Hárs (növénynemzetség)

A Hárs (növénynemzetség) világában végtelen felfedezésre, felfedezésre és elemzésre váró szempontok állnak rendelkezésre. A Hárs (növénynemzetség) eredetétől a mai fejlődésig sok tudós, kutató és rajongó érdeklődésének tárgya. Ha többet tudunk a Hárs (növénynemzetség)-ről, jobban megérthetjük a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatását, valamint a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben elmélyülünk a Hárs (növénynemzetség) lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát, és belemélyedve a jelenlegi kontextusban való relevanciájába.

Hárs
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Mályvafélék (Malvaceae)
Alcsalád: Hársfaformák (Tilioideae)
Nemzetség: Hárs (Tilia)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hárs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hárs témájú médiaállományokat és Hárs témájú kategóriát.

A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.

Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.

Etimológia

A hárs szó finnugor eredetű, korábbi hás alakja a hársfán kívül ’fakéreg, háncs’ jelentéssel is bírt (a hársfa kérgéből egyébként könnyen készíthető háncs).[1][2]

Csángó nyelvjárásban a hársvirágot szádokvirágnak nevezik, és a fát szádoknak.[3]

Fajai

A nemzetség három faja található meg a Kárpát-medencében:

  • Az ezüst hárssal (Tilia tomentosa) főképp a városokban találkozunk.
  • A kislevelű hárs (Tilia cordata) szolgáltatja a legjobb teaalapanyagot.
  • A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben nő.
  • A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs (Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).

Az európai hárs kertészeti változatai

  • Tilia europaea 'Euchlora' (császárhárs),
  • Tilia europaea 'Pallida'

Felhasználása

Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.

A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.

Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, hangszerekhez, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.

Hársfavirág

A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.

Egyes vidékeken hársfabort is készítenek belőle.

A hárs méhészeti jelentősége

Érdekességek

  • Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
  • A Szlovákia a Bojnice várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
  • A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.
  • Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.[4] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.[5]

Képek

Jegyzetek

  1. ↑ Hárs, in: Magyar etimológiai szótár. arcanum.hu. (magyarul) Budapest: Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
  2. ↑ Końćkɜ, koćkɜ U FU 'háncs, fakéreg' de 'Bast, Baumrinde' en 'bast, bark'. uralonet.nytud.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
  3. ↑ Küllős Imola: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Korunk, XIX. évf. 2. sz. (2008)
  4. ↑ Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)  
  5. ↑ philyra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.  

Források

Kapcsolódó szócikkek