George D. Snell
George Davis Snell (Bradford, Massachusetts, 1903. december 19. – Bar Harbor, Maine, 1996. június 6.) amerikai genetikus, immunológus. 1980-ban Baruj Benacerraffal és Jean Daussettel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a transzplantáció során fellépő szervkilökődésért felelős gének (hisztokompatibilitási gének) felfedezéséért.
Tanulmányai
George D. Snell 1903. december 19-én született a massachusettsi Haverhill külvárosában, Bradfordban. Apja műszaki érdeklődésű volt, csónakmotorokra vonatkozó szabadalmat is beadott és évekig az YMCA titkári feladatait is ellátta Haverhillben. George három gyereke közül a legfiatalabb volt. Mikor George négyéves volt, a család Brookline-ba költözött és a gyerekek itt jártak iskolába is. Kedvenc tantárgyai a matematika és a természettudományok voltak, de szerette a zenét is; anyja jól zongorázott és sokszor énekeltek közösen a családdal. Felsőfokú tanulmányait 1922-ben kezdte el a Dartmouth College-ben, ahol tanára, John Gerould hatására érdeklődése a genetika felé fordult és miután 1926-ban megszerezte BSc diplomáját, az ő tanácsára a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait. Itt az a William E. Castle volt a témavezetője, aki először kutatta az emlősök mendeli genetikáját. Snell 1930-ban írta meg doktori disszertációját az egerek génjeinek kapcsoltságáról.
Munkássága
Snell ezután a Rhode Island-i Brown Egyetemen oktatott, majd 1931-től posztdoktori ösztöndíjjal két évig Herman Muller laboratóriumában dolgozott és a világon elsőként kimutatta, hogy a röntgensugárzás egerekben kromoszómamutációkat okoz. Miután Muller 1932-ben Németországba távozott, Snell rövid ideig a Saint Louis-i Washington Egyetem munkatársa volt, majd 1935-ben csatlakozott a Maine állambeli Jackson Laboratoryhoz, melyet Castle professzor egyik tanítványa, Clarence C. Little alapított 1929-ben. Ekkor ez még csak egy kis, héttagú intézmény volt, de idővel az emlősgenetika kutatásának egyik világszerte elismert központjává vált. Snell egész pályafutása során a laboratórium munkatársa maradt.
A Jackson Laboratoryban Snell folytatta korábbi röntgensugaras munkáját, pontos elemzésnek vetette alá az általa megfigyelt kromoszómák között transzlokációt. A 30-as évek végén más kutatókkal közösen kidolgozta az egérgének nómenklatúráját. 1944-ben kezdett el foglalkozni a szövetátültetés genetikai hátterével. A brit Peter Gorerrel közösen megállapította, hogy a szervkilökődés mögött álló hisztokompatibilitást gének határozzák meg. Felfedezték, hogy nem egy gén, hanem egy géncsalád felelős a szövetek összeférhetőségét meghatározó antigénekért, melyet fő hisztokompatibilitási komplexnek (major histocompatibility complex, MHC) neveztek el (egerekben ez a H-2 komplex). Más kutatók emberben is megtalálták ezt a komplexet és kutatása nagyban hozzájárult a szervátültetések sikeréhez. Snell vezette be a hisztokompatibilitás kifejezést is és alapvető fontosságú kutatásaiért néha az immungenetika atyjának is nevezték.
Snell 1969-ben visszavonult a kutatástól és idejét tudományos, filozófiai és etikai cikkek és könyvek írására fordította.
Díjai
George D. Snell 1980-ban (a venezuelai születésű Baruj Benacerraffal és a francia Jean Daussettel megosztva) megkapta az orvostudományi Nobel-díjat "az immunológiai reakciókat szabályozó, genetikailag meghatározott sejtfelszíni struktúrák felfedezéséért". Egyéb elismerései:
- 1955 az Amerikai Orvostudományi Társulat Hekteon-érme
- 1962 A Bertner Alapítvány díja
- 1967 a Csehszlovák Tudományos Akadémia Gregor Mendel-érme
- 1976 a Gairdner Alapítvány díja
- 1978 a Nemzeti Rákkutató Intézet díja
- 1978 Wolf-díj
Tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Amerikai Tudományos Akadémiának, a Francia Természettudományi Akadémiának és az Amerikai Filozófiai Társaságnak.
Családja
George D. Snell 1935-ös Bar Harborba költözése után vette feleségül Rhoda Carsont, akitől három fia született: Thomas, Roy és Peter Snell. Snell rendszeresen sportolt, kedvencei a teniszezés és a síelés voltak.
George D. Snell 1996 június 6-án halt meg Bar Harbor-i otthonában, 92 éves korában.
Források
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasok |
---|
1901–1925 |
|
---|
1926–1950 |
- 1926: Johannes Fibiger
- 1927: Julius Wagner-Jauregg
- 1928: Charles Nicolle
- 1929: Christiaan Eijkman, Frederick Gowland Hopkins
- 1930: Karl Landsteiner
- 1931: Otto Heinrich Warburg
- 1932: Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian
- 1933: Thomas Hunt Morgan
- 1934: George Whipple, George Minot, William Parry Murphy
- 1935: Hans Spemann
- 1936: Henry Hallett Dale, Otto Loewi
- 1937: Szent-Györgyi Albert
- 1938: Corneille Heymans
- 1939: Gerhard Domagk
- 1943: Henrik Dam, Edward Adelbert Doisy
- 1944: Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser
- 1945: Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Howard Florey
- 1946: Hermann Joseph Muller
- 1947: Carl Ferdinand Cori, Gerty Cori, Bernardo Houssay
- 1948: Paul Hermann Müller
- 1949: Walter Rudolf Hess, António Egas Moniz
- 1950: Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench
|
---|
1951–1975 |
- 1951: Max Theiler
- 1952: Selman Waksman
- 1953: Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann
- 1954: John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins
- 1955: Hugo Theorell
- 1956: André Frédéric Cournand, Werner Forßmann, Dickinson W. Richards
- 1957: Daniel Bovet
- 1958: George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg
- 1959: Severo Ochoa, Arthur Kornberg
- 1960: Frank Macfarlane Burnet, Peter Medawar
- 1961: Békésy György
- 1962: Francis Crick, James D. Watson, Maurice Wilkins
- 1963: John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Huxley
- 1964: Konrad Emil Bloch, Feodor Lynen
- 1965: François Jacob, André Michel Lwoff, Jacques Monod
- 1966: Francis Peyton Rous, Charles Brenton Huggins
- 1967: Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald
- 1968: Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall Warren Nirenberg
- 1969: Max Delbrück, Alfred HersheySalvador Luria
- 1970: Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod
- 1971: Earl W. Sutherland, Jr.
- 1972: Gerald M. Edelman, Rodney Robert Porter
- 1973: Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen
- 1974: Albert Claude, Christian de Duve, George Emil Palade
- 1975: David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin
|
---|
1976–2000 |
- 1976: Baruch Samuel Blumberg, Daniel Carleton Gajdusek
- 1977: Roger Guillemin, Andrew Schally, Rosalyn Sussman Yalow
- 1978: Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith
- 1979: Allan McLeod Cormack, Godfrey Hounsfield
- 1980: Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell
- 1981: Roger W. Sperry, David Hunter Hubel, Torsten Wiesel
- 1982: Sune Bergström, Bengt Samuelsson, John Robert Vane
- 1983: Barbara McClintock
- 1984: Niels Kaj Jerne, Georges J. F. Köhler, César Milstein
- 1985: Michael Stuart Brown, Joseph L. Goldstein
- 1986: Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini
- 1987: Tonegava Szuszumu
- 1988: James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings
- 1989: John Michael Bishop, Harold E. Varmus
- 1990: Joseph Edward Murray, Edward Donnall Thomas
- 1991: Erwin Neher, Bert Sakmann
- 1992: Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs
- 1993: Richard J. Roberts, Phillip Allen Sharp
- 1994: Alfred G. Gilman, Martin Rodbell
- 1995: Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus
- 1996: Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel
- 1997: Stanley B. Prusiner
- 1998: Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad
- 1999: Günter Blobel
- 2000: Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel
|
---|
2001–2025 |
- 2001: Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Paul Nurse
- 2002: Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston
- 2003: Paul Lauterbur, Peter Mansfield
- 2004: Richard Axel, Linda Buck
- 2005: Barry Marshall, Robin Warren
- 2006: Andrew Fire, Craig Mello
- 2007: Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
- 2008: Harald zur Hausen, Françoise Barré-Sinoussi, Luc Montagnier
- 2009: Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider, Jack W. Szostak
- 2010: Robert Geoffrey Edwards
- 2011: Bruce Beutler, Ralph Steinman, Jules Hoffmann
- 2012: John B. Gurdon, Jamanaka
- 2013: James Rothman, Randy Schekman, Thomas Südhof
- 2014: John O’Keefe, May-Britt Moser, Edvard Moser
- 2015: William C. Campbell, Ómura Szatosi, Tu Ju-ju
- 2016: Ószumi Josinori
- 2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash, Michael W. Young
- 2018: James P. Allison, Hondzso Taszuku
- 2019: William Kaelin, Peter Ratcliffe, Gregg Semenza
- 2020: Harvey J. Alter, Michael Houghton, Charles M. Rice
- 2021: David Julius, Ardem Patapoutian
- 2022: Svante Pääbo
- 2023: Karikó Katalin, Drew Weissman
|
---|
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |