Ióannész Zónarasz
Napjainkban a Ióannész Zónarasz sok ember érdeklődésének témája lett szerte a világon. A Ióannész Zónarasz hatása a társadalomra tagadhatatlan, mivel széles körű vitát és elemzést váltott ki különböző területeken. A gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Ióannész Zónarasz olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Ióannész Zónarasz-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, és elemezzük a mai jelentőségét. Kétségtelenül a Ióannész Zónarasz olyan téma, amely mély átgondolást és részletes elemzést érdemel, hogy megértse relevanciáját a mai világban.
| Ióannész Zónarasz | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1074 körül Bizánci Birodalom |
| Elhunyt | 1159 után |
| Ismeretes mint | |
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Kutatási terület | világtörténelem |
| Jelentős munkái | Epitome Historiarum |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ióannész Zónarasz témájú médiaállományokat. | |
Ióannész Zónarasz, általánosan elterjedt nevén Zónarasz (Ἰωάννης Ζωναρᾶς, Joánisz Zonarász, latinul: Ioannes Zonaras), (1074 körül – 1159 után[1]) középkori bizánci történetíró.
Élete és műve
Annyi ismeretes róla, hogy magas állásokat töltött be Konstantinápolyban. Később otthagyta a császárvárost, és szerzetesként élt. Már szerzetesi élete alatt írta világkrónikáját Ἐπιτομὴ Ἱστοριῶν (Epitome Historiarum) címmel. A mű a teremtéstől 1118-ig dolgozza fel az eseményeket, és különös értéke, hogy mára már elveszett forrásművek felhasználásán alapul. Így például Zónarasztól ismerjük Cassius Dio Historia Romana-ját, amelyet Zónarasz a római történelem lírásához használt. Fennmaradtak egyházi művei is.[2]
Személye a Régi tudós világ históriájában
Budai Ézsaiás teológus és történetíró a Régi tudós világ históriája című 1802-es, Debrecenben megjelent nagy tudós-lexikonában a következőket írja Zónaraszról:[3]
JOHANNES ZONARAS Constantzinápolyból. Élt a’ XII-dik század eleinn, és 1118. utánn hólt meg. A’ Constantzinápolyi udvarbann fő tisztségeket viselvénn, midőnn sok házi keserűségek érték, nevezetesen mind felesége, mind gyermekei elhóltakː annyira megúnatkozott, hogy az udvart elhagyvánn, Klastromi életre adta magát, és ebbenn az állapotbann hólt meg az Athós hegyénn, szinte 89. esztendős korábann. A’ szerzetes élettel járó ürességét, külömböző munkák dólgozására fordította; írt nevezetesenn Kronikát 18. könyvekbenn, a’ Világ kezdetétől fogva 1118-ig. Ezt két részre osztottaː az elsőbenn a’ ’Sidók Históriáját adja elő, a’ Szent Írás és Josephus Historikus szerintː azutánn pedig a’ Görög és Római Históriát. A’ másodikbann, a’ Tsászárok Históriáját foglalta, és a’ régibb idők dólgait Dio Cassiusból írta kiː hanem az újjabbakban maga dólgozott. Vagynak sok Theologiára tartozó munkái is.
Jegyzetek
Művei magyarul
- részletek INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz Hadziszː A bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9, 185–187 p
Források
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
