John Robert Vane
Sir John Robert Vane (Tardebigge, 1927. március 29. – Farnborough, 2004. november 19.) angol farmakológus. 1982-ben Sune Bergströmmel és Bengt Samuelssonnal megosztva megkapta az orvostudományi Nobel-díjat a prosztaglandinok kutatásában elért eredményeiért.
Pályája
A worcestershire-i Tardebigge faluban született 1927. március 29-én, Maurice és Frances Vane három gyermeke közül a legfiatalabbként. Apai nagyapja Oroszországból költözött Angliába. A család később Birmingham egyik külvárosába költözött, John itt nőtt fel és végezte el iskoláit. 12 évesen kémiakészletet kapott karácsonyra, de a konyhában való kísérletezéstől szülei eltiltották, miután egy kisebb robbantással telefröcskölte a frissen festett falat. Cserébe apja, aki szállítható épületek készítésével foglalkozott, egy kerti faházban rendezett be neki laboratóriumot. Miután 1944-ben befejezte a középiskolát a Birminghami Egyetemen kémiát kezdett tanulni, de lelkesedése hamar lelohadt, mert kísérletekre alig került sor. Így, amikor lehetősége nyílott rá, 1946-ban átment az Oxfordi Egyetemre, hogy farmakológiával foglalkozzon. Oxfordban Harold Burnhöz csatlakozott, aki farmakológiai iskolát teremtett és Vane érdeklődését is felkeltette tárgya iránt.
1948-ban megszerezte BSc oklevelét és néhány hónapig tudományos munkatárs volt a Sheffieldi Egyetemen, de hamarosan visszatért Oxfordba tanulmányai folytatására. 1953-ban megkapta doktori címét és családjával együtt Amerikába költözött, ahol a Yale Egyetem farmakológiai tanszékén kapott állást. Két évvel később, 1955-ben visszatért az Egyesült Királyságba és a Londoni Egyetem Orvosi Alapkutatások Intézetében kezdett dolgozni, ahol aztán 18 évig maradt. 1959-ben kinevezték a kísérletes farmakológia professzorává.
Tudományos tevékenysége
John Vane és Salvador Moncada a 60-as években
John Vane hormonokkal és hormonszerű anyagokkal foglalkozott. Kidolgozott egy módszert, amellyel a vérben vagy egyéb folyadékokban gyorsan és folyamatosan mérni lehetett ezek koncentrációját. A 60-as évek közepétől kezdte kutatni a prosztaglandinok biológiai hatásait és 1971-ben felfedezte, hogy az aszpirin azért csillapítja a fájdalmat és a gyulladásokat, mert a ciklooxigenáz enzim blokkolásával gátolja egyes prosztaglandinok képződését. Ennek révén tisztázódott az aszpirin vérrögképződést gátoló és infarktusmegelőző hatásának mechanizmusa is.
1973-ban elfogadta a Wellcome gyógyszergyártó cég kutatási és fejlesztési igazgatói állásajánlatát. Munkatársai közül néhányat szintén magával vitt, ők képezték az alapját az általa szervezett prosztaglandin kutatócsoportnak, amelynek segítségeével Vane és Salvador Moncada felfedezte a prosztaciklint.
1985-ben az iparból visszatért a tudományos életbe és a londoni St. Bartholomew's Hospital bázisán létrehozta a William Harvey Kutatóintézetet. Az intézetben elsősorban a ciklooxigenáz, nitrogén-monoxid és az endothelin érrendszerre gyakorolt hatását kutatta.
Elismerései
A prosztaglandinok kutatásában elért sikereiért 1982-ben a (svéd Sune Bergströmmel és Bengt Samuelssonnal megosztva) orvostudományi Nobel-díjban részesült. Ezenfelül 1977-ben megkapta az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjat, 1980-ban a Ciba Geigy Drew-díjat, 1984-ben pedig az angol királynő lovaggá ütötte.
Családja
1948-ban házasodott össze Elizabeth Daphne Page-dzsel. Két lányuk született, Nicola és Miranda.
2004. november 19-én halt meg a farnborough-i Princess Royal University Hospital-ban 77 évesen, miután csípőtörése után tüdőgyulladás lépett fel nála.
Források
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasok |
---|
1901–1925 |
|
---|
1926–1950 |
- 1926: Johannes Fibiger
- 1927: Julius Wagner-Jauregg
- 1928: Charles Nicolle
- 1929: Christiaan Eijkman, Frederick Gowland Hopkins
- 1930: Karl Landsteiner
- 1931: Otto Heinrich Warburg
- 1932: Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian
- 1933: Thomas Hunt Morgan
- 1934: George Whipple, George Minot, William Parry Murphy
- 1935: Hans Spemann
- 1936: Henry Hallett Dale, Otto Loewi
- 1937: Szent-Györgyi Albert
- 1938: Corneille Heymans
- 1939: Gerhard Domagk
- 1943: Henrik Dam, Edward Adelbert Doisy
- 1944: Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser
- 1945: Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Howard Florey
- 1946: Hermann Joseph Muller
- 1947: Carl Ferdinand Cori, Gerty Cori, Bernardo Houssay
- 1948: Paul Hermann Müller
- 1949: Walter Rudolf Hess, António Egas Moniz
- 1950: Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench
|
---|
1951–1975 |
- 1951: Max Theiler
- 1952: Selman Waksman
- 1953: Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann
- 1954: John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins
- 1955: Hugo Theorell
- 1956: André Frédéric Cournand, Werner Forßmann, Dickinson W. Richards
- 1957: Daniel Bovet
- 1958: George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg
- 1959: Severo Ochoa, Arthur Kornberg
- 1960: Frank Macfarlane Burnet, Peter Medawar
- 1961: Békésy György
- 1962: Francis Crick, James D. Watson, Maurice Wilkins
- 1963: John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Huxley
- 1964: Konrad Emil Bloch, Feodor Lynen
- 1965: François Jacob, André Michel Lwoff, Jacques Monod
- 1966: Francis Peyton Rous, Charles Brenton Huggins
- 1967: Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald
- 1968: Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall Warren Nirenberg
- 1969: Max Delbrück, Alfred HersheySalvador Luria
- 1970: Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod
- 1971: Earl W. Sutherland, Jr.
- 1972: Gerald M. Edelman, Rodney Robert Porter
- 1973: Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen
- 1974: Albert Claude, Christian de Duve, George Emil Palade
- 1975: David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin
|
---|
1976–2000 |
- 1976: Baruch Samuel Blumberg, Daniel Carleton Gajdusek
- 1977: Roger Guillemin, Andrew Schally, Rosalyn Sussman Yalow
- 1978: Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith
- 1979: Allan McLeod Cormack, Godfrey Hounsfield
- 1980: Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell
- 1981: Roger W. Sperry, David Hunter Hubel, Torsten Wiesel
- 1982: Sune Bergström, Bengt Samuelsson, John Robert Vane
- 1983: Barbara McClintock
- 1984: Niels Kaj Jerne, Georges J. F. Köhler, César Milstein
- 1985: Michael Stuart Brown, Joseph L. Goldstein
- 1986: Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini
- 1987: Tonegava Szuszumu
- 1988: James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings
- 1989: John Michael Bishop, Harold E. Varmus
- 1990: Joseph Edward Murray, Edward Donnall Thomas
- 1991: Erwin Neher, Bert Sakmann
- 1992: Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs
- 1993: Richard J. Roberts, Phillip Allen Sharp
- 1994: Alfred G. Gilman, Martin Rodbell
- 1995: Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus
- 1996: Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel
- 1997: Stanley B. Prusiner
- 1998: Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad
- 1999: Günter Blobel
- 2000: Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel
|
---|
2001–2025 |
- 2001: Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Paul Nurse
- 2002: Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston
- 2003: Paul Lauterbur, Peter Mansfield
- 2004: Richard Axel, Linda Buck
- 2005: Barry Marshall, Robin Warren
- 2006: Andrew Fire, Craig Mello
- 2007: Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
- 2008: Harald zur Hausen, Françoise Barré-Sinoussi, Luc Montagnier
- 2009: Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider, Jack W. Szostak
- 2010: Robert Geoffrey Edwards
- 2011: Bruce Beutler, Ralph Steinman, Jules Hoffmann
- 2012: John B. Gurdon, Jamanaka
- 2013: James Rothman, Randy Schekman, Thomas Südhof
- 2014: John O’Keefe, May-Britt Moser, Edvard Moser
- 2015: William C. Campbell, Ómura Szatosi, Tu Ju-ju
- 2016: Ószumi Josinori
- 2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash, Michael W. Young
- 2018: James P. Allison, Hondzso Taszuku
- 2019: William Kaelin, Peter Ratcliffe, Gregg Semenza
- 2020: Harvey J. Alter, Michael Houghton, Charles M. Rice
- 2021: David Julius, Ardem Patapoutian
- 2022: Svante Pääbo
- 2023: Karikó Katalin, Drew Weissman
|
---|
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |