Sidló Ferenc

Ez a cikk a Sidló Ferenc problémájával foglalkozik, amely ma rendkívül fontos és releváns. A Sidló Ferenc különböző területeken vita és elemzés tárgya volt, mivel hatása a mindennapi élet különböző aspektusait érinti. A történelem során a Sidló Ferenc érdeklődésének forrása volt a kutatók, szakemberek és rajongók körében, akik időt és erőfeszítést fordítottak jelentésének és hatókörének megértésére. Ebben az értelemben ennek a cikknek az a célja, hogy feltárja a Sidló Ferenc-et körülvevő több oldalt és dimenziót, széles és kiegyensúlyozott látásmódot kínálva, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy elmélyüljön annak összetettségében és jelenkori relevanciájában.

Sidló Ferenc
Sidló Ferenc (1938)
Sidló Ferenc (1938)
Született1882. január 22.
Budapest
Elhunyt1954. január 8. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszobrászművész,
főiskolai tanár
KitüntetéseiCorvin-koszorú
SírhelyeÚj köztemető (16/4-1-5)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sidló Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Sidló Ferenc: Szent István lovasszobra (Székesfehérvár, 1938)
Danaidák kútja (1933)

Sidló Ferenc (Budapest, 1882. január 22. – Budapest, 1954. január 8.[2]) szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára.

Életpályája

Az Iparművészeti iskolában Mátrai Lajosnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. Bécsben Hans Bitterlich, Münchenben Wilhelm von Ruemann műhelyeiben alkotott. 1906-tól a Műbarátok Köre ösztöndíjával Rómában élt, de a nyarakat a gödöllői művésztelepen töltötte.

Hazatérése után, 1908-ban Gödöllőn telepedett le, s ott élt 1912-ig. Itt kapcsolatban állt Körösfői-Kriesch Aladárral, a marosvásárhelyi kultúrpalota számára együtt készítették a Ferenc József koronázását ábrázoló domborművet, s még számos épületdíszt. 1924-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, közben dolgozott a Százados úti művésztelepen is. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[3]

Sidló Ferenc sírja Budapesten. Új köztemető: 16/4-1-5.

Művészete

1909-től kiállító művész, ekkor a gödöllői művészekkel együtt a Nemzeti Szalonban állított ki. Képmás szobrokkal, aktokkal állandó szereplője volt a budapesti időszakos kiállításoknak. 1929-ben rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást az Ernst Múzeumban. 1936-ban állami nagy aranyéremmel tüntették ki, a Horthy-korszakban a sokat foglalkoztatott emlékmű- és portrészobrászok közé tartozott. Legismertebb művei közt szerepel a székesfehérvári Szent István lovasszobor, valamint a budapesti Danaidák kútja. A Danaidák kútja egyszerre mutatja a görög művészet és a szecesszió hatását.

Alkotói munkájára a görög művészet mellett a szecesszió gyakorolt mély hatást és Ivan Meštrović szobrászművészete. A nemzet, a hősök, a vallás foglalkoztatta alkotásaiban, s mindazok a karaktervonások, amelyeket az emberek átélnek, elgondolnak múltjukra, kultúrájukra nézve. A magyar emlékműszobrászat egyik nagy mestere.

Művei (válogatás)

Több művét (Primavera, Genius, Szt. István) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb szobrai:

Díjai, elismerései

Köztéri szobraiból

Források

  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
  2. ↑ MÉL-ban i.m. 1954. január 8. a halál dátuma; sírkőre 1954 van írva; artportal; Magyar művészeti kislexikon i.m. 1953. január 11..
  3. ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  4. ↑ A szobor története. . (Hozzáférés: 2010. május 23.)
  5. ↑ XIV. kerület, Kós Károly sétány, a Széchenyi strand előcsarnoka.
  6. ↑ Zichy Mihály utca, Somogy megye.
  7. ↑ Az Érseki Palota előtt.
  8. ↑ A szobrot a Herman Ottó Múzeum Képtára bejárata mellett helyezték el. Korábban a róla elnevezett téren állt, és 1934-ben avatták.
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 623–624. o.  
  • Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Főszerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Sidló Ferenc lásd 361. p.

További információk