Edward Adelbert Doisy

Ma a Edward Adelbert Doisy-ről szeretnék beszélni veled. Ez a téma manapság rendkívül fontos és aktuális, hiszen jelentős hatással van életünkre. Ebben a cikkben a Edward Adelbert Doisy-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Edward Adelbert Doisy hogyan fejlődött az idők során, és milyen következményekkel jár a jövőre nézve. Kétségtelen, hogy a Edward Adelbert Doisy olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, ezért arra kérek mindenkit, hogy folytassa az olvasást, hogy többet tudjon meg erről az izgalmas témáról.

Edward Adelbert Doisy
Született1893. november 13.
Hume, Illinois
Elhunyt1986. október 23. (92 évesen)
Saint Louis, Missouri
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozásabiokémikus
IskoláiIllinois-i Egyetem
Harvard Egyetem
KitüntetéseiOrvosi Nobel-díj (1943)
SírhelyeOak Hill Cemetery[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Adelbert Doisy témájú médiaállományokat.

Edward Adelbert Doisy (Hume, Illinois, 1893. november 13. – Saint Louis, Missouri, 1986. október 23.) amerikai biokémikus. 1943-ban Henrik Dammal közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a K-vitamin felfedezéséért.

Élete

Edward Doisy az Illinois állambeli Hume városában született 1893. november 13-án Edward Perez Doisy kereskedelmi ügynök és felesége, Ada Alley gyermekeként. Doisy az Illinoisi Egyetemre járt, ahol 1914-ben B.Sc., 1916-ban pedig M. Sc. oklevelet kapott. Ezután a Harvardon tanult biokémiát, de 1917-ben bevonult a hadseregbe és az első világháborúban mint katonaorvos szolgált. 1919-ben visszatért az egyetemre és 1920-ban PhD fokozatot szerzett.

1919-től 1923-ig a St. Louisi Washington Egyetemen dolgozott és gyorsan emelkedett a ranglétrán előadótól adjunktusig, 1923-ban pedig a St. Louisi Egyetem orvostudományi szakán lett a biokémia professzora. Egy évvel később kinevezték a biokémiai tanszék vezetőjévé, ahol egészen 1965-ös visszavonulásáig megmaradt.

Tudományos munkássága

Doisy kutatásai elsősorban a szexhormonokra és a K-vitaminra irányultak. Edgar Allennel közösen továbbfejlesztette a vaginális kenet citológiai feldolgozását, hogy tanulmányozhassa patkányokban az ösztrogének hatását.

1929-1930-ban izolálta az első ismert női szteroidhormont, az ösztront. Vele egyidejűleg Adolf Butenandt is megoldotta a problémát, de csak a német kapott érte kémiai Nobel-díjat 1939-ben.

1936-ban ösztradiolt izolált sertések petefészkéből és megbecsülte koncentrációját a tüszők liquorjában.

Miután a dán Henrik Dam felfedezte a K-vitamint, Doisy 1936-ban foglalkozni kezdett az anyaggal és kimutatta, hogy két változata létezik, a K1 és K2 vitaminok. Az elsőt lucernából, a másodikat halból izolálta. Megállapította a molekulájuk szerkezetét és a K1-et sikeresen szintetizálta is, amivel lehetővé tette olcsó gyógyszerként való alkalmazását a vérzékenységben szenvedő betegek számára.

A K-vitaminnal végzett munkájáért Doisy 1943-ban – Henrik Dammal megosztva – elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat.

Doisy és munkatársai kidolgozták az inzulin egy olyan formáját, amellyel hatékonyabban lehetett kezelni a cukorbetegséget, ezen felül kutatták az antibiotikumok hatásmódját és az epesavak metabolizmusát.

Edward Doisyt díszdoktorává avatta a Yale, St. Louisi Washington, Chicagói, Illinoisi, St. Louisi, valamint a Párizsi Egyetemek. 1965-ben, visszavonulása alkalmából az egyetem róla nevezte el a biokémiai tanszéket, amelynek majdnem negyven évig volt a vezetője.

Családja

Edward Doisy 1918-ban házasodott össze Alice Ackerttel. Négy fiuk született, Edward Jr., Robert, Philip és Richard.

Edward Adelbert Doisy 1986. október 23-án hunyt el szívelégtelenségben, 3 héttel a 93. születésnapja előtt.

Jegyzetek

  1. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave