyan átfogó képet nyújtunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse annak fontosságát a mai világban. Csatlakozzon hozzánk a Fabiny Teofil izgalmas körútjára, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.
Fabiny Teofil | |
Magyarország igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1886. május 15. – 1889. április 9. | |
Előd | Pauler Tivadar |
Utód | Szilágyi Dezső |
Született | 1822. október 11. Pest |
Elhunyt | 1908. március 4. (85 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Párt | Szabadelvű Párt |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Vallás | evangélikus kereszténység |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fabiny Teofil témájú médiaállományokat. |
Fabiny Teofil (Pest, 1822. október 11. – Budapest, 1908. március 4.) magyar jogász, igazságügy-miniszter.
Pesten ügyvédi vizsgát tett. Miután megyei szolgálatot teljesített, 1850-ben bírói pályára lépett: 1861-ben a Hétszemélyes Tábla, 1881-től a legfelsőbb ítélőszék bírája lett. 1886-tól 1905-ig országgyűlési képviselő volt, szabadelvű párti programmal.
1886. május 15. és 1889. április 9. között ő volt a Tisza Kálmán-kormány igazságügy-minisztere. 1880 és 1898 között a Magyarországi Evangélikus Egyház Bányai Egyházkerületének felügyelője Szeberényi Gusztáv, majd Sárkány Sámuel püspök elnöktársaként.[1]