Récekeresztúr
A Récekeresztúr kérdését ma széles körben vitatják, mivel sok embert érint világszerte. Felfedezése óta a Récekeresztúr növekvő érdeklődést váltott ki a tudományos közösségben és általában a társadalomban. Az évek során számos tanulmányt és kutatást végeztek, amelyek igyekeztek teljes mértékben megérteni a Récekeresztúr egészségügyi, társadalmi és környezeti vonatkozásait és következményeit. Ebben a cikkben a Récekeresztúr-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, áttekintést adva annak fontosságáról és mai hatásáról.
| Récekeresztúr (Recea-Cristur) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Récekeresztúr |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407480 |
| SIRUTA-kód | 59149 |
| Népesség | |
| Népesség | 643 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 13 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 8,44 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 435 m |
| Terület | 76,19 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 04′ 49″, k. h. 23° 31′ 22″47.080278°N 23.522778°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 49″, k. h. 23° 31′ 22″47.080278°N 23.522778°E | |
 | |
 | |
Récekeresztúr (románul: Recea-Cristur) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
A Kendilónai-patak mentén, Déstől 41 kilométerre nyugat–délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
A Keresztúr név a Szent Keresztre vonatkozik. Először 1320-ban Kereztur, majd 1332-ben de Sancta Cruce említették. Előtagját a Récsei családról kapta – Reczie Kerezthwr (1587), Recse-Keresztur (1750). Ez a románban, részben talán a rece ('hideg') szó hatására megmaradt, a magyarban azonban népetimológia hatására elváltozott – Recze-Keresztur (1681), Récze Keresztur (1760–62).
Története
A Zsombor nembeli Lőrinc fiai 1332-ben átadták sógoruknak, Récsei Lőrincnek. Az ő utódai, akik később a Keresztúri nevet vették fel, bírták a 16. századig. A középkorban magyar lakosságú falu volt. A 16. század végén unitárius anyaegyház, amely 1638 körül református hitre tért. Valószínűleg az 1660-as években pusztult el, ezután Daczó György és felesége, Kun Sára telepítették újra román zsellérekkel. Református egyháza 1681-től Páncélcseh leányegyháza, temploma 1706 körül elpusztult. Nagyobb birtokosai 1801-ben gr. Nemes György és Thalinger Frigyes. Florian Micaș tábora a helyi lakosok közreműködésével 1848-ban feldúlta Farkas János két udvarházát. 108 füstje közül 1866-ban 50 volt nemesi (főleg egytelkes román nemesek). Az addig Doboka vármegyéhez tartozó falut 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.
Lakossága
1850-ben 669 lakosából 586 román, 61 magyar, 19 zsidó és 3 roma; 586 görögkatolikus, 58 református és 6 római katolikus volt.
2002-ben 660-an lakták, közülük 574 volt román, 79 roma és 6 magyar nemzetiségű; 605 ortodox, 32 pünkösdista, 9 görögkatolikus és 7 református vallású.
Híres emberek
- Itt született Kardos Albert irodalomtörténész (1861–1945).
Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés : Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
Kapcsolódó szócikkek
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}