Ma a Mlaka (Jasenovac) a modern társadalomban nagy jelentőségű téma. A Mlaka (Jasenovac) jelentősége az elmúlt években nőtt, és a mindennapi élet különböző aspektusait érinti. A politikától a technológiáig, a kultúrán és a gazdaságon keresztül a Mlaka (Jasenovac) meghatározó tényezővé vált a globális döntéshozatalban. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Mlaka (Jasenovac) hogyan befolyásolja életünk különböző területeit, elemezzük hatását, és különböző perspektívákat mutatunk be erről a ma oly jelentős témáról.
Mlaka | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Sziszek-Monoszló |
Község | Jasenovac |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 44324 |
Körzethívószám | (+385) 44 |
Népesség | |
Teljes népesség | 23 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 90 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Mlaka falu Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Jasenovachoz tartozik.
Sziszektől légvonalban 58, közúton 82 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re délkeletre, a Száva bal partján, a Lónyamező természetvédelmi park területén fekszik. Egyetlen főutcából áll, melynek vonalvezetése a folyó vonalát követi. Valamennyi ház a folyóval átellenes oldalon áll.
A település a török kiűzése után a 17. század végén keletkezett, amikor nagyrészt Bosznia területéről érkezett pravoszláv szerbekkel telepítették be. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, halászattal foglalkoztak. A katonai határőrvidék kialakítása után a Gradiskai ezredhez tartozott. A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mlaka” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Mlaka” néven 55 házzal és 284 lakossal találjuk, csaknem valamennyien (5 kivételével) ortodox vallásúak.[2]
A településnek 1857-ben 955, 1910-ben 1176 lakosa volt. Pozsega vármegye Novszkai járásának része volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Nehéz időszakot élt át a lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. Szerb lakosságát az usztasák elhurcolták. Határában gyűjtőtábort létesítettek. 1941-42-ben főként nőket és gyermekeket tartottak itt fogva az usztasa hatóságok és mezőgazdasági munkát végeztettek velük. Amikor ezzel végeztek meggyilkolták őket. A háború után öt tömegsírt találtak a falu határában, de sok holttest a kutakból került elő. 1942 áprilisában a megmaradt lakosságot a jasenovaci és a stara gradiškai haláltáborokba hajtották. A két haláltáborban összesen 742 mlakai lakos vesztette életét. Innen a megmaradt férfiakat Zimonyba és Németországba, a nőket szlavóniai mezőgazdasági területekre hurcolták.
A túlélők 1967-ben két emlékművet emeltek a településen a fasiszta terror, illetve a felszabadító harcokban elesettek emlékére. 1991-ben a háború előtt csaknem teljes lakossága (85%) szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991-ben elfoglalták a szerb csapatok és csekély horvát lakosságnak menekülnie kellett. 1995. május 1-jén a Villám hadművelettel foglalták vissza a horvát csapatok. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A településnek 2011-ben mindössze 58 lakosa volt.
Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
955 | 1.046 | 1.038 | 1.178 | 1.059 | 1.176 | 943 | 1.106 | 231 | 307 | 526 | 425 | 361 | 358 | 30 | 58 |