Willem Einthoven
Willem Einthoven (Semarang, 1860. május 21. – Leiden, 1927. szeptember 29.) holland orvos, fiziológus. 1924-ben elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat „az elektrokardiogram mechanizmusának felfedezéséért”.
Életpályája
Családja harmadik gyermekeként, 1860. május 21-én született Semarang városában, az akkor holland gyarmat Jáván. Apja az orvos Jacob Einthoven, anyja Louise de Vogel, a Holland Kelet-Indiák pénzügyi direktorának lánya volt. Apjának szefárd zsidó ősei a 15. században menekültek Hollandiába a spanyol inkvizíció elől. Amikor Willem hatéves volt, apja meghalt. Négy évvel később anyja mind a hat gyermekével visszaköltözött Hollandiába, s Utrechtben telepedtek le.
A középiskola befejezése után, 1878-ban apja nyomdokaiba lépve az Utrechti Egyetemen tanult orvostudományt. Már diákkorában is írt két figyelemfelkeltő tanulmányt a könyökízületről és a sztereoszkópiáról. Kiváló képességeit mutatja, hogy még azelőtt kinevezték A. Heynsius, a Leideni Egyetem élettanprofesszorának utódjául, mielőtt 1886 januárjában megkapta volna diplomáját. Egészen 1927-ig, élete végéig az egyetem tanára maradt.
Első fontosabb kutatási eredményét 1892-ben közölte a hörgők izmainak új módszerrel való vizsgálatáról és az asthma nervosumról. Érdeklődött az optika és a szem élettana, elektromos jelenségei iránt is.
Az elektrokardiográf
Korai EKG-készülék
Legfontosabb felfedezését akkor tette, amikor 1908-ban a szívzörejeket szerette volna minél pontosabban regisztrálni egy Lippman-elektrométer segítségével. Hogy tökéletesíthesse méréseit, kifejlesztett egy húros galvanométert, és alapos analízis alá vette az Augustus Waller által már korábban felfedezett elektrokardiogramot. A szív elektromos jelenségeit már előtte is képesek voltak mérni, de a pontos vizsgálatokhoz közvetlenül a szívre kellett helyezni az elektródákat. Műszerének tökéletesítése és továbbfejlesztése három évébe telt, de amikor készen lett vele, készülékével nemcsak a szív elektromos aktivitását, hanem a test egyéb elektromos jelenségeit, a szemideg, a periferiális és szimpatikus idegeket is képes volt tanulmányozni. Einthoven elektrokardiográfja nagy előrelépést jelentett, de a mai fogalmak szerint meglehetősen kényelmetlen volt használni; a páciens lábát sóoldatba merítették és a 270 kilós készülék működtetéséhez öt személyre volt szükség. Mindenesetre Einthoven az elektrokardiográfiát hosszas munkával a klinikumban is használható diagnosztikus eszközzé tette, és ezért 1924-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat.
Eredményeit megpróbálta továbbfejleszteni az akusztika területén: 1923-ban megalkotta a húros fonográfot.
Családja és személyisége
Lelkes híve volt a 19. század második felében kibontakozó testedzési mozgalomnak. Kollégáit is igyekezett bevonni ebbe a tevékenységébe, maga elnöke volt a torna- és vívóegyletnek, és egyik alapítója az utrechti evezősklubnak. Első, könyökízülettel foglalkozó munkáját is egy sportsérülése inspirálta.
1886-ban feleségül vette unokatestvérét, Frédérique Jeanne Louise de Vogelt. Négy gyermekük született, fiából, Willemből kiváló elektromérnök lett, aki továbbfejlesztette apja húros galvanométerét.
Willem Einthoven hosszas betegség után, 1927. szeptember 27-én gyomorrákban halt meg, Leidenben.
Források
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasok |
---|
1901–1925 |
|
---|
1926–1950 |
- 1926: Johannes Fibiger
- 1927: Julius Wagner-Jauregg
- 1928: Charles Nicolle
- 1929: Christiaan Eijkman, Frederick Gowland Hopkins
- 1930: Karl Landsteiner
- 1931: Otto Heinrich Warburg
- 1932: Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian
- 1933: Thomas Hunt Morgan
- 1934: George Whipple, George Minot, William Parry Murphy
- 1935: Hans Spemann
- 1936: Henry Hallett Dale, Otto Loewi
- 1937: Szent-Györgyi Albert
- 1938: Corneille Heymans
- 1939: Gerhard Domagk
- 1943: Henrik Dam, Edward Adelbert Doisy
- 1944: Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser
- 1945: Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Howard Florey
- 1946: Hermann Joseph Muller
- 1947: Carl Ferdinand Cori, Gerty Cori, Bernardo Houssay
- 1948: Paul Hermann Müller
- 1949: Walter Rudolf Hess, António Egas Moniz
- 1950: Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench
|
---|
1951–1975 |
- 1951: Max Theiler
- 1952: Selman Waksman
- 1953: Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann
- 1954: John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins
- 1955: Hugo Theorell
- 1956: André Frédéric Cournand, Werner Forßmann, Dickinson W. Richards
- 1957: Daniel Bovet
- 1958: George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg
- 1959: Severo Ochoa, Arthur Kornberg
- 1960: Frank Macfarlane Burnet, Peter Medawar
- 1961: Békésy György
- 1962: Francis Crick, James D. Watson, Maurice Wilkins
- 1963: John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Huxley
- 1964: Konrad Emil Bloch, Feodor Lynen
- 1965: François Jacob, André Michel Lwoff, Jacques Monod
- 1966: Francis Peyton Rous, Charles Brenton Huggins
- 1967: Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald
- 1968: Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall Warren Nirenberg
- 1969: Max Delbrück, Alfred HersheySalvador Luria
- 1970: Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod
- 1971: Earl W. Sutherland, Jr.
- 1972: Gerald M. Edelman, Rodney Robert Porter
- 1973: Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen
- 1974: Albert Claude, Christian de Duve, George Emil Palade
- 1975: David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin
|
---|
1976–2000 |
- 1976: Baruch Samuel Blumberg, Daniel Carleton Gajdusek
- 1977: Roger Guillemin, Andrew Schally, Rosalyn Sussman Yalow
- 1978: Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith
- 1979: Allan McLeod Cormack, Godfrey Hounsfield
- 1980: Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell
- 1981: Roger W. Sperry, David Hunter Hubel, Torsten Wiesel
- 1982: Sune Bergström, Bengt Samuelsson, John Robert Vane
- 1983: Barbara McClintock
- 1984: Niels Kaj Jerne, Georges J. F. Köhler, César Milstein
- 1985: Michael Stuart Brown, Joseph L. Goldstein
- 1986: Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini
- 1987: Tonegava Szuszumu
- 1988: James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings
- 1989: John Michael Bishop, Harold E. Varmus
- 1990: Joseph Edward Murray, Edward Donnall Thomas
- 1991: Erwin Neher, Bert Sakmann
- 1992: Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs
- 1993: Richard J. Roberts, Phillip Allen Sharp
- 1994: Alfred G. Gilman, Martin Rodbell
- 1995: Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus
- 1996: Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel
- 1997: Stanley B. Prusiner
- 1998: Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad
- 1999: Günter Blobel
- 2000: Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel
|
---|
2001–2025 |
- 2001: Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Paul Nurse
- 2002: Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston
- 2003: Paul Lauterbur, Peter Mansfield
- 2004: Richard Axel, Linda Buck
- 2005: Barry Marshall, Robin Warren
- 2006: Andrew Fire, Craig Mello
- 2007: Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
- 2008: Harald zur Hausen, Françoise Barré-Sinoussi, Luc Montagnier
- 2009: Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider, Jack W. Szostak
- 2010: Robert Geoffrey Edwards
- 2011: Bruce Beutler, Ralph Steinman, Jules Hoffmann
- 2012: John B. Gurdon, Jamanaka
- 2013: James Rothman, Randy Schekman, Thomas Südhof
- 2014: John O’Keefe, May-Britt Moser, Edvard Moser
- 2015: William C. Campbell, Ómura Szatosi, Tu Ju-ju
- 2016: Ószumi Josinori
- 2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash, Michael W. Young
- 2018: James P. Allison, Hondzso Taszuku
- 2019: William Kaelin, Peter Ratcliffe, Gregg Semenza
- 2020: Harvey J. Alter, Michael Houghton, Charles M. Rice
- 2021: David Julius, Ardem Patapoutian
- 2022: Svante Pääbo
- 2023: Karikó Katalin, Drew Weissman
|
---|
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |