A Manassze világban végtelen számú felfedezésre és felfedezésre váró szempont van. A Manassze eredetétől jelenlegi evolúciójáig és fejlesztéséig különböző területek szakértői érdeklődésének és tanulmányozásának tárgya volt. A történelem során a Manassze kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban, befolyásolva azt, ahogyan élünk, gondolkodunk és viszonyulunk környezetünkhöz. Ebben a cikkben elmélyülünk a Manassze izgalmas világában, feltárjuk különböző oldalait, és felfedezzük, milyen fontos szerepet tölt be a mindennapi életünkben.
Manassze | |
Jákob megáldja Manasszét és Efraimot | |
Született | kb. Kr. e. 17. század Egyiptom |
Szülei | József, Aszenáth |
A Wikimédia Commons tartalmaz Manassze témájú médiaállományokat. |
Manassze, a Károlyi-bibliában: Manassé (héberül: מְנַשֶּׁה) bibliai személy, József elsőszülött fia, Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.
József és egyiptomi feleségének, Ászenát (Ásznát) legidősebb fia. Nagyapja, Jákob, halálos ágyán Manassze testvérének, Efraimnak adta elsőrendű áldását.[1]
Mivel a papi szolgálatot ellátó Lévi törzse a kánaáni honfoglalás után nem részesült területben, de hogy a törzsi létszám továbbra is 12 maradjon, a léviták helyett Manassze és Efraim törzse emelkedhettek törzsi rangra.
A Manassze törzsi férfiak a honfoglalás előtt 52 700-an voltak.[2] Ők és családjaik a Jordán folyó két partján kaptak birtokot. Nagy területet kaptak, de a honfoglaláskor sok kánaánita várost még nem tudtak bevenni, erre csak később került sor.[3]
E törzsből származott a bírák közül Gedeon, aki megszabadította az izraelitákat a midiániták sanyargatásától.[4]
Manassze területén feküdt Tirca (az ország kettészakadása után az Izraeli Királyság egyik székhelye), majd Szamária, a későbbi főváros is.
A babiloni fogság után sok Manassze törzsbeli család lakott Jeruzsálemben.[5]