Ebben a cikkben a Tresztia témával foglalkozunk, amely jelenleg nagy érdeklődést váltott ki. A Tresztia olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, legyen szó a politikáról, a társadalomról, a tudományról vagy a kultúráról. A Tresztia régóta tanulmányok és kutatások tárgya, és relevanciája ma is növekszik. Ebben a cikkben a Tresztia-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve annak hatását és relevanciáját a mai társadalomban.
Tresztia (Trestia) | |
![]() | |
Ortodox templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Boica |
Rang | falu |
Községközpont | Boica |
Irányítószám | 337057 |
SIRUTA-kód | 88207 |
Népesség | |
Népesség | 255 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tresztia témájú médiaállományokat. | |
Tresztia (románul: Trestia) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Neve a 'nád' jelentésű román trestie szóból származik. Először 1439-ben említették Trestyefalva, majd 1464-ben Teresthe és 1525-ben Trezthe alakban. Fridvalszky János 1767-es, Minero-Logia magni principatus Transilvaniæ című könyvében a Trsztyan alakot használta.[1]
Dévától 26 kilométerre északra, az Erdélyi-érchegységben fekszik.
1525-ben Világosvár tartozéka volt. Zaránd, 1876-tól Hunyad vármegye Brádi járásához tartozott. Apafi Mihálytól 1662-ben Zólyomy Miklós kapta meg. Tíz év múlva már Kapy György zarándi és hunyadi főispán birtokolta, aki aranybányát nyitott benne, Tőle veje, Gyulay Ferenc örökölte, aki 1690-ben Thökölyvel Havasalföldre menekült és a falu fejében kölcsönöket vette fel Constantin Brâncoveanu vajdától. Utóbbi 1712-ben eladta Steinville erdély osztrák katonai parancsnokának, aki 1713-ban újraélesztette az aranybányászatot. A kincstártól 1730-ban Gyulay István vette bérbe, aki 1764-ben új főtárnát nyittatott a Malus hegy oldalában.
1731-ben a ferencesek római katolikus plébániát szerveztek Tresztián, amely a bányászat mellett ekkor vásáraival is kiemelkedett a vidék falvai közül. 1749-től 1839-ig ortodox esperesség székhelye volt, amelyhez 1766-ban 38 parókia tartozott. 1848-ban az akkor már öt főtárnából kettő beomlott. 1879-ben két arany- és ezüstbányájában 28-an dolgoztak.[2] A századfordulón a porosz tulajdonban lévő társulati bánya mellett a helyiek több kisebb bányát műveltek.