Ez a cikk elemzi a Kitioni Zénón jelentőségét a mai társadalomban. A Kitioni Zénón számos területen visszatérő téma volt, a politikától a technológiáig, beleértve az oktatást és a környezetvédelmet is. Ez egy olyan téma, amely az évek során vitákat, vitákat és új felfedezéseket generált. A Kitioni Zénón alapvetőnek bizonyult az emberek életében, befolyásolja döntéseiket, életmódjukat és a napi kihívásokkal való szembenézésüket. Ez a cikk megvizsgálja, hogy a Kitioni Zénón hogyan fejlődött az idők során, és milyen hatással volt a társadalomra. Ezenkívül megvizsgálják a Kitioni Zénón jövőbeli előrejelzéseit és a mindennapi életre gyakorolt lehetséges hatását.
Kitioni Zénón | |
![]() | |
Született | i. e. 336 körül Kition |
Elhunyt | i. e. 264 Athén |
Állampolgársága | Kítion |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a sztoikus iskola szkholarkhésze (i. e. 301 – i. e. 262) |
Filozófusi pályafutása | |
Antik filozófia i. e. 3. század | |
Iskola/Irányzat | sztoicizmus |
Akikre hatott | Kleanthész, Khrüszipposz, Panaetiosz, Rodoszi Poszeidóniosz, Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius, és sokan mások |
Akik hatottak rá | Thébai Kratész, Diodórosz Kronosz, Epheszoszi Hérakleitosz, Hipparkhia, Philo, Polemo, Sztilpo |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kitioni Zénón témájú médiaállományokat. | |
Kitioni Zénón (Ζήνων, Zeno, ritkábban ciprusi Zénón, Kition, Ciprus, i. e. 336 körül – Athén, i. e. 264) a hellenizmus korszakának filozófusa, aki a korszak egyik legfontosabb filozófiai iskoláját, a sztoicizmust alapította.
Amint életrajzíróitól, főként Diogenész Laertiosztól értesülhetünk, görög földön kívül, a Ciprus szigetén lévő Kition városában született egy (talán szír, perzsa vagy föníciai) kereskedő fiaként, és 42 éves koráig maga is üzleteléssel foglalkozott. Athén partjainál hajója elsüllyedt, és így kénytelen volt a városban letelepedni. Ott alapította saját iskoláját. Filozófiát egyébként egy thébai cinikustól, Krátésztól tanult.
Az általa alapított sztoikus iskola összejöveteleit az athéni piactér előcsarnokában (Στοά = sztoa) tartották, s ezek neve: Sztoa Poikilé („festett előcsarnok”) volt, innen ered a közösség elnevezése.
Zénón életéről inkább csak legendákat, mint tényeket ismerünk.
Művei nem maradtak fenn, de valószínűsíthető, hogy a sztoikus filozófiai szaknyelv nagy része és a legalapvetőbb gondolatok tőle származnak, és már ő is tanította azt a sztoikus életelvet, hogy a bölcsesség és a lelki béke a gyönyör és fájdalom rabságából való szabadulással és az irántuk való közömbösség által érhető el.