A mai világban a Dán (Biblia) olyan téma, amely a lakosság széles rétegei számára nagyon fontos és érdekes. Hatása kiterjed a mindennapi élet különböző területeire, a tudománytól és a technológiától a politikáig és a kultúráig. Ebben a cikkben a Dán (Biblia) különböző aspektusait tárjuk fel, elemezve történelmi jelentőségét, időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Multidiszciplináris megközelítéssel igyekszünk teljes és részletes elképzelést nyújtani a Dán (Biblia)-ről, lehetővé téve az olvasó számára, hogy megértse annak jelentőségét és következményeit a mai világban.
Dán | |
Született | kb. Kr. e. 18. század |
Szülei | Jákob, Bilha |
Elhunyt | Egyiptom |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dán témájú médiaállományokat. |
Dán (héberül: דָּן, jelentése: bíró) bibliai személy, Jákob és annak ágyasa, Bilha fia. Izráel 12 törzse egyikének ősatyja.
Jákob felesége, Ráhel sok éven át hiába próbált teherbe esni, s attól való félelmében, hogy gyermektelen marad, szolgálólányát kínálta fel férjének, hogy tőle szülessen gyermeke. Amikor világra jött Dán, Ráhel hálát adott Istennek: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak[1]
Mózes 4. könyvében Dán utódai a 2. legnagyobb törzsként jelennek meg Júda után, szám szerint: 62 700 fő.[2]
Az izraeliták kánaáni honfoglalása után Dán törzse a tengerpart közelében, a mai Tel-Aviv környező régiójában kapott örökséget. Nem nagy terület volt ez, de annál termékenyebb. Ezzel egyben az izraeliták legerősebb ellenségével, a filiszteusokkal kerültek szomszédságba.
Ebben az időben itt feküdt Jaffa, a kikötőváros. Sokan itt aztán hajóépítésből és hajózásból éltek. Debóra éneke is említi a törzs férfiainak elmaradását az izraelita harcoktól: "Hát Dán miért időzik hajóinál?" [3] Dán utódainak jellegzetességei lettek a tengeri hajóutak, ami szokatlan volt az izraelita törzsekre nézve. A szó, hogy Dan és a belőle eredő más szavak aztán elszórva az egész Földközi-tenger térségében megjelentek.[4] John Cox Gawler történész szerint a dániták egész a Brit-szigetekig eljutottak,[5] illetve Thomas Moore szerint még azon túl is.[6]
Dán törzséből származott az erejéről híressé vált Sámson is.
Később Dán törzse (vagy annak egy bizonyos része) a távoli északra került. Kémeket küldtek ki a Kineret-tótól északra fekvő Jordán forrásvidékére, majd 600 fegyveres ember odamasírozott és elfoglalták Lajis (Lais) városát a szidóniaktól. Ezt a meghódított települést aztán átkeresztelték Dánra és a törzs központja lett.[7]
A zsidó írók a továbbiakban gyakran említették Izráelt a következő kifejezéssel: Dántól Beérsebáig (a legészakibbtól a legdélebbi izraelita településig), amely mintegy 230 km távnak felelt meg.
Amikor az asszírok meghódították az Izraeli Királyságot (Kr. e. 8. század), Dán törzse további sorsának is nyoma veszett.
Az újszövetségi Jelenések könyve 7. részében ott vannak Izrael törzseiből az elpecsételtek. Érdekes módon Dán törzse nincs a fölsorolásban, helyette József és Manassze (Manassé) van említve.