Saul zsidó király

A Saul zsidó király olyan téma, amely már évek óta felkelti az érdeklődést, hiszen rengeteg embert érint életük különböző területein. Jelentősége az egyének személyes, szakmai és társadalmi fejlődésére gyakorolt ​​hatásában rejlik. Az idő múlásával számos tanulmányt és kutatást végeztek a Saul zsidó király és következményeinek jobb megértése érdekében, ami különféle megközelítések és elméletek megalkotásához vezetett ezzel kapcsolatban. Ebben a cikkben a Saul zsidó király-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, a történetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatásáig, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról.

Saul
Elie Marcuse: Saul király halála (1848)
Elie Marcuse: Saul király halála (1848)
Zsidó király
Uralkodási ideje
Kr. e. 1047 – Kr. e. 1007
Elődjenincs
UtódjaIsbóset
Életrajzi adatok
SzületettKr. e. 1079
Gibea
ElhunytKr. e. 1007
Gilboa-hegy
ÉdesapjaKis
HázastársaAbinoám
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Saul témájú médiaállományokat.

Saul zsidó király (héberül: שָׁאוּל, Šāʾūl; Kr. e. 1079 – Kr. e. 1007[1]) Benjámin törzsének tagja, a Biblia alapján kb. Kr. e. 1047–1007 között Izrael első királya.

Saul királyságának létezése nem általánosan elfogadott [2][3] és nincs elegendő Biblián kívüli bizonyíték annak igazolására, hogy a bibliai beszámoló tükrözi-e a történelmi valóságot.[4]

Élete a Biblia alapján

A Biblia alapján Benjámin törzséből származott. A Kr. e. 11. században a zsidó törzsek a filiszteusok és az ammóniak sorozatos támadásainak voltak kitéve. Az ellenük folytatott védekezés vezére volt Saul, s a veszély elhárítása érdekében szükség volt az egységes hadvezetésre és irányításra. Ettől a céltól vezérelve Saul egyesítette Izrael tizenkét törzsét. A Biblia szerint Isten parancsára Sámuel próféta kente fel királlyá Sault, s ezzel megvalósult a királyságra való áttérés, amit a külső támadás veszélye mellett az egyistenhit is erősen motivált, mely erősen eltért a környező népek hitbéli elképzeléseitől.

Saul több hadjáratot is vezetett a filiszteusok ellen az első időkben sikerrel. Az államigazgatás szervezetét azonban nem sikerült neki létrehoznia, csupán az állandó hadsereg megteremtése felé tett maradandó eredményt hozó lépéseket. Idegbetegségben szenvedett, ami eluralkodott rajta. A legenda szerint Dávid hárfajátékával igyekezett a király búskomorságát enyhíteni. Dávid feleségül vette Saul leányát, Mikhált, s ezáltal a király veje lett. A király később azonban szembekerült Sámuellel és Dáviddal is. Végül egy filiszteusok elleni csatában a Gilboa hegyen, miután a harcban három fiát is megölték, a fogságba esés elől menekülve kardjába dőlve öngyilkos lett. Halála után a nép Dávidot választotta királlyá.

Jegyzetek

  1. ↑ 32 évesen lépett trónra és 40 évig uralkodott.
  2. ↑ Finkelstein, Israel. The Last Labayu: King Saul and the Expansion of the First North Israelite Territorial Entity, Essays on Ancient Israel in Its Near Eastern Context: A Tribute to Nadav Naʼaman. Eisenbrauns, 171ff. o. (2006). ISBN 978-1-57506-128-3 
  3. ↑ Baruch Halpern. David's Secret Demons: Messiah, Murderer, Traitor, King. Wm. B. Eerdmans, 208–211. o. (2003) 
  4. ↑ Nelson, Richard D. Historical Roots of the Old Testament (1200–63 BCE). Volume 13 of Biblical Encyclopedia. Society of Biblical Lit, 2014 ISBN 9781628370065

Szépirodalom

Források

Elődje:
nincs 		Izrael és Júda királya
Kr. e. 1047 – Kr. e. 1007 		Utódja:
Dávid
Ez a történelmi személyről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!