A mai világban a Simonyifalva olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. A Simonyifalva fontossága számos vitát és ellentmondó véleményt váltott ki, bizonyítva e téma összetettségét és fontosságát napjainkban. Az akadémiától és a tudománytól a népszerűségig a Simonyifalva minden korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül felkeltette a figyelmet. A digitális korszak és a globalizáció közepette a Simonyifalva központi tengelyként pozícionálta magát a kortárs kérdések megvitatásában, mély elemzéseket és reflexiókat generálva ezek társadalomra gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Simonyifalva különböző szempontjait és relevanciáját a mai világban.
Simonyifalva (Satu Nou) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Arad |
Község | Tőzmiske |
Rang | falu |
Községközpont | Tőzmiske |
Irányítószám | 317216 |
Körzethívószám | +40 x40[1] |
SIRUTA-kód | 11441 |
Népesség | |
Népesség | 784 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 753 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 94 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Simonyifalva (románul Satu Nou) falu Romániában, a Partiumban, Arad megyében.
Tőzmiskétől keletre, a Fekete-Körös bal partján, Vadász és Apáti közt fekvő település.
Nevét vitézvári báró Simonyi József (1777–1837) huszárezredesről (Simonyi óbester) kapta. 2004. augusztus 15-én emléktáblát avattak a falu névadója tiszteletére.
Simonyifalvát Simonyi Lajos báró (1824–1894), Simonyi óbester fia, 1848-as huszártiszt, politikus alapította. Nevét 1888-ban, majd 1913-ban is Simonyifalva néven írták.
A település birtokosai Makai Ferenc, Héja Lukács és Tóth József voltak.
Lakói németek, szlovákok, magyarok és románok, kiket báró Simonyi Lajos telepített ide Békésről, Szentandrásról, Orosházáról, Szarvasról, Szentesről, Gyulavarsándról, Mezőberényből,Endrődről,Kunágotáról,
és Pest megyéből. Lakossága földműveléssel, ipari növények (dohány, cukorrépa, cirok) termesztésével foglalkozott. Háziipara a szövés-fonás volt.
A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott.
1910-ben 2484 lakosából 2276 magyar, 162 német, 30 román volt. Ebből 1801 római katolikus, 255 református, 231 evangélikus volt.
A 2002-es népszámláláskor 857 lakosa közül 783 fő (91,4%) magyar, 54 (6,3%) román, 15 (1,8%) német nemzetiségű és 5 fő (0,6%) cigány etnikumú volt.[3]