Mai cikkünkben a Roskány témáját szeretnénk alaposan megvizsgálni. A történelem során a Roskány alapvető szerepet játszott számos területen, a politikától a tudományig, a kultúráig és a művészetig. Ez egy olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki, de inspirációt és innovációt is jelentett. Ebben a cikkben a Roskány-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Szakértői interjúkkal, közelmúltbeli kutatásokkal és személyes elmélkedésekkel elmélyülünk a Roskány izgalmas világában, hogy jobban megértsük jelentőségét és hatását a mai világban. Ne hagyja ki ezt a lenyűgöző Roskány túrát!
Roskány (Roșcani) | |
Ortodox templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Dobra |
Rang | falu |
Községközpont | Dobra |
Irányítószám | 337226 |
SIRUTA-kód | 89525 |
Népesség | |
Népesség | 458 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Népsűrűség | 8,76 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 180–210 m |
Terület | 52,29 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Roskány témájú médiaállományokat. | |
Roskány (románul: Roșcani) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
A Ruszka-havas északi peremén, a Dobra-patak két partján, Dévától 33 km-re nyugatra fekszik. Két részre oszlik, a keleti Nagyroskányra és a nyugati Kisroskányra. Határának 70%-a erdő.
Neve a Roșca személynév román helységnévképzővel ellátott alakja. Először 1491-ben Roskan, majd 1601-ben Roskany, 1733-ban Ruskán, 1769–1773-ban pedig Roskánÿmare és Roskánÿmike ('Nagy- és Kisroskány') alakban említették.
Kezdetben Déva váruradalmához tartozott. 1752-ben Haller János gubernátor saját uradalmában papirosmalmot és hozzá kapcsolódó fűrészt létesített. Ez később a Kornis család, majd 1825-től a kincstár tulajdonába került.[1] 1733-ban 180 lelket, 1769–1773-ban Nagyroskányban 48, Kisroskányban 25 gazdaságot írtak össze. Lakói 1784-ben több házat felgyújtottak, papiros- és fűrészmalmát tönkretették.
A papírmalmot a kincstár 1825-ben felújíttatta, majd bérbe adta. Termékeit nagyrészt a Gubernium és Hunyad vármegye használta, de egy szebeni román kereskedő Havasalföldön is terjesztette, valamint a Bánátból is vásárolták.[2] Lakói almatermesztésből, faedény- és kanálkészítésből és mészégetésből éltek. A 19. században egy szász molnár által épített alulcsapós vízimalmát 2003-ban a nagyszebeni skanzenban állították föl. Legnagyobb birtokosa 1909-ben a magyar államkincstár volt.
Három mészkőfejtőjét a 20. század elejétől az 1980-as évekig tervszerűen kitermelték, és a kőből Dobrán meszet égettek. Határának 1944-ben 79%-a volt erdő, 9%-a rét és 6%-a szántó. Az 1975 és 1978 közötti nagymérvű erdőirtások után a Dosu Surdului korábbi bükköseit luc- és vörösfenyővel ültették be. 1968-ig községközpont volt, akkor csatolták Dobrához.
A falu szélén, egy sziklafalban nyíló barlangba húzódott vissza az 1990-es évek végén híveivel az önmagát Isten fiának hirdető Horváth Ferenc (Francisc Horvath) Maitreya. Mesterük 2003-as halála óta követői („a fehér fény fiai”) továbbra is a faluban élnek és rendszeresen megtartják a barlangban rituális összejöveteleiket.[3]