Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jákótelke-et, elemezve eredetét, hatását és mai relevanciáját. A Jákótelke téma sok ember érdeklődését felkeltette szerte a világon, mivel társadalmunk, kultúránk vagy történelmünk fontos aspektusait fedi le. Ebben a szövegben különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni a Jákótelke-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Reméljük, hogy az olvasás végére az olvasók mélyebben és tartalmasabban megértik a Jákótelke-et, lehetővé téve számukra, hogy elgondolkodjanak, és saját következtetéseket vonjanak le róla.
Jákótelke (Horlacea) | |
![]() | |
Jákótelke látképe | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Kalotaszentkirály |
Rang | falu |
Községközpont | Kalotaszentkirály |
Irányítószám | 407519 |
SIRUTA-kód | 59489 |
Népesség | |
Népesség | 119 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 120 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jákótelke témájú médiaállományokat. | |
Jákótelke (románul Horlacea) falu Romániában Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól 8 km-re délre. Kalotaszentkirályhoz tartozik.
A középkori birtokosáról a Jákó családtól kaphatta nevét. 1393-as említése azonban így szól: "Poss. regalis Jakotelke al(io)nom(ine) Horthlaka". Ebből a középkori elnevezésből ered a falu román elnevezése, ami a korai magyar-román együttélés egyik emléke. Elnevezései: 1839-ben Horletsej, Horlotsel, 1873-ban Horlecsec, Jakotelke, 1920-ban Harlocia.
1850-ben a 108 fős településen 89 magyar élt. 1992-re 173 főre nőtt lakosságából 138 fő magyar. Magyar lakossága a reformáció óta református.
Gyülekezete régen Magyarvalkó filiája volt, 1782-től Kalotadámoshoz tartozik. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.
Református temploma a 15. században épült gótikus stílusban. A nyugati épületrészt 1685-ben átépítették, majd 1747-ben renoválták. A keleti részt 1804-ben építették újjá, tornya 1842-ből való. A tatarozással a templom elveszített eredeti kalotaszegi jellegét, mivel az új részekbe a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem helyezhették már vissza a régi festett fakazettákat, melyeket Umling Lőrinc és fia festettek 1786-ban. A harang 1866-ban a kolozsvári Andrásovszky műhelyében készült.