Erwin Neher
Erwin Neher (Landsberg am Lech, 1944. március 20. –) német biofizikus. 1991-ben Bert Sakmann-nal együtt elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a sejtek ioncsatornáinak működését illető felfedezéseiért és a folt-feszültségzár (patch clamp) méréstechnika kidolgozásáért.
Tanulmányai
Erwin Neher a felső-bajorországi Landsberg am Lech városban született 1944. március 20-án. Apja Franz Xaver Neher, egy tejüzem vezetőségi tagja, anyja Elisabeth Pfeiffer tanárnő volt. Erwin volt a legfiatalabb gyerek a családban két nővére után. Gyermekkorát a Münchentől 70 km-re fekvő kisvárosban, Buchloéban töltötte. Tízéves korától a közeli Mindelheimben a katolikus Marista Iskolatestvérekhez járt. Mivel kedvenc tantárgyai a fizika és matematika volt, de az élőlények is érdekelték, már a gimnáziumban elhatározta, hogy biofizikus lesz. 1963-ban beiratkozott a Müncheni Technikai Főiskola fizika szakára. Miután megszerezte a BSc fokozatot, 1966-ban Fulbright-ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, a Wisconsin–Madison Egyetemen tanult tovább. 1967-ben már MSc diplomával tért vissza Münchenbe, ahol a Max Planck Pszichiátriai Intézetben kezdte kutatni az idegsejtek szinapszisait és a membránjaikban mérhető ionáramokat. Itt is ismerkedett meg a hasonló témán dolgozó Bert Sakmann doktorandusszal. Sakmann ezután Londonban, a leendő Nobel-díjas Bernard Katznál tanult tovább.
Tudományos munkássága
Miután megszerezte a doktori címet, Neher a müncheni Max Planck Intézetben kutatta az ioncsatornák működését, majd 1972-ben a göttingeni Max Planck Intézetben dolgozott tovább, 1973-tól Sakmann-nal közösen. Neher a mesterséges membránok ioncsatornáját vizsgálta ekkor, Sakmann pedig az ideg-izom kapcsolat szakértőjének számított. Közösen elkezdtek kidolgozni egy olyan technikát, amivel a sejt egyetlen ioncsatornájának működése is mérhető; munkájuk eredménye, a folt-feszültségzár (patch clamp) módszer végül 1976-ban jelent meg, amikor Neher egyéves ösztöndíjjal a Yale Egyetemen tartózkodott. Visszatérte után az intézet vezetése külön laboratóriumot biztosított számukra ahol tökéletesítették a módszert.
Neher érdeklődése 1983 után az ioncsatornákról a sejt belseje felé fordult és az olyan idegingerületekre adott sejtválaszt kutatta, mint a hormonelválasztás vagy a neurotranszmitterek szekréciója. Ugyanebben az évben kinevezték a membrán-biofizika tanszék élére, amelyet aztán egészen 2011-ig vezetett. Emellett a Göttingeni Egyetem professzora és a göttingeni Európai Idegtudományi Intézet egyik vezetője volt.
Elismerései
Erwin Neher Szegeden, a Farmakológiai Intézetben
Erwin Neher és Bert Sakmann a patch clamp technika kidolgozásáért 1991-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült. Ezenkívül számos elismerésben részesült, többek között 1977-ben a Német Fiziko-kémiai Társaság díját, 1982-ben a New York-i Tudományos Akadémia Lamport-díját, 1986-ban a Columbia Egyetem Gross-Horwitz díját és a német Leibniz-díjat, 1991-ben pedig az Amerikai Idegtudományi Társulat Gerard-díját nyerte el. Számos egyetem – az Alicantei Egyetem és a Wisconsini Egyetem 1993-ban, a Müncheni Műegyetem, a Madridi Egyetem és a kínai Huazhong Tudományegyetem 1994-ben, az argentin Bahía Blanca-i Egyetem 1995-ben, a Római Egyetem 1996-ban és a Jeruzsálemi Héber Egyetem 1999-ben – választotta díszdoktorává.
Családja
Erwin Neher 1978-ban házasodott össze Eva-Maria Ruhr mikrobiológussal. Öt gyermekük született, Richard, Benjamin, Carola, Sigmund és Margret.
Források
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasok |
---|
1901–1925 |
|
---|
1926–1950 |
- 1926: Johannes Fibiger
- 1927: Julius Wagner-Jauregg
- 1928: Charles Nicolle
- 1929: Christiaan Eijkman, Frederick Gowland Hopkins
- 1930: Karl Landsteiner
- 1931: Otto Heinrich Warburg
- 1932: Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian
- 1933: Thomas Hunt Morgan
- 1934: George Whipple, George Minot, William Parry Murphy
- 1935: Hans Spemann
- 1936: Henry Hallett Dale, Otto Loewi
- 1937: Szent-Györgyi Albert
- 1938: Corneille Heymans
- 1939: Gerhard Domagk
- 1943: Henrik Dam, Edward Adelbert Doisy
- 1944: Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser
- 1945: Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Howard Florey
- 1946: Hermann Joseph Muller
- 1947: Carl Ferdinand Cori, Gerty Cori, Bernardo Houssay
- 1948: Paul Hermann Müller
- 1949: Walter Rudolf Hess, António Egas Moniz
- 1950: Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench
|
---|
1951–1975 |
- 1951: Max Theiler
- 1952: Selman Waksman
- 1953: Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann
- 1954: John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins
- 1955: Hugo Theorell
- 1956: André Frédéric Cournand, Werner Forßmann, Dickinson W. Richards
- 1957: Daniel Bovet
- 1958: George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg
- 1959: Severo Ochoa, Arthur Kornberg
- 1960: Frank Macfarlane Burnet, Peter Medawar
- 1961: Békésy György
- 1962: Francis Crick, James D. Watson, Maurice Wilkins
- 1963: John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Huxley
- 1964: Konrad Emil Bloch, Feodor Lynen
- 1965: François Jacob, André Michel Lwoff, Jacques Monod
- 1966: Francis Peyton Rous, Charles Brenton Huggins
- 1967: Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald
- 1968: Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall Warren Nirenberg
- 1969: Max Delbrück, Alfred HersheySalvador Luria
- 1970: Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod
- 1971: Earl W. Sutherland, Jr.
- 1972: Gerald M. Edelman, Rodney Robert Porter
- 1973: Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen
- 1974: Albert Claude, Christian de Duve, George Emil Palade
- 1975: David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin
|
---|
1976–2000 |
- 1976: Baruch Samuel Blumberg, Daniel Carleton Gajdusek
- 1977: Roger Guillemin, Andrew Schally, Rosalyn Sussman Yalow
- 1978: Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith
- 1979: Allan McLeod Cormack, Godfrey Hounsfield
- 1980: Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell
- 1981: Roger W. Sperry, David Hunter Hubel, Torsten Wiesel
- 1982: Sune Bergström, Bengt Samuelsson, John Robert Vane
- 1983: Barbara McClintock
- 1984: Niels Kaj Jerne, Georges J. F. Köhler, César Milstein
- 1985: Michael Stuart Brown, Joseph L. Goldstein
- 1986: Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini
- 1987: Tonegava Szuszumu
- 1988: James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings
- 1989: John Michael Bishop, Harold E. Varmus
- 1990: Joseph Edward Murray, Edward Donnall Thomas
- 1991: Erwin Neher, Bert Sakmann
- 1992: Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs
- 1993: Richard J. Roberts, Phillip Allen Sharp
- 1994: Alfred G. Gilman, Martin Rodbell
- 1995: Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus
- 1996: Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel
- 1997: Stanley B. Prusiner
- 1998: Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad
- 1999: Günter Blobel
- 2000: Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel
|
---|
2001–2025 |
- 2001: Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Paul Nurse
- 2002: Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston
- 2003: Paul Lauterbur, Peter Mansfield
- 2004: Richard Axel, Linda Buck
- 2005: Barry Marshall, Robin Warren
- 2006: Andrew Fire, Craig Mello
- 2007: Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
- 2008: Harald zur Hausen, Françoise Barré-Sinoussi, Luc Montagnier
- 2009: Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider, Jack W. Szostak
- 2010: Robert Geoffrey Edwards
- 2011: Bruce Beutler, Ralph Steinman, Jules Hoffmann
- 2012: John B. Gurdon, Jamanaka
- 2013: James Rothman, Randy Schekman, Thomas Südhof
- 2014: John O’Keefe, May-Britt Moser, Edvard Moser
- 2015: William C. Campbell, Ómura Szatosi, Tu Ju-ju
- 2016: Ószumi Josinori
- 2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash, Michael W. Young
- 2018: James P. Allison, Hondzso Taszuku
- 2019: William Kaelin, Peter Ratcliffe, Gregg Semenza
- 2020: Harvey J. Alter, Michael Houghton, Charles M. Rice
- 2021: David Julius, Ardem Patapoutian
- 2022: Svante Pääbo
- 2023: Karikó Katalin, Drew Weissman
|
---|
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |