Ómura Szatosi

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Ómura Szatosi
Született	1935. július 12. (89 éves) Niraszaki
Állampolgársága	japán
Foglalkozása	biokémikus, mikrobiológus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Jamanasi Egyetem Tokiói Tudományegyetem
Kitüntetései	orvosi Nobel-díj (2015)
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Ómura Szatosi témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ómura Szatosi, japánul 大村 智, Hepburn-átírással Ōmura Satoshi (Niraszaki, 1935. július 12. –) japán biokémikus és mikrobiológus. Az ivermektin parazitaellenes gyógyszerhatóanyag kifejlesztésében játszott szerepéért 2015-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat.

Ómura Szatosi 1935. július 12-én született a Jamanasi prefektúrához tartozó Niraszaki kisvárosban. Apja a település egyik megbecsült gazdája volt, anyja az általános iskolában tanított. Szatosi a legidősebb fiuk volt. A középiskolában versenyszerűen sportolt, a sífutást gyakorolta. A Jamanasi Egyetemen tanult, majd miután befejezte az alapképzést, egy tokiói főiskolán oktatott természettudományt és tornát. 1960-ban elhatározta hogy tovább fejleszti tanári képességeit és beiratkozott a Tokiói Tanárképző Egyetemre (ma Cukubai Egyetem), onnan pedig egy évvel később átiratkozott a Tokiói Tudományegyetem kémia szakára. Szerves kémiát tanult és az ország akkor egyetlen NMR-készülékével megtanulta a molekulák szerkezetének meghatározását. 1963-ban megszerezte mesterdiplomáját, 1968-ban gyógyszerészeti PhD-ját, 1970-ben pedig egy újabb, kémiai doktori fokozatot a Tokiói Egyetemen.

Tanulmányai mellett 1963-tól a Jamanasi Egyetem fermentációs technológiai tanszékén kezdett el dolgozni tudományos munkatársként, ahol a borkészítés mikrobiológiáját kutatta. Két évvel később a Kitaszato Intézetnél, a világszerte ismert mikrobiológiai kutatóközpontnál folytatta munkáját, ahol a mikroorganizmusok által termelt hatóanyagok (elsőként a leukomicin) szerkezetét határozta meg NMR segítségével. Doktori fokozatának megszerzése után oktatni kezdett a Kitaszato Egyetemen. Ómura 1968 és 2007 között (amikor professor emeritusként visszavonult) a Kitaszato Intézetben és az egyetemen maradt és 1990 után ellátta az intézet és az egyetem (a két intézmény 2008-ban egyesült) igazgatói tisztségét is.

Ómura a 60-as évek végétől arra koncentrált, hogy új, baktériumok által termelt hatóanyagokat fedezzen fel. Új, innovatív módszereket vezetett be, pl. előzetes kémiai szűréssel kiválasztotta azokat a baktériumokat, amelyek alkaloidot termelnek, és ezután sejttenyészeteken meghatározta biológiai aktivitásukat és esetleges egészségügyi felhasználásukat. Így sikerült azonosítania a cerulenin antibiotikumot, ami gátolja a zsírsavak bioszintézisét, majd a sztaurosporint, ami a protein-kinázok működését állítja le. Szintén ő fedezte fel a koleszterin bioszintézisét akadályozó hymeglusint, az acetil-CoA-t gátló triakszint és az elsősorban kutatásban alkalmazott, proteoszómákat leállító laktacisztint.

1971-ben Kanadába és az Egyesült Államokba látogatott kutatási szabadságra, amit meg kellett rövidítenie, mert rábízták az intézet megüresedő kutatási igazgatói posztját. Amerikában sikerült néhány közös kutatásfinanszírozási szerződést kötnie, többek között a Merck gyógyszercéggel. Amikor 1974-ben Ómura a Streptomyces avermitilis talajlakó baktériumban a fonálférgek lárváit elpusztító hatóanyagot talált, a Mercknek küldte el további azonosításra. A gyógyszercégnél William Campbell parazitológus egy hatóanyagcsaládot, az avermektineket izolálta a baktériumból. A család leghatékonyabb tagjának az ivermektin bizonyult amely hamarosan a világ legfontosabb fonálféreg-ellenes gyógyszereként segített olyan trópusi betegségek, mint a folyami vakság és az elefantiázis visszaszorításában.

A későbbiekben Ómura és munkatársai mutációanalízissel azonosították mind a 17 gént, amely részt vesz az avermektinek bioszintézisében. Mikrobiológiai kutatásaik során 53 új baktériumfajt és 13 új nemzetséget fedeztek fel (többek között a Kitasatosporiát, Longisporát és Arbophomát). Összesen mintegy 500 új, baktériumok termelte vegyületet azonosítottak, amelyekből 26-ot alkalmaztak a gyógyászatban, mezőgazdaságban vagy a kutatásban. Ómura több mint 1100 tudományos közleményben számolt be eredményeiről.

2015-ben a patogén fonálférgek visszaszorítására tett erőfeszítéseikért Ómura Szatosinak és William Campbellnek ítélték meg az orvostudományi Nobel-díj felét (másik felét a kínai Tu Ju-ju kapta egy új maláriagyógyszerért).

• 1985 – Hoechst-Roussel Díj
• 1986 – a Japán Gyógyszerészeti Társaság díja
• 1988 – Uehara-díj
• 1990 – a Japán Akadémia díja
• 1992 – Japán Érdemrend bíbor szalaggal
• 1995 – Fudzsivara-díj
• 1997 – Robert Koch-díj
• 1998 – Mahidol herceg-díj
• 2000 – a Japán Kémiai Társaság Nakanisi-díja
• 2005 – az Amerikai Kémiai Társaság Ernest Guenther-díja
• 2007 – Hamao Umezava-emlékdíj
• 2008 – Francia Becsületrend
• 2010 – Tetrahedron-díj
• 2011 – Arima-díj
• 2011 – a Szent Kincs-rend arany és ezüst csillaga
• 2014 – a Gairdner Alapítvány egészségügyi díja
• 2015 – Fiziológiai és orvosi Nobel-díj

Ómura Szatosi tagja a német Leopoldina Tudományos Akadémiának (1992), az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának (1999), a Japán Akadémiának (2001), a Francia Természettudományi Akadémiának (2002), az Orosz Tudományos Akadémiának (2005), a brit Kémiai Királyi Társaságnak, (2005), az Academia Europaea-nak (2005) és a Kínai Műszaki Akadémiának (2006).

Ómura még egyetemistaként vette feleségül a matematikatanár Fumikót. Lányuk, Ikujo 1973-ban született. A sífutással felhagyott, helyette lelkes golfozó lett. A japán művészet igen aktív gyűjtője és 14 éven át volt a Josibi Női Művészeti Egyetem elnöke. Az általa megvásárolt műalkotásokat kórházak és laboratóriumokban állították ki, 2007-ben pedig szülővárosában, Niraszakiban 700 millió jenes költséggel magánmúzeumot nyitott.

• Satoshi Ōmura – Biographical Nobelprize.org
• Ōmura Satoshi Encyclopaedia Britannica
• Defeating Diseases with Help from Microbes JapanGov
• Omura stunned by unexpected Nobel win The Japan Times 2015. október 6.