Mai cikkünkben a Bijele Vode (Glina) lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ezt a témát évek óta kutatják és foglalkoztatják, és ez nem is csoda. A Bijele Vode (Glina) tudósok, kutatók, amatőrök és kíváncsiak figyelmét egyaránt felkeltette. A történelem során a Bijele Vode (Glina) döntő szerepet játszott a mindennapi élet, a kultúra, a technológia és általában a társadalom különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Bijele Vode (Glina) különböző aspektusait, az eredetétől a mai világra gyakorolt hatásáig. Biztosak vagyunk abban, hogy ennek az olvasásnak a végén szélesebb és gazdagabb megértése lesz a Bijele Vode (Glina)-ről. Készüljön fel a felfedezés és a tanulás útjára!
Bijele Vode | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Sziszek-Monoszló |
Község | Glina |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 44406 |
Körzethívószám | (+385) 44 |
Népesség | |
Teljes népesség | 33 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 280 m |
Terület | 9,79 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bijele Vode témájú médiaállományokat. | |
Bijele Vode falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.
Sziszek városától légvonalban 26, közúton 48 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re délkeletre fekszik. Főbb településrészei Donji Jelići, Gornji Jelići, Brankovići, Demići és Metkoši az itt élt családok neveit viselik.
A környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be Boszniából menekült pravoszlávokkal. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. A falunak 1857-ben 672, 1910-ben 1048 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság elmenekült, de később néhány főként idős ember visszatért. A településnek 2011-ben 67 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
672 | 702 | 726 | 801 | 944 | 1.048 | 976 | 1.045 | 825 | 766 | 728 | 637 | 463 | 371 | 61 | 67 |
Hagyományos népi építésű parasztházak a 178, 145, 136, 140, 133, 141, valamint a 149, 156, 157, 158 és 159 számok alatt.