Sarkantyúvirág

Ma szeretnénk elmélyülni a Sarkantyúvirág lenyűgöző világában. Bármit is jelent az egyes személyek számára, a Sarkantyúvirág olyan téma, amely az évek során milliók figyelmét ragadta meg világszerte. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Sarkantyúvirág állandó vitatéma volt, és a kutatók, a rajongók és a kíváncsiak érdeklődésének témája. Ebben a cikkben a Sarkantyúvirág különböző aspektusait fogjuk feltárni, elemezve annak fontosságát a különböző kontextusokban és az idők során bekövetkező fejlődését. Készüljön fel a felfedezés és a Sarkantyúvirág megismerésének útjára!

Sarkantyúvirág
Centranthus angustifolius
Centranthus angustifolius
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Alcsalád: Macskagyökérformák (Valerianoideae)
Nemzetség: Sarkantyúvirág (Centranthus)
Neck. ex Lam. & DC.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarkantyúvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarkantyúvirág témájú kategóriát.

A sarkantyúvirág (Centranthus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe tartozó loncfélék (Caprifoliaceae) növénycsalád egyik nemzetsége mintegy tucatnyi fajjal. A család névadójától, a Valeriana nemzetségtől sarkantyús szirma különbözteti meg. Gyakran összekeverik más nemzetségekkel, ugyanis gyakorta sarkantyúvirágnak nevezik a kerti sarkantyúkát (Tropaeolum majus) és a hegyesszirmú sarkantyúfüvet (Delphinium oxisepalum) is.

Származása, élőhelye

A mediterrán vidékeken honos; vadon főképp a sziklás domb- és hegyoldalakon nőtt, de idővel betelepült a városokba is, és rendszeresen felüti fejét az omladékokon, vár- és egyéb terméskőfalak illesztékeiben, sőt, az útburkoló kövek közti résekben is. Egyes fajait sokfelé termesztik.

Jellemzői

50–80 cm magasra növő, lágyszárú, mintegy 40 cm átmérőig bokrosodó, évelő növény. Nem fagyálló, de ha a télen elfagy, gyökeréről többnyire újrahajt, és önmagvetőként is megújul.

Fajai

Források