A mai világban a Petrik Géza központi helyet foglal el a társadalomban. Akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár az akadémiai relevanciája, akár a politikában betöltött szerepe, akár a történelemben betöltött jelentősége miatt, a Petrik Géza olyan érdekes témaként jelenik meg, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során a Petrik Géza felkeltette a kutatók, újságírók, írók és hétköznapi emberek érdeklődését, vitákat, elmélkedéseket és vitákat generált jelentéséről, fejlődéséről és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben a Petrik Géza legfontosabb aspektusaiba fogunk beleásni, feltárva eredetét, fejlődését és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
Petrik Géza | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1845. október 3. Alsószeli |
Elhunyt | 1925. augusztus 26. (79 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Szakterület | bibliográfia, irodalomtörténet, könyvtártudomány, lexikográfia |
Jelentős munkái | • Magyarország bibliographiája 1712–1860 • Jegyzéke az 1860–1875. években megjelent magyar könyvek- és folyóiratoknak • Magyar Könyvészet 1886–1900 • Az 1901–1910. években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek összeállítása tudományos folyóiratok repertóriumával |
Szakmai kitüntetések | |
Magyar Örökség díj (2003) | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Petrik Géza témájú médiaállományokat. |
Petrik Géza (Alsószeli, 1845. október 3. – Budapest, 1925. augusztus 26.) magyar bibliográfus. Elsősorban a Szabó Károly Régi magyar könyvtárát folytató több részes Magyar Könyvészet című bibliográfiai alkotásáról ismert, amely a teljesség igényével – de a korabeli lehetőségek miatt természetesen kisebb-nagyobb hiányokkal – az 1712 és 1910 közötti magyar nyelven kiadott műveket gyűjtötte egy egyetemes felsorolásba.
Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte. Ugyanott kezdte meg 1861-ben könyvkereskedői pályáját is. 1869-ben átvette az Osterlamm-féle könyvkereskedést. Később antikvárius lett. Könyvkereskedői, ill. antikváriusi pályán működött Sopronban, majd Budapesten 1879-ig. 1879-ben feloszlatta üzletét s attól kezdve 1891-ig majdnem folytonosan könyvészeti kutatásokkal foglalkozott; a vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatásával több könyvészeti munkát adott ki. 1891-ben a Nagy Lexikon megindítása előtt a Pallas irodalmi részvénytársasághoz került mint a kiadóhivatal főnöke. Ott működött 1895 végéig, amikor üzletvezetői minőségben a Könyves Kálmán irodalmi és könyvkereskedési részvénytársasághoz lépett be. Több, a könyvkereskedelemmel foglalkozó cikket írt a Pallas Nagy Lexikonába. 1878-tól szerkesztette a Corvinát, a magyar könyvkereskedők egyletének hivatalos lapját.