Charles Richet
Charles Robert Richet (Párizs, 1850. augusztus 26. – Párizs, 1935. december 4.) francia fiziológus, pszichológus, parapszichológus. Az anafilaxia kutatásában elért eredményeiért 1913-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült.
Élete
Tudományos pályafutása
Charles Richet 1850. augusztus 26-án született Párizsban. Apja, Alfred Richet a Sorbonne orvostudományi tanszékének sebészprofesszora volt, anyja Eugenie Richet (lánykori nevén Renouard). Charles is orvosnak tanult Párizsban, de unta az anatómiát és a sebészetet és szívesebben írt verseket és színdarabokat. 1869-ben megkapta orvosi diplomáját. 1872-ben tanúja volt egy hipnózisos kísérletnek és a későbbiekben ő is többször megpróbálkozott betegei hipnotikus gyógyításával. Foglalkozott a szövettannal és tanulmányozta a halak emésztési folyamatait. 1878-ban a tudományok doktora lett és tanársegédi állást kapott az egyetemen. A következő években elsősorban neurológiával, a testhőmérséklet idegi szabályozásával foglalkozott. 1887-ben a Sorbonne fiziológiaprofesszorává nevezték ki, ezt az állását egészen 1927-ig betöltötte. 1914-ben tagja lett a Francia Természettudományi Akadémiának, 1926-ban pedig megkapta a Becsületrendet.
24 éven keresztül (1878-1902 között) a Revue Scientifique főszerkesztője, 1917-től pedig a Journal de Physiologie et de Pathologie Générale társszerkesztője volt. Tudományos cikkeit élettan, élettani kémia, patológia és pszichológia témakörökben közölte.
Az 1880-as évek végén vakcinációs kísérleteket végzett és 1890-ben ő volt az első aki emberen próbálkozott szeroterápiával a tuberkulózis ellen. 1900-ban nyers hús és tej (zomoterápia) etetésével sikeresen kezelt tuberkulózissal megfertőzött kutyákat.
Az anafilaxia iránt 1888-ban kezdett érdeklődni, amikor egy kutya epiteliális daganatából új típusú Staphylococcus baktériumot izolált. A baktériummal beoltott nyulak elpusztultak, de a kísérleti kutyákon csak tályogokat okozott. Évek munkája után Richet 1902-ben közölte a jelenséget és vezette be az anafilaxia kifejezést. 1907-re kidolgozta a túlérzékenységi reakció általános elméletét is és 1913-ban eredményeit fiziológiai Nobel-díjjal jutalmazták.
Családja és személyisége
1877-ben feleségül vette Amélie Aubryt, akitől öt fia és két lánya született. Érdeklődése sokrétű volt, foglalkozott aviációs kísérletekkel, először a madarak röptét tanulmányozta, az 1890-es években együtt dolgozott a repülés úttörőjével, Victor Tatinnal. Az 1900-as években Louis Charles Bréguet helikopterkísérleteit finanszírozta. Richet meggyőződéses pacifista volt és több történelemkönyvet írt (néhányat álnéven) hogy bemutassa a háború pusztításait. Az első világháború idején sok időt töltött a front közelében és a vérplazma transzfúzióját próbálta tökéletesíteni. Charles Richet 1935. december 4-én halt meg Párizsban.
Parapszichológiai érdeklődése
Richet érdeklődött a parapszichológia, főleg a hipnózis és a hatodik érzék iránt. Rendszeresen részt vett spiritiszta szeánszokon és látogatta a kor híres (és mint utóbb kimutatták, csaló) médiumait, Eusapia Palladinot és Eva Carrière-t. 1891-ben megalapította Annales des sciences psychiques folyóiratot. Kapcsolatban állt olyan neves okkultistákkal és spiritisztákkal, mint Albert von Schrenck-Notzing, Frederic William Henry Myers vagy Gabriel Delanne.
1905 Charles Richet lett a brit Society for Psychical Research társulat elnöke. 1919 tiszteletbeli, 1929-ben pedig tényleges elnökévé választották a párizsi Nemzetközi Metafizikai Intézetnek (Institut Métapsychique International). Természettudósként racionális magyarázatot keresett az általa is megtapasztalt jelenségekre, elképzelése szerint az emberek egyfajta hatodik érzékkel képesek fogni a tárgyak és élőlények által kibocsátott rezgéseket, amit ő nevezett el ektoplazmának. A szellemek és kísértetek esetleges szerepét elvetette.
Magyarul megjelent művei
- Richet Károly: Az ördöngősök hajdan és napjainkban. Tanulmány; ford. Erdélyi Béla; Hügel, Nagyvárad, 1880
- Beteg lelkek. Regény; Országgyűlési Értesítő Ny., Bp., 1897 (A Magyar Újság regénycsarnoka)
- A háború múltja és a béke jövője; ford. Szmik Antal; Magyar Békeegyesület, Bp., 1912
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Richet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Biography of Charles Richet Nobelprize.org
- Charles Robert Richet Whonamedit? A dictionary of medical eponyms
- Richet, C. (1923). Thirty Years of Psychical Research. Translated from the second French edition. New York: Macmillan
- Richet, C. (nd, ca 1928). Our Sixth Sense. London: Rider
- Massimo Polidoro. (2001). Final Séance: The Strange Friendship Between Houdini and Conan Doyle. Prometheus Books. pp. 171–172. ISBN 978-1591020868
- Joe Nickell. (2007). Adventures in Paranormal Investigation. The University Press of Kentucky. p. 215. ISBN 978-0813124674
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasok |
---|
1901–1925 |
|
---|
1926–1950 |
- 1926: Johannes Fibiger
- 1927: Julius Wagner-Jauregg
- 1928: Charles Nicolle
- 1929: Christiaan Eijkman, Frederick Gowland Hopkins
- 1930: Karl Landsteiner
- 1931: Otto Heinrich Warburg
- 1932: Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian
- 1933: Thomas Hunt Morgan
- 1934: George Whipple, George Minot, William Parry Murphy
- 1935: Hans Spemann
- 1936: Henry Hallett Dale, Otto Loewi
- 1937: Szent-Györgyi Albert
- 1938: Corneille Heymans
- 1939: Gerhard Domagk
- 1943: Henrik Dam, Edward Adelbert Doisy
- 1944: Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser
- 1945: Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Howard Florey
- 1946: Hermann Joseph Muller
- 1947: Carl Ferdinand Cori, Gerty Cori, Bernardo Houssay
- 1948: Paul Hermann Müller
- 1949: Walter Rudolf Hess, António Egas Moniz
- 1950: Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench
|
---|
1951–1975 |
- 1951: Max Theiler
- 1952: Selman Waksman
- 1953: Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann
- 1954: John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins
- 1955: Hugo Theorell
- 1956: André Frédéric Cournand, Werner Forßmann, Dickinson W. Richards
- 1957: Daniel Bovet
- 1958: George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg
- 1959: Severo Ochoa, Arthur Kornberg
- 1960: Frank Macfarlane Burnet, Peter Medawar
- 1961: Békésy György
- 1962: Francis Crick, James D. Watson, Maurice Wilkins
- 1963: John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Huxley
- 1964: Konrad Emil Bloch, Feodor Lynen
- 1965: François Jacob, André Michel Lwoff, Jacques Monod
- 1966: Francis Peyton Rous, Charles Brenton Huggins
- 1967: Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald
- 1968: Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall Warren Nirenberg
- 1969: Max Delbrück, Alfred HersheySalvador Luria
- 1970: Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod
- 1971: Earl W. Sutherland, Jr.
- 1972: Gerald M. Edelman, Rodney Robert Porter
- 1973: Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen
- 1974: Albert Claude, Christian de Duve, George Emil Palade
- 1975: David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin
|
---|
1976–2000 |
- 1976: Baruch Samuel Blumberg, Daniel Carleton Gajdusek
- 1977: Roger Guillemin, Andrew Schally, Rosalyn Sussman Yalow
- 1978: Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith
- 1979: Allan McLeod Cormack, Godfrey Hounsfield
- 1980: Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell
- 1981: Roger W. Sperry, David Hunter Hubel, Torsten Wiesel
- 1982: Sune Bergström, Bengt Samuelsson, John Robert Vane
- 1983: Barbara McClintock
- 1984: Niels Kaj Jerne, Georges J. F. Köhler, César Milstein
- 1985: Michael Stuart Brown, Joseph L. Goldstein
- 1986: Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini
- 1987: Tonegava Szuszumu
- 1988: James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings
- 1989: John Michael Bishop, Harold E. Varmus
- 1990: Joseph Edward Murray, Edward Donnall Thomas
- 1991: Erwin Neher, Bert Sakmann
- 1992: Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs
- 1993: Richard J. Roberts, Phillip Allen Sharp
- 1994: Alfred G. Gilman, Martin Rodbell
- 1995: Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus
- 1996: Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel
- 1997: Stanley B. Prusiner
- 1998: Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad
- 1999: Günter Blobel
- 2000: Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel
|
---|
2001–2025 |
- 2001: Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Paul Nurse
- 2002: Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston
- 2003: Paul Lauterbur, Peter Mansfield
- 2004: Richard Axel, Linda Buck
- 2005: Barry Marshall, Robin Warren
- 2006: Andrew Fire, Craig Mello
- 2007: Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
- 2008: Harald zur Hausen, Françoise Barré-Sinoussi, Luc Montagnier
- 2009: Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider, Jack W. Szostak
- 2010: Robert Geoffrey Edwards
- 2011: Bruce Beutler, Ralph Steinman, Jules Hoffmann
- 2012: John B. Gurdon, Jamanaka
- 2013: James Rothman, Randy Schekman, Thomas Südhof
- 2014: John O’Keefe, May-Britt Moser, Edvard Moser
- 2015: William C. Campbell, Ómura Szatosi, Tu Ju-ju
- 2016: Ószumi Josinori
- 2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash, Michael W. Young
- 2018: James P. Allison, Hondzso Taszuku
- 2019: William Kaelin, Peter Ratcliffe, Gregg Semenza
- 2020: Harvey J. Alter, Michael Houghton, Charles M. Rice
- 2021: David Julius, Ardem Patapoutian
- 2022: Svante Pääbo
- 2023: Karikó Katalin, Drew Weissman
|
---|
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |