Radocsay László

A Radocsay László jelentősége a mai társadalomban tagadhatatlan. A Radocsay László a politikától a populáris kultúráig különböző területeken volt érdeklődés és vita tárgya. Az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása nyilvánvaló, és a társadalom minden területén érezhető. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Radocsay László mai szerepét, elemezve relevanciáját és a modern életben betöltött szerepét. A Radocsay László eredetétől a kortárs világra gyakorolt ​​hatásáig olyan téma, amelyet teljes egészében tanulmányozni és megérteni érdemes.

Radocsay László
Született1878. november 18.
Istvánfölde
Elhunyt1968. november 14. (89 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • főispán (1935. szeptember – 1936. november, Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye)
  • Esztergom vármegye főispánja (1938. december – 1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939 – 1944. május)
  • Magyarország igazságügy-minisztere (1939. november 9. – 1944. március 22.)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1900)
SírhelyeFarkasréti temető (6/2-1-88)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Radocsay László (Istvánfölde, 1878. november 18. – Budapest, 1968. november 14.) magyar jogász, ügyvéd, politikus, főispán, igazságügyminiszter.

Élete

Radocsay László 1878-ban született a Torontál vármegyei Istvánföldén. Középiskolai tanulmányait a nagybecskereki piarista gimnáziumban, jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte.[3] Temesváron volt ügyvédjelölt, majd Budapesten ügyvédi vizsgát tett és ügyvédi irodát nyitott Temesváron, amit két évig vezetett. 1912-től 1914-ig Temes vármegye tiszteletbeli alügyészeként is dolgozott, majd 1914-ben Temesvár főjegyzője lett. Az első világháború kezdetén tartalékos tüzérhadnagyként bevonult, és másfél évig teljesített harctéri szolgálatot.

1918-tól 1924-ig a Közélelmezési Minisztériumban dolgozott beosztott főjegyzőként, 1922 és 1924 között a makói kerület lakásügyi biztosa is volt.[4] 1924-ben a Kecskeméten működő Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Hitelszövetkezet ügyvezető igazgatója lett, egyúttal tagja lett a Mezőgazdasági Kamara választmányának is. 1934 júniusától Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye főispánja volt, 1935 szeptemberétől 1936 novemberéig pedig Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye, valamint Győr szabad királyi város főispáni tisztségét is ellátta.

Az első bécsi döntést követően, 1938 decemberében Horthy Miklós kormányzó az ismét önálló Esztergom vármegye főispánjának nevezte ki. 1939-ben a Darányi Kálmán halála miatt kiírt időközi választáson a tapolcai-balatonfüredi választókerület képviselőjévé választották a Magyar Élet Pártja színeiben.[5] 1939 novemberében a képviselőház elnökévé választott Tasnádi Nagy András utódaként a Teleki-kormány igazságügyminisztere lett, a tárca vezetését a Bárdossy-, majd a Kállay-kormány alatt is megtartotta. 1944 áprilisától decemberéig az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatóságának elnöke volt. 1968-ban hunyt el Budapesten, négy nappal 90. születésnapja előtt. Sírja a Farkasréti temetőben található.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ 1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
  4. ↑ Radocsay László | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
  5. ↑ Tapolcai Életrajzi Lexikon. www.vktapolca.hu. (Hozzáférés: 2021. november 20.)
  6. ↑ Nemzeti Örökség Intézete - Radocsay László (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Radocsay László. (Hozzáférés: 2021. november 20.)

Források