Ebben a cikkben elmélyülünk a Vörös áfonya izgalmas világában, feltárva annak több oldalát és jelentését. A Vörös áfonya olyan téma, amely a történelem során érdeklődést és vitát váltott ki, és különböző nézőpontok és tudományágak találkozási pontjává vált. A Vörös áfonya eredetétől a mai hatásig kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban és a kultúrában. Ezeken az oldalakon elmerülünk a Vörös áfonya-ről szóló felfedezési és elmélkedési utazásban, elemezve annak hatását különböző kontextusokban, és jelentőségét az emberek életében. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra a Vörös áfonya-en keresztül, ahol felfedezzük annak fontosságát és jelentését a kortárs világban.
Vörös áfonya | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Vaccinium vitis-idaea
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Közönséges | ||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Vaccinium vitis-idaea L. | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Vörös áfonya témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös áfonya témájú médiaállományokat és Vörös áfonya témájú kategóriát. |
A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó hegyvidéki növény, az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, népies nevén: brusnyica, fojminc,[1] havasi meggy, kövi málna.
A fekete áfonyához hasonlóan közkedvelt, de savanyú íze miatt csak feldolgozott formában fogyasztják.
Magyarországon a Zempléni-hegységben a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben fordul elő; jóval ritkább, mint a fekete áfonya. Levelei télen is megtartják élénkzöld színüket.
Erdélyben a Mohos-tőzegláp, a Csíki havasok területén megtalálható.[2][3] A Felvidéken gyakori.[1][4]
10–30 cm magas, örökzöld félcserje. Szára hengeres, kúszó, a vége felemelkedik. A levelek visszás-tojásdadok, áttelelők, bőrneműek, a szélük visszahajlik, színük sötétzöld, fonákjuk világosabb, mirigyesen pontozott. Virágzata csüngő, végálló fürt. Illatos. A kocsány rövid, a párta 8–10 mm hosszú, harang alakú, négy cimpájú, fehér vagy rózsaszín, a csésze hártyás, pillás szélű, éréskor a termés csúcsán marad. A lisztes, ehető bogyótermés éretlenül fehér, éretten kárminpiros, gömbölyű.
A vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban (antocianidinek, tanninok), melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, koleszterinlerakódás, szívinfarktus, bőrproblémák kialakulása, rák keletkezése, memóriazavar. Az antioxidáns vitaminok – mint az E-vitamin, béta-karotin, és 30–40 mg/100g C-vitamin – fokozzák a hatását. De nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket, ként is tartalmaz.
Gyümölcsként: mártások, dzsem, lekvár, kompót, saláták, pudingok, főzelékek, édes rizs, vadhúsok, gyümölcsbor készítésére.
Akut és krónikus húgyúti fertőzések megelőzésére, kezelésére, valamint sejt és érvédő antioxidánsként édesítőszer nélkül készült vörös áfonyalé, vagy kivonat, tinktúra (3 x 3–5 ml/nap adagolásban), illetve a gyógyszertárakban is kapható kapszula formájában. 1 kapszula (400 mg) kb 8-9 pohár lé hatóanyagát tartalmazza koncentráltan. Ez utóbbi naponta kétszer szedhető. Gyakori húgyúti fertőzésben szenvedők, vagy arra különösen fogékonyak, mint a cukorbetegek, rendszeresen úszók, vesebetegek, vesehomokjuk, vesekőképződésre hajlamosak prosztata-megnagyobbodáskor, hegesedés vagy daganat miatti vizeletelfolyási akadályoknál javasolt az alkalmazása.