Magyarbikal

A Magyarbikal ma egyre aktuálisabb téma. Hatása különböző területekre terjed ki, a technológiától a politikáig, általában a társadalomig. Az évek során a Magyarbikal folyamatos vitát generált, felkeltette a kutatók, szakértők és a nagyközönség érdeklődését. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Magyarbikal-et körülvevő különböző oldalakat és perspektívákat, elemezve annak időbeli alakulását és a kortárs élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását.

Magyarbikal (Bicalatu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
Rangfalu
KözségközpontBánffyhunyad város
Irányítószám405401
Körzethívószám0266
SIRUTA-kód55464
Népesség
Népesség266 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság353 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság440 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 52′ 46″, k. h. 23° 03′ 09″46.879504°N 23.052374°EKoordináták: é. sz. 46° 52′ 46″, k. h. 23° 03′ 09″46.879504°N 23.052374°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarbikal témájú médiaállományokat.

Magyarbikal (románul Bicălatu) falu Romániában, Kolozs megyében.

Bánffyhunyadtól 3 kilométernyire található, északkeleti irányban, az Almás-patak egyik mellékvölgyében.

Területén újkőkorszaki leleteket tártak fel.[2]

Nevének említése

Első említése 1249-ből maradt fenn. Neve a történelem során Terra Bekaly Bikkallya, Bikkalatt, Magyarbikkallya alakban szerepelt. Neve az egykor felette húzódó bükkerdőre utal - Bikal földje -, de a falura leselkedő veszélyek miatt lakosai lehúzódtak a védettebb völgybe. Elnevezései: Magyar-Bikal (1939, 1863, 1890), 1920 Bicalat (1920), Bicalatu (1930).

Lakossága

1850-ben 470 magyar református lakosa van.

1910-ben 907 fős lakosságából már 30 fő román. 3 fő ortodox, 26 fő görögkatolikus, 17 fő római katolikus, 8 fő izraelita és 847 fő református.

2011-ben 369 lakosa van, melyből magyar 353 fő.[3]

Története

IV. Béla a falut Pál országbírónak adományozta. Később a sebesvári várbirtok, majd a székely eredetű Tamásfalvi család tulajdona. 1450-től a falu birtokosai Vitéz néven szerepelnek, majd a Homoródszentmártoni Bíró család örökli. Az altorjai Szabóknak 1940-ig voltak Magyarbikalon birtokai. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.

Látnivalók

Szent Lénárd tiszteletére emelt gótikus stílusú református temploma 1402-ben épült fel. Az 1693-as földrengés során beomlott csúcsíves mennyezete helyett kazettás famennyezet készült, amelyet Gyalui Asztalos János festett Korda Zsuzsanna megrendelésére 1697-ben. A szentély 101, a hajó 84 kazettája ebből az időből való, jelezve a templom eredeti méreteit. Ugyancsak Gyalui Asztalos János készítette az éneklőkarzatot és az úrasztalát is. A 18. században (1790) kibővített és felújított templom szószékkoronáját, az új mennyezetkazettákat és a padok elejét díszítő címereket a szászkézdi Umling Lőrinc és fiai készítették. Ezekből mára a szentélyben 21, a hajóban 37 kazetta maradt meg. Az ő munkájuk a keleti karzatmellvéd és Vitéz Klára megbízásából a szószékkorona valamint Bíró Zsigmond és Gyarmati Sándor felkérésre a három címerrel ellátott padmellvéd. Jelenleg látható tornya 1923-ban épült Kós Károly tervei alapján. Ekkor cserélték a megrongálódott kazettákat is. A szentély 24 és a hajó 54 szerényebben festett táblája Csöregi Márton és Asztalos József munkái.

Magyarbikal egykori Farkasvárának csekély maradványai fellelhetők a falutól keleti irányba 1,5 kilométerre fekvő egykori várdombon.

  • Magyarbikal református temploma
    Magyarbikal református temploma
  • Festett tábla Magyarbikal református templomából
    Festett tábla Magyarbikal református templomából
  • Festett tábla Magyarbikal református templomából
    Festett tábla Magyarbikal református templomából
  • Magyarbikali templom karzata
    Magyarbikali templom karzata
  • Magyarbikal
    Magyarbikal

Jegyzetek

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011. adatbank.ro
  2. ↑ 'ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Cluj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. . (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Források

Kapcsolódó szócikkek