Rudnay Gyula

A mai világban a Rudnay Gyula olyan téma, amely különböző területeken nagy aktualitást kapott. Legyen szó politikáról, tudományról, technológiáról vagy kultúráról, a Rudnay Gyula emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Hatása olyan jelentős volt, hogy vitákat és reflexiókat váltott ki a mai társadalomban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Rudnay Gyula jelenségét, elemezve annak számos oldalát és a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását. A kezdetektől napjainkig körbevezetjük a Rudnay Gyula-et, hogy megértsük a mai jelentőségét és a jövőbeni előrejelzéseket.

Rudnay Gyula
Rudnay Gyula portréja (Székely Aladár, 1935)
Rudnay Gyula portréja (Székely Aladár, 1935)
Született1878. január 9.
Pelsőc
Elhunyt1957. január 4. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafestőművész,
grafikus,
iparművész,
főiskolai tanár
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (1893–1894)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (30/2-1-69)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnay Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rudnay Gyula János (Pelsőc, 1878. január 9. – Budapest, 1957. január 4.) Corvin-lánccal kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, iparművész, főiskolai tanár; a bajai művésztelep megalapítója és vezetője.

Az alföldi iskola egyik jeles képviselője, aki Munkácsy Mihály realizmusát, a nagybányai iskola plein air stílusát vitte tovább egyesítve posztimpresszionista elemekkel. Egyik legjelesebb képviselője a posztnagybányai stílusnak.

Élete

Rudnay Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Ferenc körút 40. szám alatt
Rudnay Gyula és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 30/2-1-69.

Édesapja, Rudnay János, gubacsapó, édesanyja, Gettler Zsuzsanna volt.[1] 1893–1894-ben Budapesten az Iparművészeti Iskolában, majd 1895–1902-ig Münchenben tanult, Hollósy Simon szabad iskolájában, ami azt is jelentette, hogy a nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte. Eljutott Rómába, Párizsba. A magyar hagyomány élesztését tűzte ki célként, ezért Hódmezővásárhelyen élt és alkotott az 1900-as években, 1910-ben Pásztor János szobrász barátjával költözött fel Pestre, s mutatták be műveiket a közönségnek. Első sikerét az 1918-as kiállításán érte el. Külföldön is sok elismerést szerzett. 1924-ben Bécsben nyert aranyérmet, 1925-ben Olaszországban, Svájcban, majd Londonban arattak sikert képei. 1934-ben a fővárosi, 1942-ben az állami nagy aranyéremmel tüntették ki. 1922-től tanára lett a budapesti Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának.

„Tájábrázolásomban a magyar történelem múltjának levegőjét akartam fölidézni” – írta. Képeiben Rugendas kuruc kori képeinek hangulatát, Goyára utaló elemeket is találunk. Nagy szerepet játszik nála a fájdalmas nosztalgia. Eltűnt korok után tekint, amiben a Trianon utáni szétszakított ország fájdalma is benne volt. Ezt az érzést szilárd festői tudással, hangulatteremtő képzelettel, képeinek egyedi vonzerejével sikerült megformálni. A „tegnap művészé”-nek emlegették, de ahogy az irodalmi példában Krúdy Gyulával is történt, ez az inspiráció is teremthet értékes műveket. A modern izmusok vágtató, fel és eltűnő áramában képei egy megtartó, szilárd és vonzó szigetet alkotnak.

Mint tanárt tisztelettel és szeretettel vették körül a tanítványai. Becsülték az őszinte, egyenes embert benne, amelyet önarcképén[2] is keresetlen természetességgel ábrázolt.

1947-ben megalapítója volt a bajai művésztelepnek.

Válogatott művei

  • 1910-es évek Pihenő nő (Olaj, vászon; magántulajdonban)
  • 1917 A menekülő asszony (Olaj, vászon, 107 × 82 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • (1921 körül) Nagybábonyi utca (olaj, vászon, 39 × 57 cm; MNG, Budapest)
  • 1924 Bohémek (olaj, vászon, 51 × 61 cm; MNG, Budapest)
  • (1924 körül) Csipkekendős nő (olaj, vászon, 52,5 × 37 cm; MNG, Budapest)
  • (1930 körül) Szekerek (olaj, vászon, 41 × 58 cm; MNG, Budapest)
  • 1931 Szüret (Olaj, vászon; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Önarckép (olaj, vászon, 44 × 36 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Barnás táj (olaj, vászon, 42,5 × 53 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Dombos táj (olaj, vászon, 39,5 × 62 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Derengés (Olaj, vászon kartonon, 42 × 52,5 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Dombos táj (olaj, vászon, 58,5 × 70,5 cm; magántulajdonban)
  • 1941 Dombos táj (olaj, vászon, 42,5 × 49 cm; magántulajdonban)
  • 1942 Bábonyi utca (olaj, vászon, 50 × 70 cm; magántulajdonban)

Társasági tagsága

Szinyei Merse Pál Társaság

Díjai, elismerései

Források

  • Lázár B.: R. Gy., Budapest, 1921.
  • Bényi László: Rudnay Gyula, Budapest, 1961.
  • Körber Ágnes (főszerk.): Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002, Rudnay Gyula lásd 350–351. o., ISBN 9638477660

Jegyzetek

  1. ↑ familysearch.org Rudnay Gyula keresztelő adatlapja
  2. ↑ Lásd a Képzőművészet Magyarországon honlapon

További információk