Szászpatak
Napjainkban a Szászpatak olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír és az emberek széles körét érdekli. A technológia és a globalizáció fejlődésével a Szászpatak sok egyén mindennapi életének alapvető elemévé vált, és különböző szempontokra, például társadalomra, gazdaságra, politikára és kultúrára van hatással. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy mélyebben elmélyüljünk a Szászpatak tanulmányozásában és elemzésében, hogy jobban megértsük mai hatását és hatását. Ebben a cikkben a Szászpatak-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a történelmi eredetétől a jelenkori világra gyakorolt hatásaiig, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
| Szászpatak (Spătac, Sachsenbach) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Balázsfalva municipium |
| Irányítószám | 515406 |
| SIRUTA-kód | 1437 |
| Népesség | |
| Népesség | 111 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - [1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 254 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 08′ 19″, k. h. 23° 56′ 27″46.138592°N 23.940758°EKoordináták: é. sz. 46° 08′ 19″, k. h. 23° 56′ 27″46.138592°N 23.940758°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászpatak témájú médiaállományokat. | |
Szászpatak (románul: Spătac, németül: Sachsenbach) település Romániában, Fehér megyében.
Fekvése
Gyulafehérvártól 48 km-re keletre, Balázsfalvától 6 km-re délre, Balázsfalva és Monora közt fekvő település.
Története
1367-ben aqua Sospatak néven említik először, 1482-ben Zaz pathak volt a neve. A középkorban erdélyi szászok lakták, őket 1482-ben említik utoljára, a 16. században már románok lakták.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásához tartozott.
Lakossága
1910-ben 476 lakosa volt, ebből 440 román, 35 cigány és 1 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 99 lakosából 97 román, 1 cigány és 1 német volt.
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
.svg){kind=small}