Ánizsillatú izsópfű

Ebben a cikkben elmélyülünk a Ánizsillatú izsópfű lenyűgöző világában, feltárjuk a különböző oldalait, valamint elmélyülünk annak fontosságában és életünkre gyakorolt ​​hatásában. A történelem során a Ánizsillatú izsópfű alapvető szerepet játszott a társadalomban, befolyásolta és alakította azt, ahogyan élünk, gondolkodunk és viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Egy kimerítő és gazdagító elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Ánizsillatú izsópfű többféle dimenzióját, az eredetétől a mai fejlődéséig. Hasonlóképpen elmerülünk a témával kapcsolatos szakértők különböző nézőpontjaiban és véleményeiben, hogy átfogó és részletes képet adjunk a Ánizsillatú izsópfű-ről és annak mai relevanciájáról. Kétségtelenül ez a cikk egyedülálló lehetőség lesz arra, hogy elmélyüljünk a Ánizsillatú izsópfű izgalmas univerzumában, és megértsük annak valódi jelentését életünkben.

Ánizsillatú izsópfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: (Agastache)
Faj: A. foeniculum
Tudományos név
Agastache foeniculum
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ánizsillatú izsópfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizsillatú izsópfű témájú médiaállományokat és Ánizsillatú izsópfű témájú kategóriát.

Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum), más néven ánizsizsóp,[1] ánizsmenta[2] az ajakosvirágúak (Lamialesa) rendjének, árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faja.

Megjelenése

50–90 cm magas, jellegzetes mentás-ánizsos-levendulás illattal.[3] Felfelé törő, erőteljes növekedésű, rizómás évelő.[4] Szára szögletes.[5] Ovális levelei kihegyesedőek, keresztben átellenes állásúak, fogazottak, fonákjuk szőrös. Virágai világos ibolyaszínűek, tömött fürtökben rendeződnek. Virágzás július-szeptember között.[6] Termése aszmag. Habár a vadon növő ánizsillatú izsópfű fajtája egyik leginkább fagytűrő növénye, a kertekben ültetett, kitenyésztett fajták nehezen, vagy egyáltalán nem bírják a telet, tavasszal is érdemes először fóliasátorban elkezdeni nevelni a palántákat.[3]

Előfordulása

A kevésbé ismert kerti növények egyike. A napos termőhelyeket és a mérsékelten nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli.[6] A jó vízáteresztő talaj különösen fontos számára, mert a megrekedt víz gyökérrothadást idézhet elő. Szívós, edzett növény, a kártevőkre, betegségekre nem érzékeny, nagy szárazság idején, néha a lisztharmat károsíthatja.[7] Vadon Észak-Amerikában fordul elő.[6] Észak-Amerika északnyugati prérijeiről és Kanada déli területeiről származik. Hihetetlenül bírja a szárazságot, egészen 2.500 méteres tengerszint feletti magasságig megtalálható.[3] Közép Európába a Benedek rendi szerzetesek hozták, hamar el is terjedt a használata, gyógynövényként is fűszerként egyaránt. Magyarországon vadon, parlagon hagyott szántóföldeken, szeméttelepeken, kőfalak mentén, kertekben dísznövényként ültetve található meg.[8]

Hatóanyagai

Illóolajat, csersavat, keserű flavonoidokat, fenolsavakat, triterpéneket és hizopin nevű festékanyagot tartalmaz.[8]

Gyógyhatásai

Enyhén izzasztó hatású teáját elsősorban köhögés, meghűlés esetén alkalmazzák. Emésztési panaszokra is hatásos.[9] Antiszeptikus hatású, a legkülönfélébb sérülések gyógyítására, hasmenés ellen használják, csillapítja a lázat is.[3] Kiváló étvágyjavító keserűanyag tartalma miatt, a zsíros ételeknél fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetével öblögetve, a száj nyálkahártya gyulladásait kezelik, jó gombaölő és asztma ellen is hatásos.[2] De nem csak a levele és virága tartalmaz gyógyanyagokat, régen az indiánok a gyökerét használták tüdőgyógyszerként.[1] Magas vérnyomás esetén nem szabad fogyasztani![10]

Felhasználása

Amerikában kedvelt méhlegelő, a nektárjából készült méznek kellemes ánizsaromája van. Európába a méhészek hozták be dúsan nyíló, sok nektárt tartalmazó virágai, valamint szépsége miatt.[11] A termesztők számos fajtát tenyésztettek ki a dísznövénykertek számára.[9] Hatóanyagait igen széles körben hasznosítják. Teákban, aroma terápiáknál, pakolásoknál, sőt fűszernövényként is, mert friss levelei különleges, karakteres ízt adnak a gyümölcssalátáknak, halételeknek, de használják likőrökben, szirupokban, frissítőkben is.[3] Kitűnően alkalmas húspácok, bab-, és borsóételek fűszerezésére. Főleg a mediterrán vidékeken használják fűszerként, mert íze kissé kesernyés, de a görög-, és olasz konyha ételeivel jól harmonizál.[8] Nem csak levelei ehetőek, hanem a virágai is, valamint magja süteményekbe süthető.[11] A veteményeskertbe ültetve elűzi a káposztamolyokat.[12]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Ánizsizsóp. ezermester.hu, 2014. február 5.
  2. ↑ a b Ánizsmenta, ánizsillatú izsóp. okogazd.bc.szie.hu. . (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
  3. ↑ a b c d e Az Indián Szépség. fitoterapiakalauz.hu, 2015. december 9.
  4. ↑ Ánizsillatú Izsópfű. botanikaland.hu
  5. ↑ A pillangó csalogatás praktikái. bernikert.blog.hu, 2015. március 22.
  6. ↑ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 78. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  7. ↑ Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum) gondozása. citygreen.hu, 2016. július 2.
  8. ↑ a b c Gyógy- és fűszernövény kisokos. jazmin-kert.pagony.net. . (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
  9. ↑ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 128. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  10. ↑ Gyógy- és fűszernövényeink. seszi.hu. . (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
  11. ↑ a b Észak-amerikai ízek. terebess.hu
  12. ↑ Miért ültessünk virágot és fűszernövényt a zöldségek közé?. edenkert.hu