A mai világban a Kovács Béla (politikus, 1910–1980) nagy jelentőségű és általában a társadalom érdeklődésére számot tartó témává vált. Akár a történelemre gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a tudományos területen betöltött jelentősége, akár bármilyen más okból, a Kovács Béla (politikus, 1910–1980) továbbra is olyan téma, amely felkelti az emberek figyelmét és kíváncsiságát. Emiatt elengedhetetlen a Kovács Béla (politikus, 1910–1980)-hez kapcsolódó összes szempont teljes körű feltárása és megértése, hogy felmérhessük valódi értékét és jelentését a jelenlegi kontextusban. Ebben a cikkben elmélyülünk a Kovács Béla (politikus, 1910–1980) lenyűgöző világában, feltárva történetét, fejlődését, hatását és relevanciáját a modern társadalomban.
Kovács Béla | |
Született | 1910. május 12. Mátranovák |
Elhunyt | 1980. június 14. (70 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Magyarország igazságügy-minisztere (1953. február 2. – 1953. július 4.) |
Magyarország igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1953. február 2. – 1953. július 4. | |
Előd | Décsi Gyula |
Utód | Erdei Ferenc |
Kovács Béla (Mátranovák, 1910. május 12. – Budapest, 1980. június 14.) magyar kommunista politikus, hadbíró, igazságügy-miniszter.[2]
13 évesen már a Salgótarjáni Gépgyár vasöntödéjében dolgozott, majd 1924-ben lakatostanuló lett, 1930-as elbocsátásáig segédként dolgozott tovább a gyárban. 1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége tagjaként. 1932-től katonai szolgálatra hívták, ezt követően 1937-ig munkanélküli volt. Ekkor csillésként tudott elhelyezkedni a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél. 1944-től Petőfibánya pártéletét szervezte, 1945 után pártfunkcionárius.[3] Az egyéves Bírói és Ügyészi Akadémia elvégzése után hadbíró lett Szegeden, később ő lett a Budapesti Katonai Törvényszék elnöke. 1953 első felében igazságügy-miniszterré nevezték ki,[4] 1953. február 2-től 1953. július 4-ig töltötte be e tisztségét.[5] 1953–55-ben a Honvédelmi Minisztérium igazságügyi főcsoportfőnöke volt ezredesi rangban.
Kovács hadbíróként vezette az úgynevezett pártőrség-pert 1952-ben, amit az Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ) állományába tartozó pártőrség néhány tagja, továbbá a magyarországi szalézi rend egyes papjai - köztük Sándor István ellen indítottak. Az eljárás a korabeli koncepciós perek forgatókönyve szerint zajlott, az ártatlanul perbe fogottak közül négy vádlottat ítéltek halálra.[6]