A mai világban a 1968 olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a kulturális szférára gyakorolt befolyása, akár a történelemben betöltött jelentősége, akár a személyes fejlődésben betöltött fontossága miatt, a 1968-nek sikerült több millió ember figyelmét felkelteni szerte a világon. A témának további kutatása során a változatos lehetőségek és perspektívák univerzumába lépünk be, amelyek a 1968 elmélkedésére, megkérdőjelezésére és megvitatására hívnak bennünket. Ebben a cikkben igyekszünk elmélyülni azokban a különböző szempontokban, amelyek miatt a 1968 olyan releváns téma ma, és feltárjuk a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatását.
Ez a szócikk az 1968. évről szól. Az 1968-as számról szóló cikket lásd itt: 1968 (szám).
január 21. – Josef Smrkovský csehszlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszter a Práce című napilapban cikket tesz közzé a demokratizálás szükségességéről.[1]
március 12. – A Csemadok javaslatot terjeszt elő a nemzetiségi kérdés igazságosabb megoldására, mindenekelőtt nemzetiségi bizottság létrehozását és részleges kulturális autonómia megadását kérik.[1]
március 16. – A Mỹ Lai-i mészárlás Dél-Vietnámban, melyben amerikai katonák félezer fegyvertelen vietnámi civilt gyilkolnak meg egy dél-vietnámi faluban
március 17. – Londonban, a Vietnámi Szolidaritási Kampány (VSC) aktivistái első alkalommal szerveznek tüntetést – melyen közel 25 ezren vesznek részt – tiltakozásul az USA vietnámi beavatkozása és háborús politikája ellen. (A Ho Si Minh észak-vietnámi elnök nevét kántáló tüntetők egy csoportja megpróbált erőszakkal betörni az amerikai nagykövetség területére. A második, október 27-ei tüntetés nagyobb szabású, de kevésbé konfrontatív volt, mivel a rendőrség jobban felkészült a több mint 100 ezer fősre becsült tömeg fogadására.)[3]
március 21–22. – A csehszlovák szakszervezetek vezetőségének ülésén a reformerek jutnak vezető szerephez.[1]
március 27. – Rossz időjárási viszonyok között lezuhan a 34 éves Jurij GagarinMiG–15-ös vadászgépe. (A balesetben az első űrhajós mellett életét vesztette Vlagyimir Szerjogin tesztpilóta is.)[4]
A csehszlovák nemzetgyűlés Ludvík Svobodát választja köztársasági elnökké.[1]
Amszterdamban megnyitja kapuit a Paradiso, a város egyik legismertebb szórakozóhelye.[5]
Április
április 1–5. – A CSKP KB elemzi a társadalomban kialakult helyzetet – ahol spontán mozgalmak, nem a párt irányítása alatt álló szervezetek jöttek létre – és a demokratizálás folytatása mellett kötelezi el magát.[1]
április 2–10. – Nyikita Hruscsov vezetésével szovjet küldöttség tárgyal a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetőivel. (A szovjet pártfőtitkár részt vesz a Felvonulási téren rendezett április 4-ei „felszabadulás ünnepén”; felszólalásában az atomkísérletek megszüntetéséről beszél.)[6]
április 10. – Megjelenik a CSKP akcióprogramja, mely a társadalmi élet demokratizálását, a cseh-szlovák viszony rendezését és a nemzetiségi sérelmek orvoslását ígéri.[1]
május 4. – Alexander Dubček vezetésével Moszkvában gazdasági tárgyalásokat folytató csehszlovák küldöttséget a szovjet vezetés ismét az „ellenforradalmi veszély” elhárítására inti.[1]
Június
június 2–10. – Diáklázadás Belgrádban és más jugoszláv egyetemi városokban. (A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) vezetősége úgy ítéli meg, hogy az ország szociális ellentmondásai váltották ki a nyugtalanságot, Tito reformintézkedéseket ígér.)[7]
június 17. – Megkezdik a Coca-Cola magyarországi gyártását a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai üzemében.[8]
június 20. – A szlovák nacionalista körök által szeparatizmussal vádolt Csemadok nyilatkozatban utasítja el a vádakat, és hangsúlyozza, hogy csupán az alapvető emberi és nemzetiségi jogok biztosítását tekinti feladatának.[1]
június 24–25. – Az Észak-atlanti Tanácsreykjavíki miniszteri ülésén áttekintik a Berlinbe vezető utakra vonatkozó intézkedéseket, és kiadják a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentésről szóló nyilatkozatot.
június 24–26. – A csehszlovák nemzetgyűlés törvényt fogad el a föderatív államjogi elrendezésről és az ’50-es években törvénytelenül elítéltek bírói rehabilitációjáról.[1]
június 27. – A vezető csehszlovák ellenzéki sajtóorgánummá lett Literární listy – és más lapok – közzéteszi a 2000 szó című felhívást, mely értékeli a demokratizálás eddigi vívmányait, és figyelmeztet a reformot fenyegető veszélyekre. (A felhívás megjelentetése intenzívebbé teszi a „testvéri országok” – mindenekelőtt a Szovjetunió és az NDK – Csehszlovákia-ellenes sajtókampányát.)[1]
Aláírják a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó atomsorompó-szerződést.
Magyarországon áttérnek a 44 órás munkahétre.
július 8. – A CSKP elnöksége visszautasítja az öt szocialista ország javaslatát, hogy közösen tárgyaljanak a csehszlovákiai eseményekről, és kétoldalú tárgyalásokat javasol. (Az öt ország képviselői július 14-15-én Varsóban tárgyalnak, és levélben fejezik ki aggodalmukat a csehszlovákiai fejlődés miatt.)[1]
július 12. – Spanyolországban egy határozat az „állam második embere” címmel ruházza fel János Károly trónörököst. (Azonban a határozat nem fogalmaz pontosan, hogy ki is lesz a trón örököse, de ezzel egy időben János Károly egyre gyakrabban jelenik meg a hivatalos eseményeken Franco tábornok oldalán.)[9]
július 29.–augusztus 1. – A szlovákiai Ágcsernyőn a legfelsőbb csehszlovák és szovjet vezetők tárgyalásán a csehszlovák fél ígéretet tesz több szovjet követelés teljesítésére, úm. a sajtó „kordában tartása”, a két legnagyobb „ellenforradalmi szervezet” betiltása.[1]
Augusztus
augusztus 3. – Pozsonyban az öt szocialista ország és Csehszlovákia közös nyilatkozatban hangsúlyozza, hogy a szocializmus védelme „közös internacionalista kötelesség”.[1]
augusztus 9–11. – Tito Prágában támogatást ígér Dubček reformirányvonalának.[7]
augusztus 18. – A Vas megyeiBorgátán felavatják az ország első hévízművét. (A 47 °C-os vizet kezdetben fürdési célra, később hajtatóház és csibenevelő üzemeltetésére hasznosították.)[10]
augusztus 20. – A Varsói Szerződés csapatai szovjet vezetéssel 200 000 katonával, 5000 harckocsival lerohanják Csehszlovákiát, hogy véget vessenek a (prágai tavasz néven emlegetett) demokratikus folyamatnak. Az invázióban a szovjet csapatok mellett jelentősebb lengyel, magyar, és inkább jelképesen bolgár erők vettek részt. Az NDK csapatai a Varsói Szerződés főparancsnokának utolsó pillanatban hozott döntése alapján maradtak ki a hadműveletből.
BukarestbenNicolae Ceaușescu román elnök százezres, a csehszlovákiai intervenció ellen tiltakozó tömeg előtt elmondott beszédében elítéli a csehszlovák belügyekbe való beavatkozást.[11]
augusztus 22. – Prágában sor kerül a CSKP sebtében összehívott XIV., rendkívüli kongresszusára, és az egybegyűltek egyértelműen szembeszállnak a megszállással.[12]
augusztus 23–26. – Az elhurcolt csehszlovák vezetőket Moszkvában a szovjet feltételek elfogadására kényszerítik (többek között ígéretet kell tenniük az „antiszocialista erőkkel” való leszámolásra).[13]
augusztus 26–28. – A Szlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusán a szovjetbarát orientációt képviselő Gustáv Husákot választják első titkárának.[13]
Szeptember
szeptember 8. – Gustáv Husák a Csemadok ülésén ígéretet tesz a nemzetiségi törvény kidolgozására.[13]
október 11. – Jugoszláv–nyugatnémet vendégmunkás–egyezmény.[7]
október 18. – A csehszlovák nemzetgyűlés jóváhagyja a szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai jelenlétéről szóló szerződést.[13]
október 27. – A csehszlovák nemzetgyűlés elfogadja az ország föderatív elrendezéséről szóló törvényt, ugyanakkor megszavazzák a nemzetiségi jogokat rögzítő alkotmánytörvényt.[13]
A csíkszeredai és környékén élő lakosság tüntetésekbe kezd, azért, hogy Hargita megye székhelye Csíkszereda legyen. (A román hadsereget a városba vezénylik, fennállt az erőszakos oszlatás veszélye, de végül is sikerült békésen megoldani a problémát.)
Carlos CastanedaDon Juan tanításai című könyve az ellenkultúra egyik bestsellere lesz, és a figyelem középpontjába állítja a tradicionális kultúrák droghasználati szokásait.
A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
↑ abFeitl István: A száműzött Rákosi. In.: Csorba László: A magyar történelem rejtélyei. Kossuth Kiadó Zrt., , 2016, 45. oldal, ISBN 978-963-09-8458-4
↑Ellis, Sylvia: Menni vagy maradni. A britek és a vietnámi háború. In.: BBC History – A világtörténelmi magazin. V. évfolyam, 5. szám, 86. oldal – 2015. május