A mai világban a Rebarbara alapvető szerepet játszik a társadalom különböző aspektusaiban. A gazdaságra gyakorolt hatásától a kultúrára és politikára gyakorolt hatásáig a Rebarbara különböző területeken elemzések és vita tárgyát képezte. Az idő múlásával a Rebarbara iránti érdeklődés folyamatosan nőtt, és relevanciája ma is forró téma. Ebben a cikkben a Rebarbara-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és megközelítéseket vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy alaposan megvizsgáljuk jelentőségét és megértsük mindennapi életünkben betöltött szerepét.
Rebarbara | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A Rheum rhabarbarum levelei
| ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||||
Mintegy 44, köztük: | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rebarbara témájú kategóriát. |
A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek.
Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják.
A növénynem elnevezése az ókori görög rhéon (ῥῆον) szóból származik, melyet Pedaniosz Dioszkoridész alkalmazott, valószínűleg egy, a Rheum nembe tartozó növényfajra.[1] A rhéon szó pedig a Volga folyó ókori szkíta nevéből – a görögök hallásához és nyelvük szabályaihoz igazítva Oaros (Οαρος), Rha (Ρα), Rhos (Ρος) – ered.[2] Az eredeti szkíta szó Fischer Károly Antal szerint Ár volt.[3]
A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.