Babiloni fogság

Napjainkban a Babiloni fogság egyre inkább visszatérő beszédtémává vált a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Babiloni fogság vezető szerepet kapott az életünkben, és jelentősen befolyásolja a különböző szempontokat. A közgazdaságtantól a kultúráig a Babiloni fogság kitörölhetetlen nyomot hagyott a kortárs világban. Emiatt fontos elemezni és reflektálni a Babiloni fogság-re, megértve annak következményeit és következményeit a jelenlegi valóságunkban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Babiloni fogság hatását és relevanciáját a modern társadalomban.


A megmaradt zsidók fogságba hurcolása (illusztráció)
Commons:Category:Babylonian captivity
A Wikimédia Commons tartalmaz Babiloni fogság témájú médiaállományokat.

A babiloni fogság vagy babiloni száműzetés a zsidó történelemnek az a szakasza, volt amikor a Júdai Királyságból Nabukodonozor (II. Nabú-kudurri-uszur) a zsidókat Babilonba hurcoltatta.

A deportálások több hullámban zajlottak. Az i. e. 597-es elhurcoltatással kezdődött, amikor a királyi udvart, más előkelőket, mesterembereket és Júdea lakosságának jelentős részét, mintegy 7-10 ezer embert deportáltak Mezopotámiába.[1] Ez tíz évvel később, Jeruzsálem I. e. 587-ben történt eleste és a Salamon temploma lerombolása után folytatódott.[2]

A Jeremiás könyve szerint a júdeaiak deportálása három szakaszban történt ( Jeremiás 52:28-30):

  • Az első Jójákin idejében kezdődött (Kr.e. 597), miután Nabukodonozor legyőzte a Júdai Királyságot. A jeruzsálemi templomot ezután részben kifosztották, és a polgárok jelentős részét elvitték.
  • Tizenegy évvel később, Kr.e. 587-ben, a Sedékiás vezette Új-Babiloni Birodalom elleni lázadás után a várost teljesen lerombolták, és újabb, kevésbé jelentős deportálás következett.
  • Végül Jeremiás egy harmadik deportálásról számol be, öt évvel később, vagyis Kr.e. 582-ben.[3]

A babiloni krónika szerint Nabukodonozor I. e. 599-ben vette ostrom alá Jeruzsálemet.[4][5] Az ostrom alatt, I. e. 598-ban meghalt Júdea királya, Jójákim,[6] és fia, Konjáhú lett az utóda, nyolc vagy 18 éves korában.[7] Mintegy három hónappal később a város elesett (Krónikák könyve 36:9),[8] I. e. 597-ben, Adar hónapjának 2 napján (március 16.). Nabukodonozor a várost és a Templomot kifosztotta és a zsákmányt Babilonba vitték. Babilóniába hurcolták Konjáhut, udvarát és másokat, összesen mintegy tízezer júdait,[1] és szétszórták őket a birodalomban (Királyok könyve 2, 24:14). Köztük volt Ezékiel is. Ezzel megkezdődött a babiloni fogság.

Nabukodonozor Cidkiját, Jójákim testvérét nevezte ki Júdea királyává. A fogságba hurcoltak továbbra is Konjáhut tekintették a jog szerinti királynak: ő lett az első exilarcha („a száműzöttek vezetője”).

A déli Júdea zsidóságát az i. e. 598–597-ben, illetve 587–586-ban történt hódítások során kényszerítették száműzetésbe. A történészek egyetértenek, hogy a deportálásokra több hullámban került sor, nem az összes zsidó hagyta el Júdeát, és voltak olyan zsidók, akik végül Babilonban maradtak.

A fogság alatt a nép nagy része, különösen az előkelők, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a lakosságba. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagságra jutottak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban és buzgón várta a visszatérést őseik földjére.[9]

A fogság vége

A száműzetés akkor ért véget, amikor I. e. 538-ban a babiloni birodalmat megdöntötte a perzsa Kurus, aki engedélyt adott a zsidóknak, hogy visszatérjenek a zsidó Júdea tartományba.[10] A hazatérők száma 50 ezer körül lehetett.[11]

A Biblia szerint több mint negyvenezren éltek a felhatalmazással és visszatértek. De a bibliai könyvek arról is tanúskodnak, hogy sokan maradtak Mezopotámiában.

A fogság, a visszatérés és a jeruzsálemi templom újjáépítése a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és hagyományok fejlődésére.

Zsidók egészen a mai Izrael állam megalapításáig, a 20. század közepéig éltek Babilon földjén, ekkor azonban a legtöbben Izraelbe költöztek.

Jelképe

„A zsidó gondolkodásban, már két és fél évezrede babiloni fogság: más népek között élni idegenként.”[12] – Kényszerű próba, lehetőség megtisztulni. A türelmes érdemesül a megváltásra.[13] A fogság héberül = galut. Szórványt is jelent. Görög megfelelője ~ diaszpora, nem hadifogság. Aki, kényszerűen, nem az országban (erec) él, szórvány, kisebbség.[14] A hívő Jeruzsálem felé fordulva, napjában háromszor imádkozik.[15]

Murasu okmányai

1894-ben Nippurban találták a Murasu bankárság közel 1000 okmányát. A cég babiloni, de alkalmazottai, üzletfelei közt zsidó is van. Harmadfélezer névből mintegy 100 zsidó név, az alija, erecbe költözés után, 100-150 évvel. A személynév gyakran – a szülők elköteleződése. A Jahve és az Él istennév ekkorra egyenértékű. A zsidó-arány Nippurban 2,5-3%. Ide telepítették a legtöbb foglyot. Aki akart, visszament, a maradvány zsidó maradt, a maga módján.[16]

Templom

Lásd még: jeruzsálemi templom

Ezékiel látomásban éri a Templom meggyalázását. Indulata hárítaná azt.[17] A Templom felépülte után évtizedekkel Nehemja perzsa engedéllyel (i.e. 440/430) rendbe szedi a Templom ügyeit majd visszatér a királyi udvarba (Susa).[18]

Ezékiel a szombat megtartását, a szó erejét (ima, beszéd, vita, magyarázat) hirdette. A magatartás az azonos (identitás) megtartója.[19]

Jegyzetek

  1. ↑ a b The Oxford History of the Biblical World, ed. by Michael D Coogan. Pub. by Oxford University Press, 1999. pg 350
  2. ↑ Jeremiah 52:28-30. mechon-mamre.org. . (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  3. ↑ Jer 25,30
  4. ↑ No 24 WA21946, The Babylonian Chronicles, The British Museum
  5. ↑ Geoffrey Wigoder, The Illustrated Dictionary & Concordance of the Bible Pub. by Sterling Publishing Company, Inc. (2006)
  6. ↑ Dan Cohn-Sherbok, The Hebrew Bible, Continuum International, 1996, page x. ISBN 0-304-33703-X
  7. ↑ Bible Studies website
  8. ↑ Philip J. King, Jeremiah: An Archaeological Companion (Westminster John Knox Press, 1993), page 23.
  9. ↑ [[A Pallas nagy lexikona]]. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  10. ↑ http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/History/exile2.html
  11. ↑ http://lexikon.katolikus.hu/B/babiloni%20fogs%C3%A1g.html
  12. ↑ Komoróczy Géza 233. o.
  13. ↑ VII,1,Jehuda Ibn Tibbon héber szövege szerint Komoróczy Géza 233. o.
  14. ↑ Komoróczy Géza 235. o.
  15. ↑ Komoróczy Géza 249. o. (Dán 6,11)
  16. ↑ Komoróczy Géza 253-255. o.
  17. ↑ Komoróczy Géza 264. o. (Ez.8)
  18. ↑ Komoróczy Géza 264. o.
  19. ↑ Komoróczy Géza 265–267. o.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Babylonian captivity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Yohanan Aharoni & Michael Avi-Yonah, "The MacMillan Bible Atlas", Revised Edition, 96–106. o.(1968 & 1977 by Carta Ltd.)
  • Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba – Az értelmiség felelőssége az ókori keleten, Századvég 1992, ISBN 963 7911 32 4 / A babiloni fogság – Egyéni és közösségi stratégiák az identitás megőrzésére kisebbségi helyzetben (1990)
  • The Babylonian Exile Archiválva 2011. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben – Crash Course in Jewish History