Ebben a cikkben megvizsgáljuk és elemezzük a Sztrigyszentgyörgy-et különböző nézőpontokból és megközelítési szögekből. A Sztrigyszentgyörgy olyan téma, amely különböző területeken érdeklődést és vitát váltott ki, ellentmondó véleményeket és mély reflexiókat generálva. Ezeken az oldalakon a Sztrigyszentgyörgy különböző aspektusaiba fogunk beleásni, a történetétől és fejlődésétől a jelenkori társadalomra gyakorolt hatásaiig. Megvizsgálják ennek társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai szférában gyakorolt következményeit, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a ma oly aktuális témáról. Kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Sztrigyszentgyörgy-et és annak következményeit, megnyitva az ajtót a kritikai és konstruktív reflexió előtt, amely mérlegelésre és párbeszédre hív.
Sztrigyszentgyörgy (Streisângeorgiu) | |
![]() | |
A sztrigyszentgyörgyi ortodox templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Rang | falu |
Községközpont | Pusztakalán város |
Irányítószám | 335311 |
SIRUTA-kód | 87442 |
Népesség | |
Népesség | 576 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 127[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sztrigyszentgyörgy témájú médiaállományokat. | |
Sztrigyszentgyörgy (románul: Streisângeorgiu) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Pusztakalántól keletre, a Sztrigy jobb partján fekszik, a város Újváros részével teljesen egybeépült.
1377-ben S. Georgio és Zengwrg, 1760–62-ben Szrigy Szent György néven írták. A 14. században kenézjogú román falu volt Hunyad vármegyében, a 15. században a dévai várhoz tartozott.
A 18. században volt református egyháza. 1712-ben „virágzó”-nak írták, 1790-ben azonban klenódiumait már a dévai paphoz helyezték el megőrzésre. A korabeli egyházi vizitációs jegyzőkönyvekben azonban nem szerepelt; valószínűleg egy nagyobb helyi birtokos család tartotta fenn.
Nagyobb birtokosai 1750 előtt Zeyk István, Csáki Gábor és Szombati Mihály, az 1880-as években Barcsay Kálmán, a helyben lakó Buda László és a Mircse, Deák és Csűrös nemesi családok voltak.
1910-ben a Barcsay Andor által vásárolt birtokra, magántelepítés keretében 260–270 római katolikus bukovinai székelyt telepítettek be. A székelyek („csángók”) közül a két világháború között sokan elvándoroltak, a legtöbben Brazíliába.