Ebben a cikkben elmélyülünk a Kolozskovácsi-ben, és megtudunk mindent, amit tudni kell róla. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig, alkalmazásain és előnyein keresztül minden lényeges szempontot megvizsgálunk, hogy teljes képet nyújthassunk a Kolozskovácsi-ről. A következő néhány sorban a tudás utazására indul, amely lehetővé teszi, hogy jobban megértse ezt az érdekes témát. Nem számít, hogy szakértője vagy-e a területnek, vagy csak most kezd érdeklődni iránta, ebben a cikkben mindenki talál valamit. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Kolozskovácsi lenyűgöző világában, és fedezze fel az összes csodát, amit kínál.
Kolozskovácsi (Făureni) | |
Ortodox templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Borsaújfalu |
Rang | falu |
Községközpont | Borsaújfalu |
Irányítószám | 407597 |
SIRUTA-kód | 60142 |
Népesség | |
Népesség | 193 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 389 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozskovácsi témájú médiaállományokat. | |
Kolozskovácsi (románul: Făureni, 1956-ig Covaciu) település Romániában, Kolozs megyében.
Kolozs megye északi részén található, Báboc szomszédságában. A megyeszékhelytől, Kolozsvártól 24 km-re északra fekszik.
A települést 1320-ban említi először írott forrás Kuachtelke néven, a kovácsi elnevezés először 1467-ben jelentkezett a forrásokban.
A települést a 14. század elején a Zsombor nemzetségbeli Mihály fiai birtokolták, tőlük azonban I. Károly magyar király hűtlenség miatt elkobozta és Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adta. 1477-ben Gimesi Forgách Imre gyalui várnagy birtoka lett.
Kolozskovácsi a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye kolozsvári járásához tartozott. A második bécsi döntés környékével együtt visszaítélte Magyarországnak, de 1944-ben ismét román fennhatóság alá került.
1850-ben 224 fő lakta a települést, ebből 220 román és 4 magyar volt.
1910-re a lakosság száma 578 főre nőtt, melyből 576 fő vallotta magát románnak és 2 fő magyarnak.
2002-ben 266 lakosából 264 román, 2 magyar volt.