Napjainkban a Marosgombás olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Megjelenése óta a Marosgombás nagy érdeklődést váltott ki és vita tárgyát képezi különböző körökben. Az évek során a Marosgombás számos területen relevánsnak bizonyult, a technológiától a politikáig, a kultúráig és általában a társadalomig. Miközben folytatjuk a Marosgombás feltárását és elemzését, elengedhetetlen, hogy megértsük mindennapi életünkre és a minket körülvevő világra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Marosgombás fontosságát és a kortárs társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
Marosgombás (Gâmbaș, Schwammenthal) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Rang | falu |
Községközpont | Nagyenyed municípium |
Irányítószám | 515203 |
SIRUTA-kód | 1240 |
Népesség | |
Népesség | 471 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 235 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Marosgombás (Gâmbaș), település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Nagyenyedtől északra, a Maros mellett, Miklóslaka és Miriszló közt fekvő település.
Marosgombás Árpád-kori település. Nevét 1231-ben említette először oklevél Morus...Gunbas néven.
1280-ban Gonbas, 1318-ban Gumbas, 1913-ban Marosgombás néven írták. A 13. század elején Gombás Kege birtoka volt, aki a birtok egyik felét a gyulafehérvári káptalanra hagyta, másik felét pedig eladta Peech fia Jovbnak, aki a birtok felét - rokonai beleegyezésével - 20 márkáért eladta Mihály fia Obus-nak. 1280-ban Obus fia Miklós comes átíratta oklevelét. E Miklós comes ekkor az alvajda küldötte és királyi ember volt. Miklós comes fia András, aki 1318-ban Elleus mester serviense volt, majd 1328-1329-ben Szécsényi Tamás vajda embere volt. 1325-ben András fia Domokos feleségével, a Becsegergely nemzetséghez tartozó Gelethel kapta Somkeréket. András fiait Csombordi néven is nevezték. 1910-ben 505 lakosából 263 magyar, 242 román volt. Ebből 3 római katolikus, 242 görögkatolikus, 260 református volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.