Somogyi József (szobrász)

Somogyi József
A Budapest folyóirat 1982. évi májusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1982. évi májusi számában
Csigó László felvétele
Született1916. június 9.
Félszerfalva
Elhunyt1993. január 2. (76 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszobrászművész,
pedagógus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1971. április 25. – 1980. március 6.)
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeÓbudai temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyi József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Somogyi József (Félszerfalva, 1916. június 9.Budapest, 1993. január 2.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, 19741987 között rektora.

Életpályája

A szülőfaluból elkerülve ifjúságát Rárón (ma Ásványráró része) töltötte, ahol édesanyja postamester volt.

Középiskoláit Győrben a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban majd Pápán a református kollégiumban végezte, (19351936) Aba-Novák Vilmos Szabadiskoláján tanult. (19361941) között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd itt diplomázott.

Mesterei: Réti István, Kontuly Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond. Jogásznak készült, de a művészet felé fordult. 1940-ben a Szinyei Társaság tavaszi szalonján Örvös medve című alkotása kitüntető elismerést kapott. 1945–1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium, 1963-tól 1993-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974 és 1987 között rektora volt. A háború utáni szobrásznemzedék jelentős tagja.

Széles körű közéleti tevékenységet folytatott. Tanári tevékenysége mellett politikusként országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja és mindezek mellett a református egyház presbitere is volt.

Munkássága

Az öntelt mackó (Dunaújváros, akkori Dunapentele, 1950) Martinász (Dunaújváros, 1960) Zrínyi Miklós (Szigetvár, 1968) Őzek (Szeged, 1968) Megfáradt ember (Makó, 1983)

Első kiállításán 13 éves korában, Győrben megismerkedett Borsos Miklóssal. Már korai, az 1940-es években alkotott állatszobraival szakmai figyelmet keltett. Első kiemelkedő, korszakjelző műveként az 1953-ban megformált Martinász valósult meg, amely csak hét évvel később kerülhetett Dunaújvárosban köztérre. AZ 1960-as évek alkotásaival, elsősorban a budapesti Mednyánszky-síremlékkel, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János emlékművel, a szigetvári Zrínyi Miklós lovasszoborral az 1945 utáni monumentális szobrászat természetelvű, figuratív ágazatának fontos alkotásait hozta létre. Szobrászatának lényeges jellemzője a vázszerűség, a szerkesztettség. Az alakjait átható mély érzelmi töltetet expresszív kifejezés, a felületkezelés rusztikussága hordozza. A megrendelésre készült, köztérre került, mintázással komponált, bronzból kivitelezett alkotások mellett az életmű fontos részét alkotják a terrakotta világi és szakrális körplasztikák, a bronz kisplasztikák, a domborművek és az érmek, valamint a változatos technikával készült rajzok együttese. Az állatszobrai, a falusi és bibliai jelenetei, a szőlőprésidézetek, a korpuszok és pieták, lírai érzelmek és drámai indulatokkal töltöttek. Műveit fölényes formabiztonság, a valóság szenvedélyes megismerésére és visszaadására való törekvés jellemzi. Alkotásai a belső dinamizmust és drámai erőt sugároznak. Tihanyban lévő háza második otthona volt, ahol közel került a természethez, erőt gyűjtött az alkotáshoz. A Belső-tó partján fiatal művészek számára művésztelepet létesített, ahol diákjait oktatta.

Családja

Felesége rajzot oktatott. Két leányuk született, Somogyi Mária (Borbála), aki a Képzőművészeti Szakközépiskolában és a BÁV-nál oktatott, és Somogyi Ágnes (Magdolna), aki általános iskolai tanítónő volt Budapest III. kerületében, Csillaghegyen.

Kiállítások

Csoportos kiállítások (válogatás)

Egyéni kiállítások (válogatás)

Emlékkiállítások (válogatás)

Díjak, kitüntetések (válogatás)

Közélet

Alkotásai

Köztéri művei

Művei közgyűjteményekben

Emlékezete

(http://www.mke.hu/about/epuletek.php Archiválva 2013. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben)

Irodalom

Jegyzetek

  1. „a szobor lényeges láncszem a magyar köztéri szobrászat deheroizáló tendenciájának kibontakozásában” (Wehner Tibor: Köztéri szobraink 31–32. o.)
  2. „végre művészileg és érzelmileg is hiteles, korszerű, változó, megváltozott történelmi szemléletünket is tükröző- képviselő Dózsa-monumentum született. (24.)” – írja Rózsa Gyula Somogyi-jegyzetek című írásában
  3. építész

Források

További információk