Nyitra (település)

Nyitra (Nitra)
Nyitra címere
Nyitra címere
Nyitra zászlaja
Nyitra zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangváros
PolgármesterMarek Hattas
Irányítószám949 XX
Körzethívószám00421 (0) 37
Forgalmi rendszámNR
TestvérvárosokLista
Népesség
Teljes népesség77 610 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség845 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság151 m
Terület102,2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 18′ 53″, k. h. 18° 05′ 15″48.314722222222, 18.087548.314722°N 18.087500°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 53″, k. h. 18° 05′ 15″48.314722222222, 18.087548.314722°N 18.087500°E
Nyitra weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitra témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitra (szlovákul: Nitra kiejtése, németül: Neutra, latinul: Nitria) Szlovákia negyedik legnépesebb városa (2022), a Nyitrai kerület és a Nyitrai járás székhelye, a Nyitra-mente gazdasági és kulturális központja.

Nevének eredete

Először 880-ban említik „Nitra” néven (826 „Nitrava”, 880 „Nitra”, 1111/1113 „Nitra”, „Nitria” stb.). A város a Nyitra folyóról kapta a nevét, amely mellett fekszik. A folyó neve a germán Nitrahwa víznévből ered, amely az indoeurópai nid = folyik és a gót ahwa = víz szavak összetétele.

Fekvése

Pozsonytól 92 km-re keletre, a Kisalföld északi peremvidékét érintő Nyitrai-dombvidéken, a Nyitra folyó völgyében emelkedő dombokon fekszik (a hagyomány szerint persze Rómához hasonlóan hét dombon), ezek egyikén magaslik a terjedelmes vár. Az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatához tartozó Tribecs-hegység és annak részeként a Zobor-hegy északkelet felől érinti területét.

Legrégibb településmagva a vár és a várnegyed, amelynek váza a Nyitra folyó egykori gázlója és a vár közötti útvonal. A várnegyed alatt elterülő Alsó városrész számos egyházi intézménynek ad helyet. A város jelenlegi arculatát az 1950-es években kezdődött és az 1980-as évek végéig tartó szocialista tervgazdálkodás alakította ki. Több szomszédos települést a városba olvasztottak és nagyrészt azok területén építették fel a panelházakból álló lakótelepeket. Közben lerombolták a várdombtól délnyugatra a párutcai zsidónegyedet, aminek helyén ugyancsak lakótelepet húztak fel.

Története

Nyitra 1690 körül Nyitra látképe, előtérben a Várdomb

830-ban állítólag Adalram salzburgi érsek templomot szentelt fel a településen, mely 880-ban már püspöki székhelyként szerepel (Wiching felszentelésekor). Később megépült a zoborhegyi bencés apátság és a remeteségek is. A Nyitra folyó félkörívben öleli körül a 60 m magas Várhegyet, amelyen a kis alapterületű, de fontos vár áll.

Itt őrizték és vakították meg Vazult. A nyitrai hercegi udvar mellett építtetett kápolnát Gizella királyné, és a regensburgi főegyház patrónusáról, Szent Emmerámról nevezte el. 1074-ben Henrik császár és Salamon sikertelenül ostromolta. 1111-ben Könyves Kálmán megerősítette a Zoborhegyi apátság oklevelét. 1113 körül Könyves Kálmán király alapította a nyitrai püspökséget. Azóta püspöki székhely és birtok.

1241-ben kiállta a tatár ostromot. 1248-ban állítólag szabad királyi város lett, majd 1288-tól püspöki város. 1271-ben II. Ottokár cseh királyé, majd 1317-ben a kiközösített Mihály fia Simon de genere Kachu elfoglalta és Csák Máténak a kezére adta.

1440-ben a husziták szállták meg, tőlük Hunyadi Mátyás foglalta vissza. 1471-ben a Vitéz János vezette összeesküvés hívására IV. Kázmér lengyel király fia Kázmér herceg foglalta el, de 1472-ben a kiéheztető ostromot követően szabadon elvonult és Mátyás a várat visszavette. 1494-ben Sánkfalvai Antal lett a nyitrai püspök és zsinatot hívott össze, melynek határozatait később 1558-ban Bornemisza Pál püspök is megerősítette és kibővítette.

Mohács után a Nyitra völgyében a források szerint az első támadás 1530 szeptemberében következett be, de a törökök nem ostromolták meg.

1605-ben Bocskai vezére, Rhédey török segítséggel ostromolta. Forgách Ferenc nyitrai püspök csekély erőkkel védte, s szabad elvonulás feltételével június 11-én feladta a várat. 1620-ban Bethlen Gábor csapatainak egy napi ostrom után átadták. 1632-ben II. Ferdinánd megerősítette II. Mátyás a városnak adományozott privilégiumait. 1663-ban rövid időre, ellenállás nélkül török kézre került. Nyitra ostroma 1664. április 17-től május 3-ig tartott. A várat a törökök védték a Jean-Louis Raduit de Souches és Koháry István vezette osztrák csapatokkal szemben. A törökök két hét múlva kapituláltak. 1666-1670 között Kollonich Lipót volt a nyitrai püspök, aki megerősítette a várat. 1683-ban a kurucok elvonulása után a nyitrai és lévai vár őrsége Rabatta tábornok és a nádor előtt hajtottak fejet.

1630-ban a Marianus ferences rendiek telepedtek le itt és kolostort építettek. 1691-es alapítványuk után 1695-ben épült fel a kamalduliak kolostora a Zobor-hegyen. 1782-es eltörlésükig működtek Nyitrán. 1701-ben alapították a piarista szerzetesrend nyitrai házát.

A Rákóczi-szabadságharc idején 1704-től 1708-ig volt a város kuruc kézen.

A Habsburgok várromboló rendeletét Mattyasovszky László nyitrai püspöknek köszönhetően kerülte el.

A város önkéntes tűzoltóságát Ronchetti Józsefnek köszönhetően alapították 1869-ben. 1896. május 18-án Thuróczy Vilmos főispán elnöklete alatt a vármegye díszközgyűlést tartott. 1896. augusztus 30-án a Zobor hegyen nagy tömeg részvételével avatták fel a millenniumi gránitoszlop emlékművet. A Huba vezér emlékére állított emlékművet 1921. február 9-én cseh légionáriusok robbantották le, ma már csak talapzata látható.

Nyitrát 1918. december 12-én a csehek 1 zászlóaljjal és 1 üteggel szállták meg. 1921. február 9-én csehszlovák legionáriusok zúzták szét a Zobor-hegyen álló, 18 méter magas ezredéves emlékművet, amely Kallós Ede alkotása volt és 1896. augusztus 30-án leplezték le.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1938 őszén mozgósítást rendeltek el Csehszlovákiában, illetve csapatokat vontak össze Nyitrán a szlovák–magyar viszony éleződése miatt. 1938 végén gyakorlatilag megszűnt a gazdag egyesületi élet, mely a sokszínű egyházi vagy politikai alapon szervezte a lakosság kulturális életét. 15 zsidó egyesületet megszüntettek, majd a hatalom 1941 elején a vagyonukat elkobozta.

Népessége

Az ismert források fényében a szlovák történészek szerint a középkor végén a városban a szlovák és a magyar népelem kiegyenlített volt, enyhe magyar fölénnyel.

1764-ben Ábel Ferenc jezsuita hitszónokot missziós munkája során meglepte, hogy a város mennyire magyar.

1880-ban Nyitra 8660 lakosából 3403 szlovák, 2990 magyar, 1969 német, 3 szerbhorvát, 58 egyéb anyanyelvű, továbbá 20 idegen és 217 csecsemő. Alsóköröskény 710 lakosából 614 szlovák, 54 magyar, 28 német, 1 egyéb anyanyelvű és 13 csecsemő. Nyitradarázsi 891 lakosából 803 szlovák, 24 magyar, 13 német, 12 egyéb anyanyelvű és 39 csecsemő. Felsőköröskény 427 lakosából 336 szlovák, 53 magyar, 19 német, 2 egyéb anyanyelvű és 17 csecsemő. Tormos 648 lakosából 579 szlovák, 32 magyar, 12 német anyanyelvű és 25 csecsemő. Nagyemőke 905 lakosából 517 szlovák, 288 magyar, 63 német anyanyelvű és 37 csecsemő. Könyök 226 lakosából 203 szlovák, 7 német, 4 magyar anyanyelvű és 12 csecsemő. Molnos 386 lakosából 362 szlovák, 5 magyar, 3 német, 1 egyéb anyanyelvű és 15 csecsemő. Párutca 3373 lakosából 1677 német, 1253 szlovák, 324 magyar, 18 egyéb anyanyelvű, 5 idegen és 96 csecsemő.

1890-ben 13 538 lakosából 5205 (38,4%) szlovák és 5002 (36,9%) magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 15 169 lakosából 7219 magyar és 5538 szlovák anyanyelvű.

1910-ben 16 419 lakosából 9754 (59,4%) magyar, 4929 (30%) szlovák és 1636 (9,9%) német. A zsidó vallású lakosság a városban, a számadatok tükrében enyhén csökkent, illetve stagnált az előző évtizedekben.

1919-ben 16 642 lakosából 13 248 csehszlovák, 2899 magyar, 402 német, 84 ruszin és 59 egyéb nemzetiségű. Ebből 12 525 katolikus, 3747 zsidó, 230 evangélikus, 89 református, 23 görögkatolikus és 28 egyéb vallású volt.

1921-ben 19 118 lakosából 14 946 csehszlovák, 2044 magyar, 1042 zsidó, 723 német és 336 „külföldi” volt.

1930-ban 21 283 lakosából 18 462 csehszlovák, 961 magyar, 921 zsidó, 558 német és 338 állampolgárság nélküli volt.

1991-ben 89 969 lakosából 86 257 szlovák és 1777 magyar volt.

2001-ben a városnak 87 285 lakosából 83 285 szlovák (95,4%), 1489 magyar (1,7%), 807 cseh (0,9%), 323 cigány (0,4%), 55 ukrán, 47 német és 18 ruszin volt.

2011-ben 78 916 lakosából 70 447 szlovák, 1443 magyar, 521 cigány, 520 cseh, 72-72 lengyel és morva, 51 ukrán, 50 orosz, 46 bolgár, 42 német, 32 ruszin, 15 zsidó, 14 horvát, 13 szerb, 248 más és 5330 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 78489 lakosából 71162 szlovák, 793 (+272) magyar, 74 cigány, 36 ruszin, 1309 egyéb és 5115 ismeretlen nemzetiségű volt.

Vallás: római katolikus 74,2%, ateista 17,2%, evangélikus 2,8%, ismeretlen 4,2%.

Városrészei

Nyitra éjszaka

A város akasztófahegye 1848-ig a temetőnél volt. Ezt a forradalom idején megszüntették, de Csermánhegyen új akasztófát voltak kénytelenek üzembe helyezni.

A 19. század második felétől kezdődően a folyamatosan terjeszkedő város közigazgatásilag magába olvasztotta a környező falukat. Elsőként a várdomb délnyugati szomszédságában elterülő, a várossal már régóta szerves egységet alkotó, az Árpád-korban alapított Párutca lett 1886-ban hivatalosan is Nyitra része.

Kerületei

A város 14 kerülete: (Zárójelben a szlovák névvel.)

Gazdasági élete

A város körül, szigetszerűen helyezkednek el a nyitrai borvidék falvai, illetve szőlőhegyei. A borvidék központja Kistapolcsányban van.

Oktatás

Látnivalói

Nyitra vára Várnegyed A Nagyszeminárium épülete a Várnegyedben

A várnegyedben

Az alsó városrészben

Külvárosaiban

Zobor-hegy

A város jelképévé vált Zobor-hegy Nyitra látképe a Zobor-hegyről

Az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatához tartozó Tribecs-hegység északkelet felől Nyitránál éri el a Kisalföldet. A Tribecs-hegység déli része az 587 m magasra nyúlóZobor-hegy, amelyen a mészkő gránitra települ. Főként tölgyerdő borítja. Déli hegyoldalán fekszik Zobor városrész.

Neves nyitraiak

Képgaléria

Jegyzetek

Nyitramenti Múzeum a belvárosban Štefánik út
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Population of Cities in Slovakia (2022). worldpopulationreview.com. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  3. a b c Ercsey
  4. a b NLC
  5. Peter Ivanič 2008: Pribinov kostol v Nitre v zrkadle historiografie. Konštantínove listy 1/1, 60-69. Vö. Matej Harvát 2019: Úteky, vyhnanci a renegáti na moravsko-bavorskom pohraničí v 9. storočí. Forum Historiae 13/2, 45-46.
  6. Industriae tuae; Epistolae 90. In: MMFH III, 169-170, 205. Vö. Dušan Třeštík 2001: Vznik Velké Moravy. Praha, 116.
  7. Szentpétery Imre 1923: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke - Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica I/1. Budapest, 16-17 No. 43.
  8. Makkai László - Mezey László 1960: Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XIV. század. 154.
  9. Dualszky 1875, 9-11.
  10. Nagy József 1864: Nyitra megye helyirása I/3. Komárom, 104-108; Czeizel 1900, 107-111.
  11. Pauer János 1847: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Árpádok időszakától korunkig. Székesfehérvár, 97.
  12. Budai 1805, 205; Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, p. 504.
  13. Budai Ézsaiás 1805: Magyar ország históriája a' mohátsi veszedelemig. Debrecen, 290-291.
  14. Cherrier Miklós 1856: A magyar egyház története. Pest, 322-325.; ; MKL; Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, 87.
  15. Dedek, C. L. 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török betörések, in: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 613.
  16. Dominkovits Péter 2006: Egy nemzetek lévén... A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Budapest, 57.
  17. Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 47.
  18. ujszo.com
  19. Matunák, M. 1901: Érsekújvár a török uralom alatt (1663-1685). Nyitra, 51-52.
  20. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
  21. Pauer 1847, 408.
  22. BHStA München, AStA. Ksch. 250, fol. 213; Lipthay András 1988: Életemnek kezdete. Budapest, 32-33; Czigány István 1989: A magyarországi csapatok szerepe a török alóli felszabadító háborúban. Hadtörténelmi Közlemények 1989/2, 163; Varga J. János 2007: Válaszúton - Thököly Imre és Magyarország 1682-1684-ben. Budapest, 214.
  23. Pauer 1847, 374.
  24. Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, I, 178, 180.
  25. Pálffy János állítólag augusztus 24-én foglalta el. Barkóczy Krisztina már augusztus 2-án említi Nyitrát férjének, Károlyi Sándornak (2011 Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz I. 1698-1711. 200); Valószínűleg augusztus 25. után adták át a várat (Borovszky: Nyitra vármegye. Nyitra ostroma).
  26. dhznitra.6f.sk
  27. zoboralja.eu. . (Hozzáférés: 2019. március 28.)
  28. Thaly Kálmán 1898: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története. Pozsony, 36-37.
  29. Olay Ferenc 1930: A magyar emlékművek és a magyar művészet sorsa az elszakított területeken. Budapesti Szemle 58/628, 355; Varga 2017, 203; ZOBORALJA Archiválva 2008. február 29-i dátummal a Wayback Machine-ben; felvidek.ma
  30. A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete. 277.
  31. Magyar katolikus lexikon szoborrombolás; A szobor Finta Sándor alkotása - 1931 Nyitravármegye, 37. Archiválva 2013. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  32. Palárik – Hasarová 2020, 479-480.
  33. Martin Štefánik - Ján Lukačka a kol. 2010: Lexikon stredovekých miest na Slovensku. Bratislava, 287.
  34. Tarján Bence 2003: Ábel Ferenc, egy szlovák jezsuita misszionárius a XVIII. században. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2003/1-2, 149.
  35. Guttmann Henrik 1916: A haldokló falu. Budapest, 48, 54-55.
  36. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 66.
  37. Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2012. augusztus 16.)
  38. ma7.sk
  39. 1998 Dejiny Nitry - Od najstarších čias po súčasnosť. Nitra, 243-244.
  40. Ide tartozik: Párutca (Párovce)
  41. Az elmúlt évek ásatásainak végeredményei még kiadatlanok, az alaprajzát lásd Gerecze Péter 1905: Magyarország műemlékei 1., A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke. Budapest, 308 szerint.
  42. Motesíky Árpád 1992: A jó pásztor életét adja… A Hét 37/49. 1992. december 4.
  43. Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. Budapest: Interpress. 1988. = IPM Könyvtár, ISBN 963-7222-39-1   (122. o.), (Képes krónika)

Források

További információk

Commons:Category:Nitra A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitra (település) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó cikkek