Mogyoró

A mai világban a Mogyoró olyan téma, amely minden ember figyelmét felkeltette, akár történelmi jelentősége, akár a modern társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a technológia fejlődésére gyakorolt ​​hatása miatt. A Mogyoró évszázadok óta kutatások, viták és viták tárgya, jelentősége pedig folyamatosan növekszik. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mogyoró különböző aspektusait, eredetétől a mai hatásig, figyelembe véve a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását. Megvizsgáljuk a terület szakértőinek véleményét és szempontjait is, azzal a céllal, hogy átfogó és átfogó áttekintést nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.

Mogyoró
Európai mogyoró (Corylus avellana)
Európai mogyoró (Corylus avellana)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids I
Rend: Bükkfavirágúak (Fagales)
Család: Nyírfafélék (Betulaceae)
Nemzetség: Mogyoró (Corylus)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mogyoró témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyoró témájú kategóriát.

Európai mogyoró levele és termése

A mogyoró (Corylus) a nyírfafélék (Betulaceae) családjának egyik nemzetsége, az ide tartozó növények ehető termésük miatt már az őskorban is kedveltek voltak.

Származása, élőhelye

Őshonos Nyugat-Ázsiában, a Balkán-félszigeten, Kelet-Ázsiában, Észak-Amerikában. Ősidők óta termesztik Törökországban, Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, később Amerikában, Franciaországban és Angliában. A legtöbb mogyorót Olaszország és Törökország termeszti, és főleg az észak-európai országokba exportálják.

A magyar erdőkben termett mogyorót rendszeresen gyűjtötték, de (annak ellenére, hogy őshonos) a többi gyümölcsfajtól eltérően sokáig nem termesztették; saját fajtáink sincsenek. Üzemi termesztésére máig alig van példa, a nagycsérpusztai kultúrát felszámolták. Ma a legjelentősebb ültetvény Balatonbogláron található.

Megjelenése, felépítése

A fajok többsége bokor termetű, néhány faj azonban fává cseperedik. A bokor termetű fajok rendszeresen sarjakat fejlesztenek – a fák nem. A mogyoróbokor 2–7 m, a törökmogyorófa pedig 15–25 m magasra nő.

A magról szaporított mogyoró főgyökérzetet növeszt, a bujtással, dugványozással szaporított példányok viszont járulékos gyökérzetet. Minden mogyorófaj egylaki (azaz egy növényen találhatók a porzós és a termős virágok is) és váltivarú (azaz a porzós és a termős virágok egymástól külön fejlődnek ki, a mogyorók esetén virágzatban).

A barkák murvalevelekből, előlevelekből és csupasz virágokból állnak. Többnyire nyolc porzójuk van, a portokok hosszant felrepedve nyílnak. A termős virágok a hajtórügyektől megkülönböztető, kármin színű bibepamattal nyílnak, egy-egy virágzatban 4–16 egyszerű nővirággal.

A mogyoróvesszőn hajtó- és vegyes rügyek nőnek. A hajtórügyből terméketlen, a vegyes rügyekből pedig termést hozó hajtások fejlődnek. A mogyoró termése makk, amit kupacs burkol. A nővirág magházában két magkezdemény található. A mag két nagy, ehető sziklevélből áll (táplálószövet nincs); az embrió a sziklevelek között helyezkedik el.

Életmódja, termesztése

Fény- és vízigényes: évi csapadékigénye 600‑700 mm. Öntözött kultúrában gyakran kétszeres termést hoz. A szélre különösen érzékeny, ezért lankás és szélvédett területekre telepítik. Leginkább a jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talajokon érzi jól magát.

Magvetés után legkorábban 5-6 év múlva kezd teremni, és mintegy 45–60 évig terem. Az erősítő iskolában nevelt bujtványok, dugványok a kiültetés utáni második, harmadik évben fordulnak termőre. A teljes termés időszaka 15-20 év, utána a termés 15 évig fokozatosan csökken.

Közepesen fagyérzékeny: hazánkban húsz év alatt mintegy négyszer egyáltalán nem termett a fagy miatt. A fajták többségénél nagy gond a rövid nyugalmi időszak: a nővirágok gyakran már decemberben nyílnak, a hímvirágok többnyire február közepe után. A jelenség egyfajta genetikai védekezés az önbeporzás ellen, tehát a mogyoró többnyire önmeddő; eredményesen csak idegen beporzással termeszthető.

A nyugalmi idő hossza függ az időjárástól. A nővirágok +4 – +9 °C-nál nyílnak, a barka +9 °C fölött. Kizárólag a szél porozza (egy-egy barka 4–11 millió virágporszemet termel). Bár a méhek táplálkoznak a barka virágporával, de a nővirágokat nem keresik fel.

A bokormogyorót saját gyökéren szaporítják, míg a magas törzsű oltványokhoz törzsképzőnek törökmogyoró magoncokat használnak. A termesztett fajták virágainak fagytűrését növelni kell. A hazánkban termesztett mogyorófajták (Barcelona, Bollwilleri csoda, Római mogyoró) jórészt a pontusi fajtakörbe tartoznak. Gömbölyű termésük a kupacsból kihull. A csöves mogyoró származékai a Lambert-mogyorók – ezek makkja megnyúlt, hengeres, az összeszűkülő, hosszú kupacsból éretten sem hullik ki. Néhány termesztett fajt kialakításában a nálunk is honos európai mogyorónak volt döntő szerepe. Hibrid fajta a Zelli (a Cosford) és más olyan Lambert-származékok, amelyek érett makkja kihull a kupacsból.

A mogyorót ősszel a legjobb ültetni. Ha tavasszal ültetjük, rendszeresen öntözni kell. Az ültetés mélysége nagyon fontos: a legmagasabb oldalgyökerek 5–7 cm-rel kerüljenek a talaj alá. Ha magasra ültetjük, a szárazságtól szenved, ha mélyre, akkor pedig túl sok sarjat fejleszt. A megfelelő termékenyüléshez célszerű legalább három fajtát vegyesen telepíteni. A telepítés gyakori sor- és tőtávolsága 7 m × 4 m.

A mogyoróbokrot az első év tavaszán erőteljesen vissza kell vágni, különösen akkor, ha a tő gyenge és a gyökérzet hiányos. Csak laza korona terem olyan, 15–70 cm-es vesszőket, amelyeken elég sok lesz a vegyes rügy, tehát a termés. Termőkorban a hetedik év után évente metszünk. A letermett vesszőket az utolsó vegyes rügy (nővirágot is tartalmazó képlet) felett két rügyre vágjuk vissza, vagy a vesszőket egyszerűen a felére kurtítjuk, hogy segítsük az oldalelágazódást.

A folyamatosan előtörő tősarjakat tavasszal távolítjuk el. A sarjak rendszeres irtása különösen az első négy évben fontos. Termőre fordult ültetvényben különböző gyomirtó vegyszereket is használhatunk.

Az érő makk héjának alsó fele megbarnul. A Zelli típusú fajták kiperegnek, a Lambert típusú fajták a kopácsban maradnak. A termés nem egyszerre érik, ezért 2-3 naponta kell szedni. Ha a mogyorót éretlenül takarítjuk be, akkor magja ráncosodhat. A tárolás előtt le kell mosni róla a port, el kell távolítani a léha makkokat. A klóros mosóvíz fertőtleníti a terményt, amit padlóra terítenek, és száraz helyen gyakorta forgatják. A mogyorót erős szagú terménnyel ne tároljuk együtt! Fagymentes helyen májusig könnyen tárolható.

Termesztése

Legnagyobb mogyorótermelők
2021
(Számok tízezer tonnában)
1.  Törökország 684
2.  Olaszország 84
3.  USA 70
4.  Azerbajdzsán 67
5.  Grúzia 46
6.  Chile 35
7.  Kína 24
8.  Irán 13
9.  Franciaország 12
10.  Spanyolország 0,7
25.  Magyarország 0,02
..
Föld összesen 1077
Forrás: FAO[1]

A mogyoró egy olyan növény, amelyet számos helyen termesztenek a világban. 2021-ben a mogyorót több mint 30 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta az 1 millió tonnát.

A világ legnagyobb mogyoró termelői közé tartozik Törökország, Olaszország, az Egyesült Államok, Azerbajdzsán és Grúzia. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Törökország az éves világ mogyoró termésének a 63%-át adta.

Kártevői

Gombás betegségei közül a leggyakoribb a mogyorólisztharmat (Phyllactinia guttata). A mogyorót a tölgyesektől távol kell tartani, mert fertőzheti a tölgylisztharmat is. További gond a moníliás mogyoróhullás.

A rovarkártevők legfontosabbika a mogyoró-gubacsatka, ami a rügyek rendellenes duzzadását, deformálódását idézi elő. A mogyoró-gubacsatka ellen nyár közepéig kell védekeznünk – egyúttal figyelhetünk a mogyoró-takácsatka kártételére is. A mogyoró- és esetenként a tölgymakkormányos is komoly problémát okozhat: ezek imágói május harmadik dekádjától június végéig repülnek; a rajzás fő időszaka hazánkban június első felében esedékes. A mogyoróormányos rajzását jól nyomon követhetjük higanygőz-izzóval ellátott fénycsapdával. A mogyorószüret közepén-végén a Pantilius tunicatus poloskafaj okozhat még károkat. A poloskák a barkákat szívogatják, amitől azok megbarnulnak; részleges pusztulásuk a következő évi termést veszélyezteti.

Felhasználása

A mogyoró termése értékes tápanyag: mintegy 60% zsírt, 14% fehérjét, 5 mg/100 g C-vitamint tartalmaz. Olajtartalma miatt 100 grammonként nagyjából 560 kalóriát tartalmaz. Ez a növényi zsiradék alapvetően telítetlen zsírsavakból áll, amelyek nem növelik a koleszterinszintet és nem károsítják az érfalakat – ezért fogyasztása csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Emellett sok benne a növényi rost, meglehetősen sok B1-, B2-, H- és E-vitamint és minden más élelmiszernél több rezet tartalmaz. George Washington Carver 300 felhasználási módját találta fel a mogyorónak, kivéve a mogyoróvajat.

Jegyzetek

  1. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

Források

További információk