Lyka Károly

A mai világban a Lyka Károly olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és minden korosztály és érdeklődési körök figyelmét felkeltette. A Lyka Károly megjelenése óta jelentős hatást gyakorolt ​​a társadalom különböző aspektusaira, vitákat, vitákat és végtelenül egymásnak ellentmondó véleményeket generált. Ahogy telnek a napok, a Lyka Károly tovább fejlődik, és mély nyomot hagy a kultúrában, a politikában, a gazdaságban és az emberi kapcsolatokban. Éppen ezért elengedhetetlen a Lyka Károly sokrétű aspektusának alapos elemzése és megértése, hogy tisztában legyünk környezetünkre gyakorolt ​​következményeivel és következményeivel.

Lyka Károly
Született1869. január 4.
Pest
Elhunyt1965. április 30. (96 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaművészettörténész,
kritikus,
festő
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/2-1-13)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyka Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lyka Károly (Pest, 1869. január 4. – Budapest, 1965. április 30.) kétszeres Kossuth-díjas magyar művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat[2][3] szerkesztője.

Életpályája

Apja Münchenben végzett építészmérnök volt. A család 1873-ban az észak-magyarországi Nyitra városába költözött. Lyka Károly annak a Nyitrai Piarista Gimnáziumnak a diákja volt, amelynek igazgatója, Csősz Imre a piaristák helyi történetét is megírta. Lyka első rajztanára a bécsi akadémiát végzett Panczer Ferenc és a később ismertté vált Rajzó Miklós volt.

1887 őszén Münchenbe utazott, hogy beiratkozzon a kor egyik meghatározó konzervatív festőiskolájába. Az ottani akadémia helyett azonban Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta, ahol a mesternél csak nyolc-tíz évvel fiatalabb társaival (Iványi-Grünwald Béla, Márk Lajos, Zemplényi Tivadar) megismerkedett az idelátogató, fiatalon már sikeres és nem akadémikus szemléletű Csók Istvánnal és a Weimarban dolgozó Fényes Adolffal, majd a Párizsból Magyarország felé átutazó Rippl-Rónai Józseffel. Ugyancsak Hollósy műtermében tanult és dolgozott egy ideig a nagybányai művésztelep későbbi két alapítója, Thorma János, majd Réti István.

1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Több magyarországi folyóiratnak lett itáliai művészeti írója, a vezető napilapnak (Pesti Napló) római tárgyú tárcákat, kulturális beszámolókat írt, politikai cikkeket a legritkábban. Újságíróként több Rómába látogató magyar művésszel és újságíróval megismerkedett, de ismeretséget kötött az Aragno kávéházban gyülekező olasz hírességek némelyikével is, így Matilde Serao írónővel. München óta levelezésben állt a már említett Réti Istvánnal, aki azóta Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában. Kossuth halálakor a Pesti Napló tudósítójaként Torinóba utazott, és a földi maradványokat szállító különvonattal jött Magyarországra.

A századfordulón a Budapesti Napló munkatársaként több tanulmányutat tett Olasz- és Görögországban. A nagybányai művésztelep megalapítása után gyakori vendég volt ott, hamar felismerte a nagybányai iskola jelentőségét, és művészetkritikai munkásságával próbálta közelebb vinni az ő alkotásaikat a közönséghez.

1902-től 1918-ig szerkesztette a Művészet című folyóiratot, mely – óvatosan – a modernebb irányzatokat is meg kívánta ismertetni a konzervatív magyar közönséggel. Első számában a lap Székely Bertalan művészetével foglalkozott. Megnősült: Tóth László, fiatalon meghalt festőbarátja özvegyét, Minich József szobrász lányát, Minich Ida festőnőt vette feleségül.

Lyka Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-13.

1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, néhány évig igazgatója. Réti Istvánnal számos reformot megvalósítottak a főiskolán az 1920-as években.

Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály.

Művei

Bővebben: Lyka Károly műveinek listája

Ismertebb művei:

  • A művészet könyve (1909)
  • A táblabíróvilág művészete (1922)
  • Nemzeti romantika (1942)
  • Közönség és művészet a századvégen (1947)
  • Magyar művészélet Münchenben (1951)
  • Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (1953)
  • Szobrászatunk a századfordulón (1954)
  • Festészetünk a két világháború közt (1956)
  • Michelangelo (1957)
  • Leonardo da Vinci (1958)
  • Raffaello (1959)
  • Rembrandt (1962)
  • Munkácsy Mihály (1964)

Társasági tagság

Díjai

Emlékezete

  • Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. (1944) (1944-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
  • Művészettörténeti tanulmányok Lyka Károly nyolcvanötödik születésnapjára. (1954) (1944-1953-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
  • Budapest XVII. kerületében egy utca viseli a nevét

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=231&layout=s
  2. ↑ Művészet 1902-1918, adtplus.arcanum.hu
  3. ↑ Művészet, mke.hu

Források

  • Lyka Károly: Vándorlások a művészet körül. Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1970
  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 128-129. o.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
  • A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
18. kötet: II. pótkötet, K-Z, 175. o.

Egyéb irodalom