Mai cikkünkben a Biblia-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben sok vitát váltott ki. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy csak most kezdi felfedezni ezt a területet, ez a cikk kulcsfontosságú információkat és érdekességeket tartalmaz, amelyek segítenek jobban megérteni a témát. A kezdetektől napjaink relevanciájáig, lehetséges gyakorlati alkalmazásain keresztül részletesen és kimerítően elmélyülünk a Biblia-ben, hogy az olvasás végén tájékozottabbnak és szélesebb perspektívájúnak érezze magát ebben az izgalmas témában. Tarts velünk ezen a felfedező úton!
Biblia | |
Szentírás | |
Gutenberg Biblia | |
Szerző | sok szerző az évszázadok során |
Eredeti cím | τὰ βιβλία |
Megírásának időpontja | Kr. e. 2. évezred – Kr. u. 1. század bővebben: a Biblia írói |
Első kiadásának időpontja | 1450–1455, Johannes Gutenberg |
Nyelv | héber, arámi, koiné görög |
Témakör | A zsidó- és keresztény vallás tanításai, zsidó- és korai keresztény történelem, szépirodalom |
Műfaj | könyvgyűjtemény |
Részei | Ószövetség, Újszövetség |
Kiadás | |
Magyar kiadás | sok kiadás bővebben: magyar fordítások |
Külső hivatkozás | http://www.biblia.hu/ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Biblia témájú médiaállományokat. |
A Biblia (amely a koiné görög βιβλίον, azaz tekercs szóból származik) azoknak az írásoknak a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a keresztények nagy része Istentől sugalmazottnak, szentnek fogad el, a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. Mivel a Bibliát a hívők szent jellegűnek tartják, ezért keresztény Szentírásnak[1] is nevezik. A zsidó és a keresztény, valamint a különböző keresztény irányzatok bibliáinak a terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról számolnak be, és amelyeket a hagyomány szerint bizonyos apostolok vagy azok tanítványai írtak vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét.
Követői szerint ez a könyv gyakorolta a legnagyobb hatást a világtörténelem alakulására.[2] Ez a legtöbb nyelvre lefordított, legtöbb példányszámban megjelent könyv.[2] A vallási tartalmon kívül, – főleg a Tóra – a társadalmat irányító parancsokkal (táplálkozás, higiénia, születés, házasság stb.), gazdasági ügyekkel (pl. kamat), büntetésekkel stb. is foglalkozik.[2]
Ez a szócikk a keresztény Bibliát tárgyalja. A zsidó Bibliáról lásd a hagyományos zsidó teológiához kapcsolódó Tanakh, illetve a nemzetközi tudományos kutatás nézőpontját tükröző Héber Biblia szócikkeket.
A biblia szó az ógörög biblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű biblion szó pedig a büblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte és Büblosz városáról neveztek el, amely az a föníciai kikötő volt, ahol a papiruszt hajóra rakták és szállították az akkor ismert világ minden tájára.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét (Dániel könyve 9,2). A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést, mint Márk evangélista és Pál apostol – Márk evangéliuma 12,24 és Második levél Timóteusnak 3,16 stb.), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál (lásd: Dániel könyve 9,2; János evangéliuma 17,17; Péter első levele 1,23). Ezenkívül Ézsaiásnál (Ézsaiás könyve 34,16) az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.
Az Ószövetség könyvei |
---|
Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.) |
1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
Katolikus deuterokanonikus könyvek |
Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
A görög és szláv ortodox kánon többletei |
A grúz ortodox kánon többletei |
A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei |
Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
A szír Pesitta kánonjának többletei |
Újszövetség |
---|
A Biblia két fő részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből (más néven: Ótestamentumból és Újtestamentumból). Az Ó- és Újszövetség megjelölés Isten Izraellel (Mózes második könyve 24,8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal (Máté 26,28 szerint), a latin „testamentum” (azaz „végrendelet”) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint Isten Izraelre és az őskeresztény egyházra hagyott. A „testamentum” elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják.
Míg az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Egyes történetek, próféciák többször is – esetleg különböző nézőpontból és írótól – szerepelnek a Biblia különböző könyveiben. Egyes részek a lehető legnagyobb tömörségre törekedve adnak információt a történelmi eseményekről, míg más részek művészi rajzolatot nyújtanak az ember és kor természetéről (például: szerelemről).
Az Ószövetség 39 (zsidó Biblia és a Protestáns Ószövetség) vagy 45 illetve 46 könyvet (a katolikus fordítás tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg; Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kettőnek számítják), az Újszövetség pedig 27 iratot tartalmaz. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztendő folyamán, a Kr. e. 2. évezredtől a Kr. e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr. u. 1. században pedig az őskeresztény egyház körében keletkeztek. A hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszerű közemberek is.
A bibliai könyvek régebben folyamatos szövegét az áttekinthetőség érdekében szerkezetileg tagolták. Ez első lépésként azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunyt Stephen Langton az iratokat fejezetekre (részekre) osztotta. Majd századokkal ezt követően az egyes fejezeteket versekre bontották. Az Ótestamentum kapcsán ezt a munkát az 1541-ben meghalt Santes Pagnino, az Újszövetséget illetően pedig 1551-ben Robertus Stephanus végezte el.
A Biblia könyveit a 16. században, az első nyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre osztották, amelyeket szintén számok jelölnek (például Máté evangéliuma 26,28; azaz Máté evangéliuma 26. fejezet, 28. vers). A fejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönülő nagyobb egységeit választják szét, míg a versek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshetőségét és a különböző bibliai részek közötti kereszthivatkozások (konkordancia) készítését szolgálják. A versek számozása a katolikus és protestáns bibliakiadásokban megegyezik. A verseket követő kereszthivatkozások viszont az egyes bibliakiadásokban eltérnek, és nem is minden kiadásban találhatóak meg.
A Bibliát a fönt bemutatott versszámozási logika segítségével idézzük. A könyvek magyar nevei néhol nem egységesek, ezért válasszuk annak a Bibliakiadásnak a könyvrövidítését, amelyben mi ténylegesen utánanéztünk az idézni kívánt szövegnek. Pl. a Biblia első könyve a protestáns fordításokban Mózes 1. könyve, rövidítése 1Móz, katolikus fordításokban a Teremtés könyve, rövidítése Ter. Ezt a tartalomjegyzékben vagy amellett önálló listában biztosan megtaláljuk. A rövidítés után nem teszünk pontot, az idézet versszáma a fejezetet jelző számtól vesszővel van elválasztva, pl: Gal 1,8. Ha több verset idézünk, kötőjellel kapcsoljuk össze, ill. a szakadást is jelölhetjük, könyvön belül ponttal, könyvek között pontosvesszővel. Pl. Jairus lányának föltámasztását az alábbi helyeken olvashatjuk: Mt 9,18-19.23-26; Mk 5,22-23.35-43; Lk 8,41-42.49-56.[3] Ebben a forráshivatkozásban kihagytuk az alábbi verseket: Mt 9,20-22; Mk 24-34; Lk 43-48. Ezeken a helyeken a vérfolyásos asszony meggyógyításáról olvashatunk.
A hivatkozások internetes publikációkban érvényes linkekként is megadhatók, de mivel a teljes hivatkozások Wikipedián kívüli oldalakra mutatnának, ebben az ismertetésben ettől most eltekintettünk.
A Biblia számos története rendelkezik tradicionális címekkel, pl. "Tízparancsolat", "Miatyánk", "A tékozló fiú története" stb. Ezekre önmagukban ne hivatkozzunk, csak akkor, ha mellé tesszük a fönti logika szerinti versszámokat.
A Biblia megírása több mint ezer éven át tartott. Írói gyakran nem a saját koruk eseményeit, hanem akár több száz évvel korábbi történéseket, legendákat és azok újabb kiegészítéseit jegyezték le a hagyományok alapján.
Luther Márton szerint a Biblia írói Isten diktálása után szerezték az írásaikat, ugyanezt vallotta XIII. Leó pápa is a 19. században, viszont a 20. században számtalan katolikus és protestáns teológus is eltávolodott ettől a meghatározástól,[4] és az emberi szerzőkre önálló alkotókként tekintenek, akikről jellemzően nem vitatják, hogy isteni sugallatot követtek.
A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.
A 2. század második fele előtt még nem határozták meg pontosan, hogy melyek a szent könyvek, és melyek elvetendők. Pedig erre az időre már megszámlálhatatlan mennyiségű olyan írott mű keletkezett, amelyeknek a hívők isteni tekintélyt tulajdonítottak.[5] A ma ismert Újszövetségbe az egyházatyák által kiválasztott négy evangélium (Máté, Márk, Lukács, János) került. Ezekkel együtt közel harminc különböző evangélium is létezett, amely közül sok a keresztény szemléletnek ellentmondó, gyakran gnosztikus tartalmú volt. A jelenések könyve – amely nem beszél Jézus földi életéről és az egyházi szervezet isteni eredetéről stb. – népszerűsége ellenére hosszú ideig nem kerülhetett a kánonba, sőt még a 4. században is a "gyanús" könyvek között tartották számon.[5]
A Biblia kanonizációja a 382-es római zsinaton[6][7] vagy a 397-es III. karthágói zsinaton zárult le.[8] Amit biztosra állíthatunk, hogy az 5. századra alakult ki a mai újszövetségi kánon.
A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak (pszeudoepigráf) vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik; ezek egy részét, a régebbi kánon részeiként a Bibliában szereplő, de később abból eltávolított könyveket pedig deuterokanonikus könyveknek.
A Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) a Biblia legértékesebb görög kézirata a 4. század elejéről. A Biblia másik két legjobb és legteljesebb szövegtanúja a valamivel későbbi Codex Sinaiticus és Codex Alexandrinus.
A Biblia egyértelműen a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított,[9] a legtöbb kiadást és a legnagyobb példányszámot megért könyv. A Biblia a kereszténység elterjedésével túllépett a zsidó nép, illetve a zsidó közösségek által lakott területek határain, és eljutott a Föld szinte minden ismert országába és népéhez. A könyvnyomtatás és a reformáció további lendületet adott a Biblia és a bibliafordítás, valamint a bibliaolvasás terjedésének. Egyes nyelveken ekkor készültek el azok a klasszikus fordítások, amelyek máig nagy tiszteletnek örvendenek. Ilyen a német nyelvű Luther Márton-féle Biblia, a magyar nyelvű Károlyi Gáspár-féle Vizsolyi Biblia (1590), vagy az angol nyelvű King James Biblia. A modern nyelveken közreadott középkori és újkori fordítások szinte számbavehetetlenek. 2017-es felmérés szerint a Bibliát 670 nyelvre fordították le.[10]
Egyéb híres fordítások:
A két legelterjedtebb hiteles mai magyar fordítás a Magyar Biblia Tanács (MBT) által készített protestáns bibliafordítás és a Szent István Társulat (SzIT) által kiadott katolikus bibliafordítás.
Nyomtatásban megjelent egyéb fordítások:
A keresztény hívők körében a hagyományos nézet az, hogy a Biblia megírása Isten vezérletével történt, és így az igazságot szó szerint vagy átvitt értelemben közvetíti az emberiségnek. Az utóbbi időkben sok keresztény nézetét erősen befolyásolták az ún. bibliakritikusok, és ezen változás ellenhatásaként egy fundamentalista irányzat is kialakult, amelynek fő célja a Biblia szó szerinti tökéletességének bizonyítása. Idővel a Biblia értelmezése vált a protestáns és a katolikus felekezetek közötti hagyományos különbségek kulcspontjává. Míg előbbiek úgy hiszik, hogy a Biblia önmagáért beszél, utóbbiak azt tartják, hogy az Egyház feladata a Bibliát megfelelően értelmezni. Ezért van az, hogy a protestáns Bibliákban nincsen lábjegyzet, így a nehezebben érthető részeket szabadon értelmezik. (A véleménykülönbségek miatt korábban tovább darabolódtak a protestáns egyházak). A katolikus Bibliák tartalmaznak lábjegyzeteket, amelyek az Egyház értelmezései.
A 17–18. század kedvelt műfaja volt a mikrológ (valamely, általában filológiai vonatkozású témának a legapróbb részletekig menő, aprólékos kidolgozása). A mikrológiaírók különösen kedvelt témája volt a Biblia.
A Bibliában foglaltatik | |||
Ószövetség | Újszövetség | Összesen | |
Könyv | 39 | 27 | 66 |
Fejezet | 929 | 260 | 1 189 |
Vers | 23 214 | 7 959 | 31 173 |
Szó | 593 493 | 181 253 | 774 746 |
Betű | 2 728 100 | 838 380 | 3 566 480 |
További számításai alapján az Ószövetség legrövidebb verse a9 Krónikák első könyve 1,25. (Héber, Peleg, Reú), az Újszövetségé pedig János evangéliuma 11,35. („És Jézus könnyezett.”) Ezsdrás könyve 7. az angol ábécé minden betűjét tartalmazza az o kivételével. Az „és” kötőszó az Ószövetségben 35 543-szor, az Újszövetségben 10 684 ízben fordul elő.[19] A további hasonló adatokat ld. lentebb.
A Biblia történelme | |
---|---|
| |
Ez a lista néhány különösebben érdekes tényt tartalmaz a (protestáns kánon szerinti) Bibliával kapcsolatban.
Az angol nyelvű „Jakab király Bibliájában”
Bővebben: A bibliai történetek morális szempontok szerinti megítélése szubjektív, ezért az alábbiakban olyan versek lesznek bemutatva, amelyek mondanivalója, tanulsága a mai nyugati társadalmi normák szerint vitathatók vagy vitatottak:
kritika: Isten népirtásra buzdítja népét.
kritika: A zsoltáríró helyesnek ítéli a babiloni csecsemőkön való bosszúállást a Babiloni birodalom bűneiért.
kritika: A Biblia feltétel nélküli, minden személyes érzelmet felülíró, feltétlen behódolást vár el. A történet morális tanulsága épp az lett volna, ha Ábrahám kijelenti, hogy semmi áron nem hajlandó megölni saját gyermekét.
kritika: A mennybe vagy pokolra jutás nem az adott személy tetteitől függ, hanem attól, hogy miben hisz vagy nem hisz.
kritika: A Biblia alapján a nő nem taníthat és csendben kell lennie.
kritika: Elutasítja a jogos önvédelmet.
kritika: a család elutasítása a vallásért
A marxista valláselmélet szerint a Biblia emberi alkotás, az ókori Kelet irodalmának kiemelkedő teljesítménye. Lukács György ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A világfolklór egyik legszebb könyve. Nagyon kevés olyan népi mondagyűjteményt ismerek, mint amilyen az Ótestamentum. Nekem a Biblia több nyelven is megvan, nagyon szeretem olvasni, ahogyan nagyon szeretek népmeséket is olvasni, vagy Homérosztól az Iliászt és az Odüsszeiát.”[25]
A Biblia körüli viták ősidők óta léteznek, már a Kr.u. 2. században megjelent. Azonban csak a modern időkben jelent meg a valódi Bibliakritika. Azt a meggyőződést, hogy a Bibliát történelmileg helyes és megbízható forrásként, valamint erkölcsi mintaként kell elfogadni, az ezen a területen dolgozó akadémikusok elkezdték megkérdőjelezni. Például az a tézis, hogy a Bibliát „Isten ihlette” (2Tim 3:16; 2Pét 1:21), és hogy „Isten a szerzője”, ellentmondásos. Ebből a szempontból a Biblia kritikája az egyházkritika vagy a valláskritika részét képezi.
A 17. század végén még csak néhány bibliakutató kételkedett abban, hogy például Mózes írta a Tórát, de a 18. század végén már többen elkezdték szisztematikusan megkérdőjelezni a szerzőségét. A 19. század végére egyre többen jutottak odáig, hogy azt állították, hogy összességében a Tóra több szerző műve volt a Kr.e. 1000-től (Dávid korától) Kr. e. 500-ig terjedő évszázadok során. Azt is mondták, hogy a benne foglalt történelem gyakran inkább polemikus, mint tényszerű. A 20. század első felére Hermann Gunkel bibliatudós felhívta a figyelmet a mitikus vonatkozásokra, a hagyománytörténeti iskola pedig azzal érvelt, hogy bár alaptörténetnek valóban ősi gyökerei vannak, a narratívák kitalált elbeszélések. A mai bibliakutatók konszenzusa az, hogy a Biblia könyvei szerzőinek túlnyomó többsége ismeretlen.[26] Legtöbbjük névtelenül íródott, és az Újszövetség 27 könyve közül csak néhány említ szerzőt, amelyek közül többről is kiderült, hogy pszeudepigráf, azaz a bemutatkozó szerzővel szemben más valaki írta, egy későbbi időben. (Ilyen például (Efézus, 1 Timóteus, 2 Timóteus és Titusz).[27]
Sokan bírálják azokat az utasításokat, amelyeket Isten az Ószövetségben adott a zsidóknak, mint például: öljétek meg a házasságtörőket, a homoszexuálisokat és a „szombaton dolgozó embereket”[28]; vagy etnikai tisztogatás végrehajtásáról[29]; népirtásról[30]; vagy más tömeggyilkosságokra adott utasításokról szólnak.
Az erkölcsről, a tökéletességről és a történelmi hitelességről szóló viták mellett az is felmerül, hogy mely könyvek valók a Szentírásba (az ún. bibliai kánonba). A zsidók például elutasítják az Újszövetséget, míg mások az Újszövetség apokrif iratait utasítják el, egy a harmadik irányzat pedig úgy véli, hogy a Biblia egyetlen könyvének sincs tekintélye, kivéve Jézus Krisztus tanításait.