Szekerestörpény
A mai világban a Szekerestörpény alapvető szerepet töltött be társadalmunkban. Akár a technológia, a politika, a kultúra vagy az élet bármely más területéről van szó, a Szekerestörpény-nek sikerült több millió ember figyelmét felkelteni szerte a világon. Befolyása olyan jelentőssé vált, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni a gondolkodásunkra, cselekvésünkre és életünkre gyakorolt hatását. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szekerestörpény fontosságát és szerepét az életünkben, valamint a kihívásokat és előnyöket, amelyeket ez a valóság hoz.
| Szekerestörpény (Tărpiu) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Alsógyékényes |
| Községközpont | Alsógyékényes |
| Irányítószám | 407349 |
| SIRUTA-kód | 55151 |
| Népesség | |
| Népesség | 74 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 355 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 08′ 37″, k. h. 23° 45′ 41″47.143534°N 23.761488°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 37″, k. h. 23° 45′ 41″47.143534°N 23.761488°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szekerestörpény témájú médiaállományokat. | |
Szekerestörpény (románul: Târpiu) település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése
Kolozsvártól 66 km-re északra, Déstől 12 km-re nyugatra, Alsógyékényes, Keménye és Szóváros közt fekvő település.
Története
1440-ben Tewrpen néven említik először.
Lakossága a reformáció idején felvette a református vallást. A 17. század közepéig önálló egyházközség volt, de a tatárbetörések hatására a hívek száma annyira megfogyatkozott, hogy 1680-tól Kodor filiája lett. A megcsappant magyar lakosság pótlására román jobbágyokat telepítettek le a faluba.
A filia 1770-től nagy nehézségekkel küszködött, amelynek legfőbb oka volt, hogy a falu birtokosa, Diószegi Ferenc áttért a katolikus vallásra és megvonta támogatását a reformátusoktól, akik saját jövedelmükből a templomot nem tudták fenntartani. 1820-ban még papja és kántora van a templomnak, de gótikus temploma hamarosan elhagyatott lett és romos állapotba került. 1857-ben összeomlott, a lakosok pedig ezt követően köveit összeszedték és eladták. A református filia megszűnése nagy mértékben hozzájárult a magyar lakosság asszimilációjához vagy elköltözéséhez is.
A falu a trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Lakossága
1910-ben 283 lakosa volt, ebből 267 román és 16 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 130 román lakosa volt.
Hivatkozások
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}